Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-09 / 15. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. a munkát ne egyedül ő végezze, hanem nevelve magának munkatársakat, ő csak a felügyeletet gyakorolja és az egészet irányítja. Hallottam már több barátomtól, hogy falun például nem lehet munkatársakat szerezni. Természetes, hogy semmire sem megyünk, ha valakit egyszerűen beállítani akarunk e munkába. A munkatársakat nevelni kell, fáradságos úton. De amint sok példa mutatja, ez még falun is lehetséges. Nem is hisszük, mily értelme van sok falusi hívünknek és mily megnyerő szeretetet adhat Krisztus egy-egy falusi legény, vagy leány szívébe, és ne feledjük, hogy a legnagyobb nevelő a szeretettől sugárzó emberi élet. Adams pompás könyve: Az oktatás alapelvei ép a vasárnapi iskolai tanítók számára készült és ha ennek alapján pár megbeszélést tartunk a munka megkezdése előtt a kiszemelt vállalkozó csoportvezetőkkel, fáradságunknak bőséges jutalma leszen. p-KÜLFÖLD. Az evangélium Dél-Indiában. Körülöttünk minden érdeklődést a háború foglal le, szinte megfelejtkezünk a pogányság nagy tömegeiről, melyek most különöseket gondolhatnak a keresztyén műveltség értékéről. Kerülő utakon azonban mégis hallunk valamit róluk és örvendezhetünk, hogy Isten a háború ellenére is mily diadalokat arat ma a világban. A múlt évben az amerikai Sherwood Eddy, ismert evangélista, evangelizáló körutat tett Kínában; útját Isten különösen megáldotta. Sok városban nagy ébredés történt. Ennek híre eljutott Indiába. Az indiai keresztyének először nem igen mertek nagyobbszabású tervre gondolni. Amikor szembe néztek a kasztok rideg szellemével, a hinduismus ellenállásával és látták, hogy mily gyönge a saját keresztyénségük, azt hitték, hogy náluk lehetetlen ébredésnek történni. Végül is azonban a Dél-Indiai Egyesült Egyház Végrehajtó Bizottsága elhatározta, hogy a kínai mintára ők is nagy ostromot intéznek a pogányság ellen. Ez az egyház már eddig is nagy eredményt ért el, t. i. egyesítette a Dél-Indiában levő presbyteriánus, congregationalista, holland ref. és skót egyházakat egyetlen, hatalmas egyházzá, melyben 165.000 az úrvacsorával élők száma. Meghívták Sherwood Eddyt, aki különösen alkalmas eszköz Isten kezében az emberek Krisztushoz vezetésében. Én Amerikában találkoztam vele, csak rövid időre, de most is lelkemben él buzgóságtól ragyogó arca. Kellő előkészületek után 8.288 keresztyén lelkész és evangélista egy hétig tervszerű hadjáratban hirdette az evangéliumot és tett bizonyságot arról, hogy ebben az országban is egyedül Jézus Krisztusnak van hatalma egészséges és tartós nemzeti és egyéni élet alapítására. E keresztyén munkaerők 3.814 városban és faluban több mint 300.000 ember előtt tettek bizonyságot. 8.503-an elhatározták Krisztus tanításának tanulmányozását és 6.423 férfi és nő fogadta meg, hogy Krisztust fogja követni. Összesen tehát 14.925 egyént ragadott meg erősebben ez idő alatt az evangélium. Az evangelizáló hét eredményeiről sok beszámoló értesítés érkezett a rendezőséghez. Travancore jelentette, hogy egy ottani szellemimádó elhagyta a pogány szentélyt és elhatározta, hogy az igaz Istennek talán nem tetszik nekünk, mégis oly szoros kapcsolatban van életünkkel, hogy azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Atyánkfia ő. Ha szeretjük őt, mégha megveti is szeretetünket, a gazdagodó élet útja nyílik meg előttünk, mert a szeretet maga az élet. Lényegbeli hasonlóság. Hogy a másik ember testvérünk, ez azt is jelenti, hogy akár akarjuk, akár nem, de az valósággal nagyon hasonló hozzánk. Igyekezhetünk őt egészen más osztályba sorozni, de ha őszinték akarunk lenni* kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a leglényegesebb dolgokban ép olyan, mint mi, ugyanazok a képességei vannak, ugyanaz az alapjában kettős természete, ugyanaz az ingatagsága, ugyanazok a nagy lehetőségei és végül is ezek a szempontok, amelyek közösek mindannyiunkkal, sokkal nagyobbak azoknál, amelyek osztályt osztálytól elválasztanak. A kötelesség kényszeríthet bennünket ítéletre; hallathatjuk a helytelenítás szavát, de nem szabad útat engednünk a szeretetlen buzgalomnak. A hasonlóság megtalálása. Tehát annak a világos tudatával, hogy a fődolgokban a másik hasonló hozzánk, „mélységesen emberi", képzeljük bele valósággal magunkat annak helyzetébe. Alkalmazzuk valódi képzelő erővel jézus arany szabályát (Mt. 712) és kérdezzük meg magunkat, mit éreznénk, ha bennünket részesítenének oly bánásmódban, aminőben mi részesítjük őt. Ne akarjunk uralkodni mások felett! És legelőször is mentesítsük magunkat a megvetéstől.3 El kell érnünk, hogy a másiknak a látószöge alatt nézzünk másokra és nem szabad lelkiismeretünket azzal a halálos csillapítószerrel elkábítani, hogy ez a másik — a más vérmérsékletű, más osztályból vagy fajból való — tőlünk teljesen különböző lény. A történelem legrettenetesebb kegyetlenségei önként folytak az emberek hasonlóságának e hazug tagadásából. Rokonszenvező megértés. Hogy a másik hasonló hozzánk, azt is jelenti, hogy biztosak lehetünk arról, hogy amint mi tudatában vagyunk annak, hogy sok jó van bennünk, amit mások nem vesznek észre, épúgy kétségkívül benne is van nemesebb rész, mint az, amelyet most belőle látunk. Vérmérséklett különbségek sokat elrejthetnek előlünk. Jobb, hogyha a másiknak nem a leggyöngébb oldalát nézzük, hanem figyelmünket a benne levő legjobbra irányítjuk. Mindenkor elég nehéz másnak az igazi belső életét biztosan megismerni,
