Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 181. oldal. Beöthy Zsolt, bár ő is, mint mondotta, „egy kis családi és baráti kör nevében“ búcsúzott csak Görgeitől, talán legjobban közelítette meg rövid és szép beszédében azt, amit Görgei temetésén a szónoktól mi vártunk. Most már a csöndes agg fáradt teste végleg leszállt a nyugalom helyére. Váljunk tőle mi is, kik bár a szabadságharcnak kései születésünk miatt katonái nem voltunk, de eszméinek tiszta sugaraiban ifjú korunk lelkét fürösztgettük. Mi cseppet sem csudálkozunk azon, hogy amikor egy nemzet nem a fennmaradásnak reális, önző szívek előtt is értelmes céljáért harcol, mint ma( hanem békés fejlődés útjáról a szabadság gyönyörű ideáljáért való harcra kél föl, amit csak ideálisan gongolkodó nemzetek cselekesznek — ; amikor egy nemzet — fájdalom, talán utoljára véli magát alkalmasnak arra, hogy a népek színpadán egyedül is megálljon, jóllétét egyedül elérje, honát egyedül is, bárki ellen is megvédje, mint annyi századon át Mohács előtt s célja érdekében minden erejét összeszedi s szabad hont teremt magának; — amikor a dicsőség mámoros magaslatáról hideg kolosszus ölelése lerántja: szivettépő fájdalmában árulónak véli a vezért, ki annyi ellent összetört, hogy ezt is miért nem birta összetörni. De mi, későbbi kor gyermekei nem töprengünk már rajta, mert rég elintéztük a lelkűnkben, hogy tiszta volt a Vezér s szabadságharcunkkal összeforrott s épen azért szükségesnek tartottuk volna, hogy temetésén egy könnycseppel legalább az egész nemzet mondjon neki Istenhozzádot. Kiss Zoltán. fékein az élet krisztus és a meghalás nyereség. ÍPál: Jilip. Isi. IRODALOM. A németek múlt évi gyakorlati theologia irodalmáról. — Folytatás. — Érdemes munkásság folyt az egyházi beszédek mellett a katonák vallásosságának tanulmányozása mezején is. E nemben a legkiválóbbak közé tartozik Stange és Neuberg lelkészek két kötete,1 kik közül az utóbbi egy önálló, érett, objektiv álláspontú, külön tanulmányában2 is érdekes és értókes megállapításokat közöl. A katonák vallásosságában szerinte egyszerű. Istenben vetett, őszinte hit, a biblia gyakori olvasása s ami a legfőbb, reflexiótól ment vallásos élmény nyilvánúl,.minek gyakorlati jelentősége a későbbi, békés viszonyok közt majd akkor érvényesül, mikor a vallásos nézetek s reflexiók változásai közt rendületlenül áll a régi élmény szilárd ténye. Lie. Althaus P. meg kórházi tapasztalatokat bocsát közre Oroszlengyelországból.3 Megfigyeléseinek sötét hátteret rajzol az eltompultságban, mely sok egyebek közt a nemi féktelenségnek is egyik oka, miben különösen a műveltebbeknek, a tiszteknek és orvosoknak kellene jó példát mutatniok. Ha e leverő tapasztalatok nem mutatják is a nagy német újjászületést, másfelől kedvezőbb jelenség gyanánt tekinthető, hogy a kórházakban leghasználtabb könyvek az újtestamentum és a biblia s a frontról eltűnt a vallás ócsárlása és kigúnyolása. Dr. Pfennigsdorf és dr. Weber „Der alte Gott lebt noch“ címmel hasonló tárgyú, részint forrásszerü adatokat, részint összefoglaló tanúlmányokat bocsátanak közre4 máris 33-ra felszaporodott füzetben. Dr. Uckeley főként theologusoktól és papjelöltektől gyűjtött adatokat5 dolgoz fel, kik a közlegénységgel együtt küzdve-szenvedve azok nézeteiről nyék, melyekből az értékes fémet a vallásos élet mindent szétszóró s csak az értékeket összeforrasztó tűzében kell újra kiolvasztani. Isten kegyelmi tényének visszhangja tehát a biblia is, a konfesszió is. Különböző értékű és erősségű visszhangjai, melyek a mindenkori vallásos öntudatban végződnek, ott kapják szankciójukat. A keresztyénség élet, mely fejlődik, halad, lendül és siet a tökéletesedés felé. A vallásos öntudat összegyűjti, magába szívja a múltnak minden ragyogó sugarát, de sajátos életét, tapasztalatait, saját életének a kisugárzásait is társítja azokhoz: haladással mindig nagyobb lesz az ő tartalma. S megkívánja, hogy a keresztyén hittan az ő.tartalmát fejezze ki, azt a tartalmat, mely gyökereit a múltba veti, de most él, most igazi, reális tartalom, az ő életének a tartalma. S a kifejezés az ő nyelvén történjék, a tartalom az ő korának a ruháját viselje, az ő teljes lényének a kisugárzása lássék meg rajta. Úgy testesüljön meg formulákban, ahogy ő érzi, ő tapasztalja, ő látja megváltója által nyújtott világosságban, de ma, a mai világban, ennek ismereti és kifejezési adottságai között. Nem Lutherre, nem Kálvinra, nem a bibliára esküszik ő, nem a biblia az ő hitének zsinórmértéke, hanem az abban foglalt élet, az élő Krisztus; nem a ruha, melynek divatja van és korok szerint változik, hanem az élet, mely abban a ruhában él, hat és munkálkodik. Ez a közös alap, a személyes viszony alapja, az állandóan ugyanaz, örök személyiséggel való közösség idézi elő azután, hogy minden őszinte keresztyén hasonló tartalmú öntudattal bír úgyannyira, hogy van valami kollektiv keresztyén vallásos öntudat. A dogmatika anyaga tehát egy objektiv, történeti, állandó, normativ, isteni személyiség és egy szubjektív, pszichológiai és változó emberi személyiség — illetve az egyházban kollektiv .társadalom eredője. De miben foglalható össze ez a tartalom, hogy a kifejtésnél analitikailag felosztható és áttekinthető legyen? (Folyt, köv.) Vass Vince.
