Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
8. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. alá nevét a hitelesítő záradéknak. így a kétségen kívül nagy hiba, cikkíró szerint bűn, nem a lelkésztársak s a t. tanító urak ellen, hanem a közgyűlés ellen követtetek el, amely megbízott az eskü alatt szolgáló jegyző igazmondásában, hogy egyéb pontján nem történt változtatás. Ezelőtt a fórum előtt is hozandó az helyre. Meg fog történni, mint megtörtént volna a cikk megjelenése nélkül is. A cikkely tartalmának másik része, amely a közgyűlés eljárását bírálja a halotti stóladíj ügyében való határozat meghozatalánál, nem tartozik rám. Magára a stólára nézve azonban annyit mégis megjegyzek, hogy a magyarországi ref. lelkészi javadalmazást az állomások nagy többségében nem tartom ugyan arányban állónak a lelkészek által végzett munka nagy horderejű-voltával s kívánatosnak látom annak reánk kedvezőbb rendezését, e munka keretében azonban a stólának nem emelését, hanem méltányos megváltását tartom szükségesnek, s jelenben is a stólát nem munkadíjnak tekintem, amelyért végezné lelkész, mondjuk a temetést. Végezni köteles azt lelkész egész javadalmáért, a stóla csak palástja megjavítására, vagy megújítására szolgáló mellékes jövedelme. PETI LŐRINC egyházker. egyh. aljegyző. IMÁDSÁG HARCTÉREN ELESETT CSALÁDAPA EMLÉKÉRE TARTOTT GYÁSZISTENITISZTELETEN. emegő ajkunknak eiőtlen fohásza trónusodhoz szárnyal nagyhatalmú Isten s keserves panasznak fájdalmas hagjában erőt keres nálad, ki oly hatalmas vagy a porba sújtani, de fel is emelni, aki hozzád fordul kérő szózatával, s kinyújtja két kezét, felemeli szivét a Te erős karod, segítő kegyelmed és örök igédnek szent vigasza után. Sohasem mutattad hatalmad jobban, mint e nagy napokban, amikor a világ fegyverek zajában az élet reményét, szülőknek gyermekét, feleségnek férjét, gyermekeknek apját, testvérnek testvérjét, rokonnak rokonát, kora ifjúságban, szülőföldtől távol, vérpatakok mentén gyilkosok módjára temetőnek adja. Amikor az ifjú, amikor a férfi duzzadó erővel, reménységgel telve végezte munkáját és a kürtök hangja oda szóllította a harcok tüzébe, ahol halált adnak. Bízva és reménynyel vette fel a fegyvert úgy egyik, mint a másik, hogy megvívja harcát a Te szent nevedben a gonosz, az ádáz ellenség hadával, aki megbántotta, aki meggyalázta, aki vérrel szerzett, drága, szent hazában nem engedte tovább békességben élni, hanem ellene tört, hogy azt a szent földet, amelyben születtünk, amely drága nekünk, szegényebbé tegye és elvegye tőlünk. Semmi küzdelemtől, semmi fáradságtól, semmi áldozattól nem riadtunk vissza, hogy a magyar névnek régi dicsősége újra tündököljön. De mégis a szivünk, de mégis a lelkünk úgy megremeg, úgy fáj, hogyha jön a gyászhír, a szomorú való, hogy akinek élte, akinek munkája olyan értékes volt s annyi jóval telve ... a véres tusáknak izzó tengerében életét elvesztve, ereje teljében bús halálát lelte. . . . Nem panaszként mondjuk, nem is zúgolódunk a nagy áldozatért veszteségtől sújtva, csak a szerető szív nagy, nehéz keserve, ami feléd szárnyal a bánatos lelkek szivének mélyéről. Mert Te tudod, látod, mit vesztett a gyászba öltözködött család minden egyes tagja ; mit vesztettünk mi is, akik itt utána fájó könnyet sírunk s könnyeinknek árját az is csak növeli, hogy a sir is, melybe holttestét temették, mi tőlünk oly távol, hogy csak képzeletben, a szeretet szárnyán lehet felkeresni. Te tudod legjobban, ki a szív érzelmit ismered és látod, mily nehéz megválni szerető sziveknek az ő kedvesüktől. Ne vedd hát rossznéven fájó panaszunkat, hanem letekintvén Krisztus érdeméért a sebzett szivekre, azt a vigasztalást, melyet csak Te nálad lehet feltalálni, küldd el minél előbb ! Te légy a szülőknek megvigasztalója, felmutatván nekik, hogy a Te fiad is, aki egyetlen volt, életét letette, hogy a dicsőséget mennyekben elnyerje. így az <> fiuk is, ki nevedet félte, nyereséget talált a halálban nálad, mert a halál mérgét a Te szerelmesed örökre elvette! Megvérezett szivü bánatos özvegynek, árvaságra jutott siró gyermekeknek Te légy pártfogója, Te légy a gyámola életük küzdelmes, nehéz harcaiban, hogy I KIS TIVADAR könyvkereskedésében megrendelhető PÁPÁN. — Posta fiók 12. szám. 3$c Bocsor László-. Istené a dicsőség. Egyházi beszédek 3—K Prohászka Ottokár: A föld és ég 6-—K 4 Harsányt Pál: Hétköznapi templomi imádságok te„ „ Isten és a világ 2-40 „ | kintettel a háborúra —*50 „ „ „ A keresztyén bűnbánat és bün% Kecskeméthy István: Kezdetben. Egy könyv a könybocsánat 3-— „ 4 vek könyvéről 4‘— „ Prohászka Ottokár: Magasságok felé. Kisebb dolgojt Mindszenti I.: Krisztus minden mindenekben. V. köt. 4-— „ zatok 4■— „ 4 Paulik János: Emlék a viharos időkből. Egyházi Rácz Kálmán : Jézus a János evangélioma fényében V20 „ 4 beszédek az 1914. évi háború idején —40 „ Radácsi György. Emlékjelek, bizonyságok. I.—II. Prohászka Ottokár: Dominus Jézus. 8 konferencia P20 „ kötet. Egy-egy 5’— „ ^ „ „ A diadalmas világnézet 4 — „ Vásárhelyi Lőrinc: „Erős várunk“. Buzgó imádságok 2‘—„ É KIS TIVADAR könyvkereskedésében bárhol hirdetett és megjelent könyv megrendelhető.
