Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-16 / 16. szám
124. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. akadémiai hallgató élete, amelynek fóruma a „pletykadomb“ a kollégium kertje bejáratánál, szórakozó helye a pipafüstös diákszoba, amely bizony ellenőrizetlenül gyakorolhatja a rontó hatást is. Boldog, akit jó sorsa tanárcsalád környezetébe juttat, de az ilyen kivételek csak ritkaság számba mehetnek! Különösen szembeötlő a megfelelő környezet hiánya folytán a leendő lelkészek társadalmi műveltségének fogyatékossága. Ki kell mondanunk ezt az igazságot, ha belefájúl is a szív, mert egyetlen célunk: győzelemre segíteni a jobb meggyőződést. A lelkésznek társadalmi műveltség dolgában is — éppen finomabb lelkülete révén — az átalakító kovász szerepét kell betöltenie, aki szívesen látott vendége lehessen a legelőkelőbb köröknek is, akinek a parketten eshető csetlése-botlása foltot ejthet a palástján is. Vegyük még fontolóra azt is, hogy — fájdalom! — még mindig leginkább az alsó néprétegek ivadékai mennek a palástos pályára, akik nem hoztak hazulról úri modort s így annak megszerzésére valók is volnának az akadémiai évek. Erre pedig a környezet teljesen hiányzik Patakon, ahol diáktartó gazdasszonyok családjain kívül másokkal érintkezni nincs alkalom, modern embert érdeklő tudományos, művészi, irodalmi s egyéb dolgok megbeszélésére nincs mód, nem támaszthat a társadalmi érintkezés az ifjúval szemben olyan igényeket, amelyek állandóan szélesítenék érdeklődése körét és elköteleznék az önnevelésre. Pedig aztán később kegyetlenül ítél a társadalom, amely nem egyszer tenyerén hordozza a katholikus papot ott, ahol a mienk csak a háttérben vonúlhat meg, éspedig nem is mindig csak kopottas ruhája következtében. igazi élete a szeretet és hogy ebből kifolyólag Jézus gondolkozása szerint a szeretet az élet, hogy tehát a gyűlölködésen nem lehet áldás, hogy az csupán csökkenti képességünket, hogy szeressünk és szerettessünk, megfagyasztja bennünk az élet meleg árját, okvetlenül kisebbekké tesz bennünket és mindinkább képtelenebbé az élet élvezésére. S ezenkívül ezzel nem lehet valódi győzelmet aratni a másik ember felett. Bármilyen igazságtalanságot szenvedtél is, a másiknak még a megölése sem ad valódi elégtételt, azzal sem nyersz semmit. Browning e gondolatot fejezi ki After című költeményében: „Vedd le a lepelt arcáról, Hadd érezzem a holttest szemrehányását! Emberi jogainak öntudatával nyugszik! A halál mindent megtett, amit tehetett. S elmerülve az új életben, melyet él, Nem törődik sem a saját gonosztettével, sem az én Egyik sem érinti érzékeit, [bosszúmmal; Mindkettő elvész a változásokozta Ünnepélyes és különös meglepetésben. Ah! mit használ a halál, hogy eltörölje Az ő sértését s az én gyalázatomat ? Szeretném, ha mégegyszer gyermekek lehetnénk A határban, a nyáj mellett; Az ő sértése, Isten türelme, ember gúnyolása Könnyebben elviselhető lenne. Emelkedjünk ki már ebből az ósdi állapotból. A társadalom az életnek, főleg az irodalmi, művészi és tudományos életnek sok ágazatú dolgai iránt érzékkel bíró és érdeklődő, társadalmi érintkezéseiben is sima, például vehető modern lelkészeket vár a theologia i akadémiáktól. Ilyeneket neveljenek. De ez csak kulturális központokon történhetik, ahol még a levegő is telítve van nevelő hatásokkal társadalmi tekintetben is. Nem kisebb ember, mint Dunántúlnak messze látó püspöke, dr. Antal Gábor is tapasztalta s bizonyára fájó szívvel, megfelelő társadalmi környezet nélkül fejlődő lelkészjelöltjeinknek itt célzott hiányosságát. Ezért kérte a mi jó Claparéde-ünknek áldott szívű feleségét arra, hogy társadalmi rutin megszerzésére is serkentse Genfbe menő theologusainkat; amely kérést a megboldogúlt missziói megbízatásnak vett s teljesítette is, — amint hálás szívvel magam is láthattam s hallottam. (Vége köv.) R. K. IRODALOM. Révész Imre: Nevelés az egyháztörténelmi kathedrán. Székfoglaló értekezés. Elmondotta a kolozsvári ref theologiai fakultáson. 1915 szeptember 19-én. Különlenyomat a Református Szemléből. — Kolozsvár, nyomatott Steif Jenő és Társa könyvnyomdájában. 1915. Nagy 8-r. 13. 1. Az erdélyi egyházkerület előrelátó vezetősége egymásután szerzi meg az alapos készűltségű, széles látókörű fiatal erőket Kolozsvár theologiája számára. Legutóbb a Pokoly Debreczenbe távoztával megüresedett egyháztörténeti tanszéket töltötték be s erre sikerült a nagy történettudós, Révész Imre, hasonnevű unokáját, a mi Itten állok most, ő nyugszik a helyén, Takard le az arcot“. Csak úgy arathatsz végleges győzelmet a másik ember felett, ha legyőzöd saját magadat azzal, hogy nemesebb lelkületre teszesz szert, ha a másiknak irántad való gyűlöletét szeretetté változtatod, ha sikerűi vele megszerettedned magadat, ha legalább annyit eltudsz érni, hogy az a másik a lelke legmélyén, amennyire ismer téged, jogosan tisztelhet és hihet benned. Orville Dewey csak Krisztus tanítását tartja szem előtt, mikor így szól: „Minden gyűlölködő, gúnyolódó és semmibevevő emberi viszony telve bosszúsággal és gyötrelemmel. Az embereket csak szeretni érdemes; csodálva mélyedjünk el erényeikbe, szánalommal és türelemmel gondoljunk hibáikra és bocsássuk meg sértéseiket. Próbáld meg, szedd össze elméd minden találékonyságát, hogy kitervelhess valami jobbat, sohsem fogsz találni. Az, hogy gyűlölöd ellenségedet, sohsem segít rajtad, az sem, ha meggyilkolod őt, a világegyetemben semmi más nem segíthet rajtad, mint az, hogy szeressed őt“. De ez mindkettőre valódi győzelem és valódi élet. (Folyt, köv.) oöQoo
