Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. imádságán megérzik, amint maga is beismeri, hogy a használat előtti utolsó percekben Íródott. S mégis annyi lélek, annyi érzelem ömlik el rajtuk, hogy azt kell mondanunk: így kell imádkozni. S mily odaadó buzgósággal mondja susogva ezeket a hívők serege! Ez imádságok nem az eüchetikának, hanem az imádkozni vágyó lelkeknek Íródtak. Ez imádságos könyv hat főrészre oszlik. Az I. részben van 18 hétköznap reggeli imádság utófohásszal, azoknak az érzéseknek meleg kibuzogásávál, melyek mindnyájunk szivéből fakadtak-szakadtak titkon és nyilván a háború első 8—9. hónapjában, minden mesterkéltség nélkül, mint a vizeknek folyási; őszinte töredelemmel, hittel, szeretettel, reménységgel. A II. részben van 60 vasárnap délelőtti, fele egyházi beszéd előtt, fele beszéd után. Mint az utóljáró beszédben meg is van említve, ezek közül a 19—20. számú adventi vasárnapi, illetve akkor is használható. Mint ezek, úgy a többiek is páronkint alkotnak egy egészet. A beszéd előtti imák (a páratlan számúak) előtt textus van adva s úgy ezek, mint a közvetlen utánuk következő beszéd utáni (páros számú) imádságok e textushoz simáinak. Ezek az imádságok tehát két szempontból is értékesek, mert az imádsággal együtt kapunk prédikáció tárgyat is. Ugyanazon tárgyról, gondolatról találunk két imádságot is, anélkül ugyan, hogy a kelletlen ismétlés hibája előfordúlna; de mégis azt kell mondanunk, hogy a 30 vasárnapra való 30 tárgy nem eléggé változatos; a terjedelemmel nincs arányban a tárgybőség. Közönségeseknek mondhatók, de mégis van bennök alkalmi vonatkozás is az egyházi és természeti év menetére, sorban egymás után, amint Írójuk lelkében épen szülemlettek. Nagy sikerrel használhatók a gyülekezet lelki épülésére. Úgy tetszik — se tekintetben hallottam is kifogást — mintha egyik-másik túl rövid volna. Aki hosszabban szeret imádkozni, nagyon könnyen kibővítheti. Én azt mondom: épen elég. A III. részben 27 vasárnap délutáni imádság van, elő- és utófohásszal, olyan alkalomra, midőn beszéd, biblia- vagy kátémagyarázat nem tartatik. Nincs itt helye, hogy megvitassuk azon szolgálat helyességét, mely a kellő gonddal előkészített délelőtti prédikáció után elégnek tart délután egy megfelelő imádságot; talán épen a katechizmusi alkalmi imádságokat dolgozván át e célra. Tény, hogy több, hogy sok helyen így a szokás. Tény, hogy van már önálló imakönyvünk is ilyen célra. Tény, hogy ezekben a nehéz időkben inkább akar a lélek imádkozni és csak imádkozni,, mint többé-kevésbbé, jól-rosszúl előkészített vagy elő sem készített beszéddel, vagy magyarázattal terheltetni, E szempontból is, de általában is ez a rész könyvünk legértékesebb része. Ebben is alkalmazkodva többször az egyházi és természeti év menetéhez, sőt néha alkalmazást szőve be az egyházközség kebelébe tartozó családokhoz a harctérről érkezett gyászhirekre vonatkozólag, oly igaz érzéssel imádkozik, hogy még a kőszív is meglágyúl most fájdalmában aggódó, zokogó,, majd bízva-remélve lelkesedő hangulatától. Istenem! de boldog az ember, kit megáldott az égi kegyelem: imádkozni tudni s azt ekként betűben is megörökíteni. A IV. részben újévtől ó-évig az egyházi év minden innepnapjára van egy pár ima, tudnillik egyházi beszédelőtti és utáni; ezeken kívül úrvacsoraosztáskori egy pár, március 15-iki, október 6-iki s ó-év utolsó napi reggeli és estveli fohászokkal. Az innepiek itt is adott textushoz fűződnek s ezek a textusok különös gonddal vannak megválasztva. Mind a négy részben foglalt összes imádságokban a hazáért, a csatamezőkön küzdő véreinkért aggódó, epedő, lángoló honszerelem csendül ki a keresztyén hit, isten akaratán megnyugovás, istenben vetett bizalom, s az igazság győzelme iránti bizonyosság törhetlen erejével párosulva. Az V. részben 7 halotti imát találunk különböző esetekre. Megfigyelhettük, hogy Nagyrábén úgy is temetnek, hogy a templomban tart a lelkész csak egy imát. Igazán, nem sok-e a mi temetési tanításunk? A VI. részben 3, betegekért való imádság van, melyek a halottiakkal együtt esetenkint felhasználhatók. S végül be van nyomatva az úri ima. Csak használom — használgatom ezeket az értékes imádságokat; sokat tanúltam már az imádkozás mesterségéből is általuk. De a drága gyöngy is elkopik! Istenem ! csak már eltehetném, mint egy becses ereklyéjét a kegyetlen időknek. Csak már eltehetném ! Az a vélelmem különben, hogy ez az imádságos könyv mindenik lelkésztársamnak birtokában van. Nagyon megérdemli, hogy így legyen, magáért is, a jótékony célokért is, melyeket szerző kiadásával szolgálni kíván. Prédikátor. Mennyország kapuja. Imádságok konfirmált és felserdült ifjak és leányok számára. Irta Szolnoky Gerzson, hajdúböszörményi református lelkész. Debreczen, 1916. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Zsebkiadás. 167 lap. Ára kötve 1'20 korona. — Ennek a kis imar Újdonságok! Dr, Lencz Géza: Iíeszédek és imák háborús időben. II. kötet G*5ü K III. kötet 5*— ,, Szappanos Gyula: Istenre bizom magamat. Egyházi beszéd háborús időben 3*— „ Fülöp József: Isten igéje a világháborúban 3*50,, Jánosi Zoltán: Jöjjön cl a te országod. Egyházi beszéd a világháború idején 3*— „ Kaphatók: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán. r Újdonságok!
