Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-14 / 11. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. Tisztelettel jelentem azt is, hogy mindezeken felül még tervbe vettem egyes német városok s különösebben Breslau meglátogatását is, azonban az ausztriai kórházak hátralevő nagy száma és a breslaui német ev. katonai főpapi hivatal azon értesítése, hogy tudomása szerint azokban a napokban Breslauban csak egy „osztrák“ prot. sebesült feküdt, arra indítottak, hogy elsősorban az ausztriai munkát igyekezzem elvégezni. Első jelentésemben már volt alkalom a főtiszteletü és méltóságos Elnökség figyelmét felhívni azokra a városokra, amelyekben szerintem magyar ref. lelkésznek tág munkaköre akadna. Örömmel értesültem arról, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium azóta már több helyre nevezett is ki magyar ref. tábori lelkészeket. Legyen szabad azonban a múlt jelentésemben említettekhez még két olyan várost megjelölnöm, amelyben és környékén magyar ref. tábori lelkészre szükség volna. Az egyik Innsbruck, a másik pedig, mint különösen exponált hely, Olmiitz és vidéke. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban egy másik fontos körülményre is felhívjam a méltóságos és Főtiszteletü elnökség figyelmét. Az ausztriai magyar ref. sebesültek látogatása ugyanis rögtön meglenne oldva, ha keresztül lehetne vinni a cs. és kir. hadügyminisztériumnál azt, hogy minden egyes tábori lelkész a maga körzetében, vagy egy bizonyos körzetben sűrűn utazhatnék. Hogy csak egy példát említsek, felhozom az innsbrucki magyar ref. tábori lelkészség kérdését. Innsbruck városa önmagában kevés munkát adna egy lelkésznek. De ha hozzávesszük az ugyanazon hadtestparancsnokság területén fekvő Salzburgot és Linzet s a közbeeső apró városkák kórházait, akkor már nagyon is lefoglaltuk egy ember munkaerejét. Nagyon előnyös lenne tehát az, ha a főtiszteletü és méltóságos Elnökség lépéseket tenne az iránt, hogy a kinevezett tábori lelkészek, ott ahol munkakörük megengedi, többet utazzanak és szövetkezve a körzetükbe tartozó prot. lelkészekkel, a lelki gondozás és iratterjesztés minden munkáját nagy körültekintéssel szervezzék meg. Mert a vallásos iratok a mi igazi erős fegyvereink ezekben a kórházakban! S amit az illető tábori lelkész a környezet, a kórházi élet mozgalmassága, lármája miatt nem tud mindig elvégezni, azt elvégzik csendben a kis füzetek, amelyeknek korlátlan bőségben való osztogattatását egyházunk is felvette programmjába. Tiszteletteljes jelentésem végéhez érkezvén, nem mulaszthatom el ez alkalommal azt, hogy a főtiszt, és méltóságos Elnökség iránt legmélyebb hálámat és köszönetemet ki ne fejezzem azért a kitüntető bizalomért, amellyel engem erre a fontos és nagy jelentőségű útra kiküldeni méltóztatott. Legjobb hitem és meggyőződésem szerint munkám nem volt hiábavaló s egész lélekkel meg vagyok győződve a felől, hogy az a gondoskodás, amelyet a magyar református egyház idegenben fekvő fiaira fordított, bőven és gazdagon meg fogja teremni gyümölcseit azoknak életében, akiket Isten kegyelme meglartott és megtart s akik az egyház szeretetének melegét, távol a hazától, csak egy pillanatra is érezhették. Kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítása mellett maradtam Budapest, 1915 március 6-án a főtiszteletü és méltóságos Elnökségnek alázatos szolgája SEBESTYÉN JENŐ ref. lelkész, theol. m. tanár. @/í hitetlen. Vas Péter hitvese im’ az urát várja, Barna két szeméből foly’ a könnyek árja. Tegnap jött a levél hivatalos kézből: Szomorú ember lett a deli vitézből „Hősi küzdelemben, ágyújánál állva, Egy jól célzott golyó balkarján találta : Amputálni kellett. . . most már haza indul. . .“ „Istenem! Félkezü, béna lett urambul!“ Halkan üt az óra és a mutatója Azt a fehér lapot olyan lomhán rója . . . Szegény Vas Péterné úgy szeretne futni, Pöfögő mozdonnyal együtt oda érni A kis állomásra . . . de ott. . . ott az ágyban Ott a kis gyermekük forró, nehéz lázban . . . Tűzben égő ajkkal fel-fel sikolt néha, Remegő kis teste halál martaléka .. . Anyja riad, ugrik, úgy elcsitítgatja, Göndör, fürtös fejét meg-megsimogatja. . . Aztán eltűnődik . . . férjéhez száll lelke, Ki a nehéz sebet hála! kiheverte! Oh, hisz úgy szereti a jó komoly embert, Kit Isten melléje élettársul rendelt. .. * Leánynevelő intézetünk egykori derék növendéke irta ez alkalmi verset és ő is szavalta el nagy tetszéssel Törökszentmiklóson. RÉGNER PÁL dFszfestö PÁPA. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — ELVÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉTI — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET* — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!
