Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-02 / 14. szám
Huszonheteik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1916 április 2. DÜNANTÜLI PROTESTÁNS LAP AX. EGYHÁZ ÉS ISKOLA líÖRÉHÓI.. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József ca felelős szerkesztő címére küldendők, <=> Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4 50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők Az Írások. János V. 39. „Tudakozzátok az írásokat, mert . . . azokban van a ti örökéletetek és csak azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam“. Az írások nagy jelentősége felül áll minden kétségen. A reformáció az egyházi és egyéni élet zsinórmértékévé tette azokat. Ezért lett a protestáns egyházak istenitiszteletében központivá az írás magyarázása, a prédikálás. Ezért — és mivel az emberek belátták a Bibliának a gyakorlati életre vonatkozó megmérhetlen hatásait — foglal helyet a nyugati protestáns egyházak istenitiszteletében még ma is a Biblia egyes fejezetének a felolvasása, s e belátásból származtak örökké és származnak ma is a Bibliát olvasó mozgalmak, melyek az evangéliumi álláspontot kívánják úrrá tenni egyesek és népek életében. Az írások jelentőségének forrása az, hogy azok Krisztust állítják elénk, hogy Róla tesznek bizonyságot. Egy embert állítanak elénk, egyfelől — a Krisztus személyében —, ki az Istennel való közössége folytán az emberi élet tökéletességét megvalósította földön jártában. Amire az ótestamentum felel és istenfélők, Istennel való közösségük tökéletesítése által törekedtek, — ami az ótestamentumban inkább, csak mint vágy, vagy legjobb esetben, csak nagyon messziről megközelített eszmény jelentkezik, az mint valóság áll előttünk a Krisztusban. így, az írások egyfelől az emberi élet lehetőségeit, magasságait tárják fel s így határozott célt tűznek ki minden emberi élet számára. S ezt az ideált még a gyakorlatiatlanság vádja sem érheti, amennyiben a hátterében ott állanak az ótestamentumi szentek küzdelmei, elesései, felemeltetései, amelyeken keresztül juthat a modern ember is Krisztus közelébe, amelyen át közelítheti meg a más ember is ezt a felséges tökéletességet. Másfelől pedig, mint isteni segítő áll előttünk. Benne Isten hajlik le a magában erőtelen emberhez, hogy őt a magasságok felé lendítse. Az Isten, mint az emberi lelkekben működő energizáló Erő jelentkezik. Az ember előtt álló cél nagy, a megjárandó út, hófedte csúcsok felé visz s Isten, a Krisztusban, Általa belenyúl az egyes ember életébe és erejét megsokszorozza, meghatványozza. Az írások ilyen, a magasságok felé lendített életek világát tárják elénk, ahol szabad teret engedtek az egyesek az Isten, illetve Krisztus emelő, tisztító és lendítő erejének. Az egyháztörténelem a további bizonyságtevő Krisztus eme munkája mellett. S a jelen és a jövő, a mai nemzedék is bizonyságot tehet az ő felemelő ereje mellett, ha felbuzdult és elindúlt az írások szentéinek tapasztalataira támaszkodva. Az írások egy nagy Egyéniségrölt esznek bizonyságot, aki a történelemben az egész örökkévalóságon keresztül belenyúl az egyesek életébe, amennyiben azok engedik és energizáló erejével a magasságok felé lendíti őket. így, az írások olvasása közben, a szellemi világ részesévé lesz az ember. Életét „sub specie aeternitatis“ fogja nézni, amennyiben az örökkévaló Istennel jutott közösségbe. Ez felséges és magasságos célt tűz ki élete elé, melynek fénye, ragyogása elönti a földi életet is, mint ahogyan a föld másik felét világító nap megfüröszti fényében az éj setétjébe borított földfél felett ragyogó csillagokat is. A földi életet a nagy emberi lehetőségek valóraváltásáért folyó küzdelem fogja betölteni, amely küzdelemben a leghatalmasabb erőnek a rendelkezésére bocsátott isteni erő fog bizonyúlni. S a küzdelem folyamán megnyert elérések, az Istennel való közösség tökéletesítése belekapcsolják az egyest Isten örökkévaló világába végérvényesen, amelyből semmiféle hatalom ki nem ragadhatja többé. így bizonyulnak az írások örök életre vezető kalauznak. így van azokban a „ti örök életetek“, mindnyájunk örökkévalósága. S ha az írások olvasása, következményeiben ilyen mélységesen jelentős, ha nem kevesebbet, mint életet jelent, elhanyagolása pedig halált: örökkévaló halált a szellemi világ számára, — lehet-e akkor elsőrendübb kötelességünk az írások tudakozásánál ? Az írások olvasása saját életünk kialakítása szempontjából jelentős. Ne azért olvassuk, mert prédikálásunk belőle indúl ki és reátámaszkodik. Tagadhatatlanul ez is fontos szempont. A legfontosabb indok s egyúttal a legmélységesebb is, csak az lehet, — hogy az írásokban megörökített szellemi világba való belekapcsolódásunk személyiségünk legfontosabb problémája.
