Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
23. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 179. oldal. tam volna szót emelni. Legyen szabad azt röviden összefoglalnom. A leányegyházak a zsinati törvények értelmében egy egyházközséget képeznek, az anyaegyház lelkészének gondozása, illetve kormányzása alatt. Az összes joguk, hogy belíigyeiket önállóan intézhetik. Az egyházközséget megillető jogokban azonban nem részesülnek. így az egyházmegyei gyűlésen őket senki nem képviseli. Szavazati joguk ott nincs. Pedig, úgy az egyházmegyei, mint a kerületi járandóságok a leányegyházakból is minden évben beszedetnek. Már pedig bizonyos fokú adó után politikai jogok is járnak a polgári életben. Mivel a leányegyházak az egyházi adócenzusmértékét mégütik, e jogokat méltányos lenne ha kiterjesztenék reájuk is. Az állam is polgárai közül mindig többet és többet vesz be az alkotmány sáncaiba és az erre vonatkozó törvények időnként revideálás alá esnek. Az életben minden fejlődésnek van kitéve. Ez elől elzárkózni nem lehet. Leányegyházaink az idők folyamán úgy megerősödtek anyagiakban és lelkiekben egyaránt, hogy egyetemes egyházunknak csak nyereség lenne, ha be venné az egyház-alkotmány sáncaiba. Mennél szélesebb alapokra van fektetve egyházalkotmányunk, annál biztosabb jövője, mert erős fundamentomon épül. De valaki azt mondhatná, hogy törekedjenek a leányegyházak anyásítani magukat és úgy, mind e jogok birtokába jutnak. Csakhogy a tapasztalat sok esetben az anyásítás ellen szól. Mert a hívek olyan terhet vállalnak magukra, amely előbb-utóbb is zúgolódásban, elégedetlenségben tör ki. És az ilyen állapot valóságos gyötrelem a lelkész részére is! Inkább legyenek jómódú, megelégedett leányegyházaink, hol valóságos öröm az élet, mint szegény, terhek alatt nyögő, elégedetlen anyaegyházaink! Presbiteri gyűlések tartását is meg lehetne engedni az előkönyörgő tanító elnökletével. Mert az anyaegyház lelkészét az időjárás is akadályozza a megjelenésben. Ez semmikép sem sértené az anyaegyház lelkészét, mert a leányegyház azért továbbra is az ő felügyelete alatt állana. Ezeket a jogokat a fejlődés kívánná meg! És most legyen szabad megkérnem a nagytiszteletü Szerkesztő urat — itt a nyilvánosság előtt — mint a 400 éves jubiláns ünneprendező bizottságnak egyik tagját, hogy az ünnep programmja közé nem lehetne-e beleilleszteni — az általam most fölvetett — a leányegyházakra vonatkozó jogkiterjesztést ? Legyen szabad megkérnem a leányegyházak nevében, hogy nagy tekintélyével és befolyásával ezeket — ha lehetséges — a megvalósítás stádiumába vinni méltóztassék! Ezt kívánja a méltányosság és az örök fejlődés! Ezt kívánja vallásunk szelleme ! Melyért a Nagytiszteletü úrnak és az ünneprendező bizottságnak — már előre is — a leányegyházak részéről örök hála és köszönet! Nagykálna. Várady Gyula. I GORGEI ARTHUR I Keresztjére ennyit írtak: „Itt nyugszik Görgei Arthur, élt 98 évet, meghalt 1916 május 21-én“. Temetése 25-én volt. Megjelentünk. A muzeum oszlopcsarnokában fővárosi gyászpompa. Utcán, a kert kapuinál, a lépcsőkön szépen öltözött daliás rendőrök. A kormány Nagyon sokan vannak, akik azt mondják, hogy a bibliából. Ezek szerint a dogmatika a szentirás könyveiben található tanítások hű reprodukciója tartozik lenni. Hogy a hit belénk hatolhasson, előbb annak kívül kell adva lennie. Innét a dogmákra, az ismeretekre is kiterjesztett reveláció tana. Ennek a nem annyira spirituális és morális, mint inkább intellektuális revelációnak Írott dokumentuma a biblia. Pedig Jézus nem rendszeralkotó, nem filozófus volt. Ö több volt, mint filozófus. Élet volt a maga teljességében. Életet hozott és nem dogmatikát. Nem bocsátkozhatunk ez alkalommal a történeti kritika eredményeibe, de leszögezzük, — a biblica theologia is tanítja — hogy dogmatika nincs a bibliában. A keresztyén élet abba veti gyökereit, abból táplálkozik, abból él, de él, előre, felfelé tör, utat fut be, tapasztal, fejlődik és halad, mint Isten országa. A dogmatika más, mint biblica theologia. A bibliában van az a mag, melyből terebélyes fa növekedik fel. A biblica theologia csak ezt a magot írja le. De a mag életet termel s ennek az életnek, ennek a szilárd, megdönthetetlen talajból felnövekedett terebélyes fának a gyümölcse a dogmatika. Minél jobban áthatja az evangélium az emberiséget, annál több világosság, annál gazdagabb ismeret jut Isten gyermekeinek birtokába. Ennek az ismeretnek a határai megjelölhetetlenek, mert az evangélium kimeríthetetlen. A reveláció, az örökélet mozgása az evangéliumon szétáradva az egész emberiség életét átfogja a fejlődő történelmen keresztül. Működött akkor is, amikor még nem volt biblia. Csak egy kérdést. Mondják meg nekünk a bibliai dogmatika hívei, hogy min alapult a keresztyén hívők hite akkor, amikor még nem voltak írások. Az élet akkor is élet volt, az élet ma is élet. Lendülő, fejlődő, tökéletesedő élet. S annak a tökéletesebb életnek tökéletesedő kikristályosodása a dogmatika. Mások szerint a dogmatika teljes anyaga bent van az egyház hitvallásaiban. Sokak szerint a dogmatika az egyház hitcikkeinek a tudományos kifejtése. De vájjon milyen dogmatikát adhatnánk mi, ha népünk, a mai egyház, hitcikkeit fejtenők ki? Nem keresztyén dogmatika lenne ez, hanem egy egészen speciális, ezer
