Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
100. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. épület szilárdan álljon. Éhez képest ajánlom a lelkészi kar helyzetének olymérvü javítását, hogy a lelkészi pálya ne csak a szegény, hanem a gazdag és főúri ifjak által is keresett legyen. Gy. Az esperesi értekezlet jegyzőkönyve* 3. Püspök úr Öméltósága bizottsági tárgyalásra kitűzi a reformáció négyszázados évfordulójának miként leendő megünneplése ügyét. Felemlíti, hogy az egyetemes konvent ez alkalomból egy nagy egyházfentartási alapot óhajt minden egyes gyülekezet hozzájárulásával létesíteni, az erre vonatkozó javaslatot, hogy az miként álljon elő, majd le fogja küldeni az egyházkerületekhez, véleményezés végett. Ezzel kapcsolatban felemlíti, hogy óhajtandó volna minden gyülekezetünk templomában egy márvány emléktáblát elhelyezni, melynek mintáját, a felvésendő szöveggel együtt bemutatja. Bizottságunk határozatilag kimondja, hogy a reformáció négyszázéves évfordulója alkalmából, gyülekezeteink templomában, megfelelő helyen, egy márvány emléktábla elhelyezését szükségesnek tartja, melyre a következő emléksorok lennének felvésendők: „1517—1917. október 31. A Szentháromság egy örök igaz Isten anyaszentegyháza eredeti fundamentomra visszahelyezésének négyszázados emlékére. * Az értekezletnek a lelkészek drágasági pótlékára vonatkozó javaslatát, melyszerint 47.600 korona segélyt hozott javaslatba a konventnél, már említettük lapunkban, az egyesekre vonatkozó indokolás mellőzésével, most közöljük közérdekből a jegyzőkönyv többi pontjait. Szerk. lemi gőgöt mozdítja elő. Az ember hajlandó magáról azt hinni, hogy többet tesz, mint ami kívánható tőle s következőleg valami különös elismerést érdemel Isten és emberek részéről egyaránt. Mindenkor veszedelmes, ha az igazság, vagy vallás csalhatatlan jeleiül bizonyos külsőségeket magasztalunk. Mindenkor őrizkednünk kell attól, hogy a külső szabályokat, amelyeket egész helyesen, magunkra nézve mérvadóknak ismertünk el, az igazság egyetemes mértékeivé tegyük. Maga Jézus visszautasítja, hogy lelke álláspontját ezek a külső mértékek szabják meg, legyen bár az a külső mérték a mosakodás, vagy böjtölés, vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezés, vagy a szombat külső törvénye. A törvény benső kiterjesztése alázatosságra vezet. Másfelől, a törvény benső kiterjesztése, az a világos belátás, hogy a neki való engedelmességnek belülről kell jönnie, épen, mivel elkerülhetlenül össze van kötve az erkölcsi növekedés lehetőségeibe, az elérhető magasságokba való egyre mélyülő belátással, közvetlenül alázatosságra vezet, míg a külső kiterjesztés a büszkeséget táplálta. (Folyt, köv.) Más fundamentomot senki nem vethet azon kivűl, mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus. I. Kor. III. 11.“ Az egyházfentartási alapra vonatkozólag pedig a következőket javasolja: óhajtja egy nagy egyházfentartó-alap létrehozását az egyetemes konvent útján, kívánja és elvárja, hogy külön, minden egyházunkban létesíttessék egy egyházfentartási alap, mely hogy miként lenne megvalósítandó, és tőkéje kezelendő, ennek megállapítására egy Kis József, Szűcs Dezső, Szűcs László esperesek és Antal Lajos egyházmegyei főjegyzőből álló bizottságot küld ki, oly felhívással, hogy munkálatukat idejekorán elkészítvén, küldjék azt meg mind a kilenc egyházmegyénkhöz, hogy azt folyó évi közgyűléseiken tárgyalják le és arra vonatkozó határozataikat egyházkerületi közgyűlésünkre terjesszék fel egyöntetű és végleges intézkedés végett. 4. Patay Károly barsi esperes lelkészképzésünk minél ideálisabb keresztülvitele céljából javasolja egy theologiai internátus felállítását, hogy arra hivatott vezetők útmutatása mellett, már az egész szakpálya alatt készíttessenek elő magasztos pályájuk és hivatásukra. Bizottság határozatilag kimondja, hogy egy a célnak minden tekintetben megfelelő theologiai internátus felállítását szükségesnek tartja, az eszme megvalósításának keresztülvitelére legalkalmasabbnak találná a főgimnáziumi internátus új épületbe költözését használni fel. 5. Püspök úr Öméltósága rámutat arra a fontos tényre, hogy a református intelligencia képzésére, a középosztály tanítására, mily jótékony hatást és befolyást gyakorolt szűkös anyagi viszonyai és e célt szolgáló gyér alapítványai dacára is pápai főiskolánk a múltban s micsoda kihatás vár rá a jövőben. Szükségesnek tartja, hogy a reformáció négyszázéves évfordulója alkalmából hozassék létre egy nagy, legalább százezer koronás főiskolai alapítvány, melynek kamatai elsősorban a pápai főiskolában tanuló hadi árvák neveltetésére és segélyezésére, azután pedig egyházaink szolgálatában álló tisztviselők jó tanuló, jó magaviseletű gyermekeinek ellátására lennének fordítandók» Bizottságunk nagy örömmel fogadta püspök úrnak pápai főiskolánk jövőjét épen úgy, mint ebben a rettenetes világháborúban árván maradt gyermekek gondozását célzó, valóban megható fejtegetéseit és annál nagyobb örömmel fogadta el pápai főiskolánkban egy nagyobb, legalább százezer koronás alapítvány létrehozását, mert jólesett kijelentéseiből hallani, hogy az ő atyai gondoskodásából erre a célra már mintegy 47 ezer korona együtt van és előreláthatólag ez az összeg 70 ezer koronára felemelkedik s így csak 30.000 koronát kell a nemes célra előteremteni. Felkéri azért javaslattevő püspök urat, hogy gyönyörű eszméje megvalósítására annak idején dunántúli ref. egyházkerületünk, illetőleg a volt pápai tanulók áldozatkészségét igénybe venni szíveskedjék.
