Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-25 / 26. szám
26. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 203. oldal. Micsoda erőtényezője és támasza lesz Rómának az így izmosodott ifjúság a jövő harcaiban. A „Regnum Marianum“ hadserege! — „Ecclesia triumphans!" És az „Ecclesia militans“ —?! A reformáció örököse, a magyar Sión ! — Látja-e az ellentábor mozgalmát? Szereti-e úgy a martyr-atyák vérével és a gályarabok könnyével megkeresztelt vallását? Elegendők-e az alkotmányos szervezkedés, törvényszentesítés, egy-két közös prot. intézmény létesítése, egyesületek, szövetségek, lapok, Kálvineum alapítása? Kétségtelenül nagy alkotásai a 4. évszázadot élő magyar kálvinizmusnak. De! — A részrehajtást nem ismerő Klió az egyháztörténet lapjain azt Írja: Róma „Propagandába a Pázmány által megkezdett úton, az ellenreformáció terén a XIX—XX. században haladt; a tulajdonképeni reformáció hanyatlott. Kik ennek az okai? K. Z., ez az egyháza megújhodását felelősséggel és kötelességteljesítéssel munkáló ifjú Ezékiel egyszer e lapban írván, azt mondja, hogy pénzváltók ülnek soksok helyeken a hajdani, mindig imádkozni kész Mózesek székében. Másfelől Szász Károly, a képviselőház alelnöke és egyházkerületünk vil. tanácsbirája az Országos Pedagógiai Könyvtár által rendezett egyik előadáson azt mondta, hogy: a nemzetek sorsát erkölcsi erőtényezők döntik el. A tényezők továbbfejlesztése az iskolákra váró feladat. A sikernek egyik főbiztosítéka a jó tanár. Talán bizony kérdésünkre válaszolnak ezek az ítéletek! Hogyan lehetne a mérleg serpenyőjét javunkra mekeit megismerhesse és hogy Csüng Csin pák rokonunkat kikérdezze. A lelkész nejét — mikor meglátta — nagyon megszerette, mivel kibeszélhetetlen szeretettel érdeklődött minden után . . . Ekkor elgondolta magában: „Ha az idegenek a gyermekeket és nőket csakugyan magukkal akarnák vinni; miért nem vitték el már akkor Ho lelkész úr derék feleségét és gyermekét ? . . . Hazugság tehát a sokféle kósza hir!“ . . . Majd meggyőződött arról is, hogy én teljesen felhagytam az ópiumszivással és a kártyázással s így kezdett gondolkodni magában : „Annak a tannak mégis csak jónak kell lennie, amely ilyen csodálatos átalakító erővel bir!“ Ettől fogva azután édes anyám sohasem kételkedett. A tizedik hónap 10-én Ho lelkész úr ezt irta nekem egy levélben: „Ha igazán hiszel már Isten igéjében és ha teljes szivedből akarsz szolgálni az Urnák, a te Istenednek; akkor karácsony előtt 3 nappal — amely ünnepet a 11-ik hónapban ünnepelünk — jöjj el hozzám. Együtt fogunk elmenni a missiói helyre, billenteni? Az ellenreformáció terjeszkedését ellensúlyozni ? Nem egyebet vetnek fel ezek a kérdések, mint ami ebben az általános érdekű, aktuális kérdésben rejlik: hogyan ünnepelhetjük meg méltóan a reformáció 400. esztendőjét? Sok gyönyörű tervet vetettek már fel. A hivatalos egyház is, a kiküldött bizottság is, egyesek is. Pl. a lelkész-özvegyek évi segélyének és a Kálvineum tőkéjének megkétszerezése; a reformáció képes történetének megírása és a bibliának hazai kiadása; a Kálvineum leányinternátusának, szeretetháznak felállítása; tanítóink helyzete, a szórványok gondozása, kórházak építtetése ügyének rendezése: (K. Z.); theol. internátus felállítása (P. K.). Egyetemes érdekű Kálvin szobrának Pesten való felállítási terve; a kerületek elnökségeinek Budapesten hozott az a határozata, hogy középponti egyházfenntartási alap létesítendő az egyháznak az államtól leendő függetlenítése céljából; a lutheránusokkal való egyesülés. Valamennyi gyönyörű terv a szobor felállításán kívül, amely méltatlan és illetlen merénylet, szerintem a jeltelen sírhelyet kívánó Kálvinnal szemben. Inkább az egyházfegyelem felújítását, a fegyelem korszerű alkalmazásának intézményes biztosítását, tovább reformálást, új reformációt! — Mindezek a tervek és indítványok azt bizonyítják, hogy az intézmények alkotásának egész sorjára van szükség, vagyis „a szeretet és felvilágosodás nevében megindult külső és belső reformációra s korunk különösen égető társadalmi szükségleteinek megfelelő olyan intézmények megteremtésére, amelyek a legméltóbban kifejezésre juttatják a magyar prot. keresztyénség életképességét s elősegítik a reformáció alaptendenciájának teljes diadalát“ — mondotta püspök úr Öméltósága. Syu-jin-ba. Sokan fognak ott megkeresztelkedni, szeretném, ha téged is megkeresztelhetnénk.“ ... A pontosan megállapított időpontban — hátamon egy batyuval — megérkeztem Csi-chin-be. Estefelé kimentem az utcára kis sétára ... A sátán elkezdett kisérteni, egy régi barátom minden áron rá akart venni, hogy menjek el vele kártyázni . . . sajnos, hitem még nagyon gyönge volt ... Mivel semmit sem szóltam, azt gondolta, talán nincs kedvem játszani . . . Váratlanul a lelkembe csendült egy hang: „Syu-jin-be, a karácsonyi ünnepekre készülök, hogyan játszhatnék én akkor most pénzre?“ . . . Barátom azonban egyre jobban ösztönzött, nem volt hát mit tennem, mint határozottan megmondani: keresztyén ember akarok lenni, ilyen gonoszságot nekem nem szabad elkövetnem ... Oh — mondotta — nem bűn az, hiszen nem vagy még megkeresztelve, de meg különben, senki sem fog ott téged észrevenni; én úgy gondolom, hogy ezzel semmiféle gonoszságot sem követsz el. A legnagyobb embereket, a tudósokat,
