Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

76. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. lödnek az ádáz küzdelemben a mind erősebb pozícióra való törekvés, a környezet, az általános állapotok nyo­mán a túlaggodalmas mérlegelés. Természetté válnak a tülekedés, önzés, sőt a materiális érdekek számtalan bűnei. Valamelyik fajt minél nehezebb életkörülmények közé helyezte sajátos sorsa, annál törekedőbb, tülekedőbb és önzőbb. Ennek nem a faj maga, hanem helyzete, sorsa az oka. Viszont e helyzetből származó természet lassanként karakterisztikussá rögzül a fajon s kiüt még taglejtésein, arckifejezésein is apáról fiúra, unokára stb. Ilyen szemponlból mérlegelem én a különösen ré­gebben megvetett, kihelyezett, többféle létmódtól eltil­tott zsidó fajnak energikus, bizony ha ma már nem is általában (helyzetük javult nálunk), de mégis sok esetben jellemző, harácsolva vagyont és tért foglaló materiális magatartását. De ugyanazt tapasztaljuk ám a nem megvetett, nem eltiltott, hanem egyszerűen nehéz viszonyok közé koldus bottal bevándorolt svábok­nál egyes vidékeken. Ezt láttam különösen Szatmár megyében és 15 éven át tanulmányoztam Szlavóniában. A legnyomorultabb bevándorlási kolóniákat s svábokat a nehéz viszonyok életösztönszerüen alakítottak át nem csak törekvőbbé, hanem az aggodalmas visszaemlé­kezések s a jelen hasonló példái nyomán önzőkké és kapzsikká. Angolországot tengerbe szorított szűk helyzete változ­tatta át úgy élettörekvéseiben, valamint bizonyára iva­dékról ivadékra agysejtjeiben is harácsolva messze­­törekvővé, kalmárrá és tengeri martalóccá, vad népek­kel szemben kegyetlen szipolyozóvá, a világ államaival szemben határt nem ismerő gőgössé és mindent lebirni vágyóvá. És nem psychologiai lehetetlenség, hogy faji jellem­vonássá fejlett e természete mellett, sőt talán épen ezért, szükségét érezte a sivárságot enyhítő vallásos­ságnak. Amerika, e nagy materia, hogyan lehetne más,'mint mi? Hiszen összes lakossága eredetét olyan ekziszten­­ciákra vezetheti vissza, akik üres kézzel, vándorbottal kalandorosan oda érkezve a lét vagy nemlét kérdése előtt bizonytalanul állottak. Kényszerültén neki vetették magukat az anyagi boldogulás futó, rohanó, zakatoló, dübörgő tülekedéseinek, az éhes aranyásás, vadon­irtás kockázatos feladatainak. Ezen létkörülmények athmoszferája is egy nagy gyár és üzlet. Bezzeg tönkre mentek a magyar nemesek, gentrik. Készületlenül találta őket a nemzet új érája, a szabad­ság, egyenlőség, testvériség felderülte. A tejjel, vajjal, mézzel telt országban, az ősi biztos otthonban nem fejlődhetett ki bennük az ekzisztenciális lázas törekvés s az ezzel okvetlenül együtt járó óvatosság és legalább az okos önzés. A rosszabb helyzetű, megvetett, el­nyomott s éppen azért élelmesebb fajok ügyesen, nem jogtalanul, de mohó harácsolással kikoptatták őket javaikból és új földes urak, tőkepénzesek, nagy üzlet­emberek lettek. Ismerem jól a föld dolgait, szólt vezetőm. Temérdek volna azokat elsorolni. Lásd, itt e fejlett földön a világ­szerte lefegyverző világbéke megmentette e boldog országokat a mindent elnyelő folytonos fegyverben állástól, harci készülődésektől, milliárdos háborúktól. Az általános jóléthez, sőt bőséghez jutottak. A törek­vések és jellemek már magában ezen áldott körülmény folytán is sokat változtak, nemesbedtek annyival is inkább, mert az anyagi eszközök bőségében a szellemi javak is általános és magas fokra lendültek. Az egyének, ismétlem, itt önzetlenek. Ad e föld elég táplálékot, ruházatot. Ad meleg hajléknak fát, követ, eszközöknek vasat, rezet, értékeknek és még ékszereknek is drága fémeket, gyógyszernek ásványt, gyökeret, füvet, méhé­­ből forrásokat. Ad gyönyörűségnek pázsitot, virágot, erdőt, ligetet. Elmék lángja feltalálja, mesterkéz meg­csinálja azt, ami a nélkülözhetetlenen felül szép, kel­lemes, élvezetes. Fáradsággal eszik itt is kenyerüket, de nem nyomorúsággal. És nem csak kenyeret, hanem tisztes gyönyörűségeket is szerez a köz és az egyén a bő leraktározás eszközeivel és a folyton gyarapító forrásból. És mintha itt felmagasztosulna az anyag, mintha elősugárzása volna amaz új égnek, új földnek: körül­övezi, áthatja az igazság, önzetlenség, méltányosság, szeretet, könyörület dicsfénye. E föld is testi-szellemi lényeknek: embereknek hazája. Lényüknek ezen összeszövött kettőssége szerint a szel­lemi javaknak anyagi eszközökre van szüksége. És ezen eszközökben az elmondottak szerint bővölködnek. (Folyt, köv.) FÖLDVÁRY JENŐ. Használjunk hadisegély-postabélyeget! IFJ. STERN LI PÓT PÁPA, kossuth-u. 25. Mindennemű kézimurka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divat­cikkek raktára. (□] Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. [□] Lelkiismeretes kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents