Dunántúli Protestáns Lap, 1916 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-05 / 10. szám
80. Ida!. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1916. plombán is alkalmi istenitisztelet tartatott, melyen Győry Elemér s.-lelkész prédikált „az ifjúság vallásos nevelésének szükségességéről“. Az ajtókhoz kitett tányérokba 1614 korona gyűlt be a Diákszövetség által szervezett budapesti Önkéntes Katonaotthon javára. Emlékirat. A budapesti református egyházközség a reformáció 400 éves évfordulójának maradandó intézményekkel megörökítése céljából egy emlékiratot nyújtott át a konvent elnökének. Ebben egyebek közt ezeket mondja: „Budapest, mint az ország központja, a hazai református hívőknek aránytalanúl nagy számát fogadja be és templomaink, főgimnáziumunk, felsőbb leánynevelő-intézetünk, fiuinternátusunk, tanoncotthónunk és számos, közhasznú egyéb intézményeink az egész országból ide sereglett hívőinkkel, különösen ifjúságunkkal van megtöltve és így a budapesti egyházközség a saját egyháztagjain kivül az egész ország református közönségének is szolgálatot tesz, amit egyébként a legnagyobb örömmel teljesít. Ezek a körülmények ébresztették egyházközségünk vezetőségében azon óhajtást, hogy a reformáció és a Kálvin János emlékére alkotandó intézményeknek legalább egy része, t. i. azok, melyek a hazai református egyetemes egyházat érdeklik, Budapesten helyeztessenek el. Nézetünk szerint a reformáció és Kálvin János emléke nemcsak bizonyos intézmények létesítése által, de külsőleg is kiemelkedő és hatással biró építmények létesítése által volna méltóan megörökítendő. Ezen célra pedig egyetlen hely sem volna alkalmasabb, mint a székesfővárosban már is Kálvin János nevéről elnevezett Kálvin-tér, ahol egyházkerületünknek temploma és telke mellett a fővárosnak meghatározott rendeltetéssel nem biró, tehát újból építendő régi házai vannak. Egyházközségünknek és az egyetemes egyháznak a Kálvin-tér, Lónyay-, Ráday- és Oroszlán-utcák által határolt egységes és különálló telektömbön szimmetrikusan létesítendő épületei, esetleg egy újabb szép templommal olyan impozáns hatással emelkednének ki erről a mindinkább forgalmasabbá váló térről, hogy ily módon a kálvinizmus symboluma páratlanul hatalmas kifejezésre jutna. Ez az alkalom már azért is megragadandó volna, mert hazánk református közönsége előtt a budapesti Kálvin-tér már ma is mint a magyar kálvinizmus symboluma áll. Igaz, hogy ezen, mintegy 1400 négyszögöl területnek megszerzése és annak beépítése tetemes költségbe kerülne, de ezen költségek nem haladnák meg azt az összeget, amit az egyetemes egyház elbírni ne tudna, annyival kevésbbé, mert az építkezést oly módon lehetne végrehajtani, hogy az épületek egy része, főleg a pincék, valamint a földszintes utcai és félemeleti helyiségek bérlet útján volnának igen előnyösen értékesíthetők és így a befektetett tőke legalább is mérsékelt bérjövedelmet hozna, sőt az sem lenne kizárva, hogy bizonyos idő elteltével ezek az épületek annak az alapnak, amelyből azok építtettek, egészen megfelelő jövedelmet hajtanának. Mindazonáltal, hogy a mü tökéletes és a reformáció és Kálvin János emlékéhez méltó is legyen, csak úgy volna elérhető, ha a létesítendő épületek közül egy kiemelkedő szép új templom is építtetnék és az egész nagy épülettömb az építendő templommal együtt egy összefüggő impozáns egészet képezne. Elképzelhető, hogy egy ilyen épületcsoport, amely az egész magyar református egyházat külsőleg jelképezné, milyen hatást gyakorolna mindenkire, de főleg azokra a külföldiekre, akik a jövőben bizonyára sokkal nagyobb számban fogják felkeresni fővárosunkat és akik abban az épületcsoportban mindazt megtalálnák, ami egy protestáns embernek lelki szükséglete; tehát a templomot, az evangelizáló termeket, amelyek a zsinatok tartására is alkalmasak lennének, az egyházi főhatóságok tanácskozására és az adminisztráció vitelére alkalmas termeket s irodákat, a főiskolai és középiskolai tanulók számára egy-egy internátust és még más egyházi intézményeket, továbbá vidéki lelkészeink, tanáraink, tanítóink s más egyházi alkalmazottaink és ezek férfi és női családtagjai számára berendezett kényelmes és olcsó szállót (Hospiz), valamint a főváros különböző intézményeire vonatkozó útmutatásokat, — egyszóval az otthonukat, mely őket nemcsak melegséggel és szeretettel fogadja magába, hanem református hitükben is megerősíteni fogja. Kétségen kivül nagy összeget igénybevevő vállalkozás lenne az, amit egyházközségünk a reformáció és Kálvin János emlékének megörökítésére itt javaslatba hoz, de az bizonyos, hogy méltóbb emléket a a reformációnak és Kálvin Jánosnak nem lehetne állítani, mint azt, amelyet emlékiratunk tartalmaz“. Mindenesetre illik a legnagyobb figyelemre méltatni az Emlékiratban fölvetett gondolatot. Keresni kell az utat-módot, hogy meglehessen valósítani. K. J. Régi könyvek, edények címen ír K. Z. lapunk jelen számában megszívlelendő dolgokat. Kérjük olvasóinkat, hogy a régi könyveket, kéziratokat, okmányokat, melyek a padlásokon pusztulnak napról-napra s amelyek sokszor nemzeti műveltségünk és protestántizmusunk többé nem pótolható emlékei, szedjék össze, mielőtt befütenének velük. A főiskolai könytár szívesen fizeti a szállítási költséget. Ugyancsak sok, mübecsü, magyar református régiséget menthetnénk meg a biztos elkallódástól és megsemmisüléstől, ha a már többé nem használt urasztali térítőkét, kancsókat, kelyheket, tányérokat, presbyteriumi határozatokat örök letétként főiskolánk régiségtárában helyeznénk el, ez azoknak a legméltóbb helyük. Kérelem a Nagytiszteletü Lelkész Urakhoz! Miután folyóiratunk I-ső számát még sok helyről, ahonnan előfizetés sem érkezett, nem kaptuk vissza, tisztelettel kérjük azon nagytiszteletü Lelkész urakat, akik a műre előfizetni nem óhajtanak, hogy a küldött mutatványszámot, melyre nekünk szükségünk van, mielőbb alanti címre visszaküldeni méltóztassanak. A II. szám már csak az előfizetőknek küldetik meg. Kiváló tisztelettel a „Debreczeni Lelkészi Tár* kiadóhivatala Debreczen, Piacz-utca 34. — Pápa, 1916. Főiskolai könyvnyomda. —
