Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-21 / 21. szám
21. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 165. oldal. széknek, illetve prespyteriumnak lenne bejelentendő, minthogy kisebb gyülekezetekben külön iskolaszék nincs. A 28. §-ban (27-ik) a püspök az igazgatói kinevezéseket önként érthető célból a közoktatásügyi minisztériummal is közli. A 29. §-ban (28-ik) a tiszteletbeli igazgatónál megemlítendő lenne, hogy működési körrel sem bír. A 30. §-ban (29-ik) beszúrandó, hogy a tényleges igazgató. A 32. §-ban (31-ik) az egytanítós iskolánál megemlítendő, hogy a tanító az igazgatói címet csak kinevezés esetén használhatja. Fülöp József. Megjegyzések. Betegek gondozása. Sürgettem, hogy a reformáció 400-ik évét kórházak fölállításával kell emlékezetessé tenni. Ez eszme mellett olvashatunk fájdalmasan kiáltó érvet a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 16. sz. „Lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése“ c. rokonszenves cikkében ilyen aláhúzással: „így temettük el az irgalmasok kórházából a 38 évi buzgó szolgálatban megöregedett derék kálvinista lelkipásztort“. A mi lapunk 16. száma is kiált nyitrai lelkésztársunk ajakéból így: „A nagyszombati városi kórházba került a harctérről egy belényesi származású református katona. Alig melegedett meg az ápoló apácák szárnyai alatt: a hetenkénti hitoktatási körútam közben Nagyszombatban ott terem két tanúval a hitoktatási helyiségben kitérésre jelentkezni“. Kell-e hát kórház? „Lelkészeink és tanítóink betegsegélyezése“. Egy cikk címe ez a P. E. és I. L.-ból. Reformációévfordulati terv. Nem hideg kőtömeg, de meleg szeretet. Kiáltó szó, melynek nem szabad visszhangtalan elhangzani a pusztában. Kötelesség, melyet Krisztus leikéből olvasott ki a tervezője. Avagy feledhetnéd-e, keresztyén egyház, Kultusznak és Mutatásnak behódolván, Azt, akit „a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene tett mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé“, hogy lényeg helyett külsőségre, a Lélek templomának építése helyett hiúság épületére gondolnál, a szeretetben erősödés helyett az Egyházfő leikével mit sem gondoló irányzatok versenyétől vezettetnéd magadat? „És mikor némelyek mondanak a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: Ezekből, amiket láttak, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék“. Az irgalmasság cselekvőinek pedig azt mondotta: „...amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg“. Hogy is lehetett az, hogy hol külsőség és uralomvágy, hol fogalmak, ködök és felhők homályába, dogmák köntösébe öltöztetett Krisztusok foglalhatták el az egyházban annak a Krisztusnak helyét, aki magát szegénnyel és beteggel képviselteti világ végéig? Ó mindenek, kik föllengős terveket csináltok, feleljetek nekünk, nincsen-e éhező, szomjuhozó, jövevény, mezítelen, beteg és fogoly, akikkel való irgalmasság cselekvése a legszebb emléke volna a 400 éves reformációnak? S a nyomoron kívül, mely az útszélről kiált a Dávid Fiához, nem ismersz-e, te Egyház, nyomort, mely nem kiált, de titkon hullatja könnyét, titkon vérzik s hangtalanéi rogy a hideg hantra, mint az ősz virága? Jer, egy szerető szív a fennt nevezett cikkben mutat néked ilyen nyomort. Ott mutatja, ahol leghamarább megláthatod, ahol téged érdekel első sorban, amely a te szégyened első sorban. A te szolgáidnak a házában, parókiáikon és rektoriákon, ha bekopogtat a sír felé sáppasztó betegség. Hogy is mondja az a cikk? „Amikor a betegség, hozzá még valami súlyos betegség kopogtat be a szerény lelkészi vagy tanítói lakba, a lelki gond mellett a sötét anyagi gond is befuródik oda“. Mikor van hely, ahol „ötven koronába kerül minden orvosi látogatás“, „hozzá még, ha súlyosabb az eset és szakorvosra van szükség, hogy még a fővárosba is fel kell jönni a betegnek. Ezt a szerény lelkészi. vagy tanítói javadalom a legtöbbször nem bírja meg, azért erről fájó szívvel csaknem mindig le kell mondani. Ha pedig a lelkésznek, vagy tanítónak, vagy valamelyik családtagjoknak olyan betegsége támad, amellyel hazai, vagy külföldi fürdőhelyre, tengerpartja, vagy hegyi kúrára kellene menni, a legtöbbnek az ágya fölé oda lehetne írni Dante „Pok!á“-nak föliratát: Hagyjatok föl minden reménységgel!“ Ilyen okok alapján indítványozza dr. Kovács István, hogy a jubileumi zsinat alkossa meg „az egyházhivatalnokok betegsegélyző intézetét“. Mi ezt az okadatolást megtoldjuk a parókiák és rektóriák számüzöttének, az özvegy anyáknak szívére nehezedő betegség okozta gondokkal s inig a D. P. L. egész olvasó közönséí III i ... T .... I i in I Uj könyvek! Most jelentek meg! Uj könyvek! SOÓS K.: Isten és haza mindenünk. 1'20 K ROMÁN E.: Tudakozzátok az írásokat. 3’— K SOÓS K-: Krisztus a mi életünk. 3*— K Sz. SZABÓ I.: A halál szérűjén. 3'— K Kaphatók: KIS TIVADAR könyvkereskedésében PÁPÁN, Fö-utca 21. sz. Saját ház. BODOR I.: Isten igéje a háború idején. 3*— K VARGA L.: Imágságok háborús időben. 4‘—K LENCZ G.: Beszédek és imák háborúi alkalmakra. 5’— K
