Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-14 / 7. szám
7. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 53. oldal. áldozatul esnek és fognak esni, de azt hiszem, ha kérjük Istent, nemsokára vége lesz a harcnak. Mindenesetre bele fogunk nyugodni az ő akaratába. Üdvözlöm az Egylet tagjait. R. L. Olyan buta népséget, mint a szerb, nem hiszem, hogy találhatni a földkerekségen. Ostobaságuknak a legfényesebb tanujelét f. hó 22-én d. u. 5 óra tájban adták, amikor is ahelyett, hogy sonkás zsemlyét és egy pohár tejet küldtek volna éhes gyomromba, shrapnellgolyót küldtek jobb lábamba. Igaz, hogy e tényből egy kis előzékenység is kitűnik, mert pl. ha a gyomromba küldték volna, akkor — bármennyire is viharedzett az — bajosan tudtam volna vele megbirkózni. Most már, hála Istennek, nagyon jól érzem magamat s egyedül a kedves pesti környezet hiányzik nagyon nekem. Ez a hiányérzet is elég gyakran, legalább egy pillanatra megszűnik, amikor a pestiek felkeresnek kedves soraikkal. Munkájukra Istennek áldását kívánva, a Hölgybizottság minden tagját szeretettel üdvözli a távolból: Sz. D. Sok idő után megemlékezem levélben is, bár mindig megemlékeztem magamban az Ifj. Egyesületről, azokról a kedves időkről, melyeket ott töltöttem. Mikor elindultunk a háborúba, egyik Ébresztőben benne volt egynéhány tagnak a fényképe, kivettem és betettem egy kis könyvvel a zsebembe és odakint oly jól esett nekem, valahányszor megnéztem azt a képet. Én, könynyen megsebesültén, most egy csehországi városban vagyok. Hála Istennek, jól érzem magamat és jó gondozásban részesültetnek. R. urék, hogy vannak, tudom, hogy az Egyesületből is sok ifjút elszólított a háború. Üdvözlöm R. urékat és az Egyesület összes tagjait. V. K. Legutóbbi lapomban tett Ígéretemet beváltandó, ezennel tollat — akarom mondani — ceruzát ragadok és irom mint következik . . . Amig odakünt a vihar zúgja, harsogja minden Wágnereket megszégyenítő hatalmas karát — amelynek súlyosabb ütemeit az egész éjen át szakadatlanul működő ütegeink ágyúi segítenek kiemelni, én idebenn a jó meleg őrszobában miután a világ, fagyos szalonnából álló-, legfinomabb vacsoráját elköltöttem, — nem tudom mit szól hozzá a világ? — amelyhez Boniss sógor jóvoltából még csokoládé is került és miután kissé kipihentem magamat, fönt virrasztók, őrködvén táborunk biztonsága felett, amely súlyos feladat alatt elég időm van a mai postával érkezett küldeményekben gyönyörködni. Nevezetesen, ma kaptam meg egy csomó levél kíséretében azt a régen feladott — és várt — csomagot is, mely azokat a pompás és itt szükséges téli ruhákat tartalmazza — a csocoládéról nem is szólok, no meg arról a 2 Pesti Hírlapról és Az Estről sem, amelyek szintén most érkeztek meg, amelyeket bajtársaim oly mohón kaptak, hogy majdnem össze is kaptak felette, mert bizony itt az ilyesmi igen ritka csemege — és egy Ferenc öcsémnek szóló, bizonyára borítékcsere következtében nekem kézbesített levelet, amelynek tartalma valószínűleg lényegében és tartalmában azonos a nekem szánt levéllel, tehát nagyobb bajt nem okoz és és amelyről — no meg a többiből — nagy lelki megnyugvással veszek tudomást a világ folyásáról, az Egyesület működéséről, a budafoki munkáról és családunk állapotáról; no meg Szekeres és Német barátainknak bevonulásáról, amit igen természetesnek tartok, mert nem azért edzettem őket oly nagy „erély“-lyel a csónak-kirándulásokon, hogy most, midőn a hazának erős karokra van szüksége, hát otthon süssék a makkot. — Egyébiránt kérem címeiket. — Most pedig ezen rövid bevezetés után tudatom Önnel, hogy a már említett apróságokon kivül nincs semmi bajom, egy kis «izületi csúztól“ eltekintve, egészséges vagyok, melyhez hasonlót kívánok Önnek, mint valamennyi otthon maradt, valamint hadrakelt testvéreimnek is. Az időjárás aránylag nagyon jó, ha néha egy kis hideg vagy zimankó van is. Hőstetteimről bár nem túlságosan szerénykedem, nem igen tudok mit mondani, ellenben bátorkodom a következő kérdéseket intézni Önhöz. 1. Hogyan folynak az egyes összejövetelek? 2. Az Otthon nem üresült-e nagyon meg ? 3. A Híradó megjelenik-e rendesen ? 4. Hogyan folyik az Egyesületi élet általában ? 5. Volt-e már és hány estély az idén és minő sikerrel ? 6. Szilágyi úr otthon van-e még ? 7. A cserkészek munkálkodnak-e és elfogadta-e a Honvédelmi Minisztérium a felajánlott szolgálatot? 8. Mi történt a csónakkal, kihasználták-e a nyári időt ezen a téren is? amely kérdésekre való kimerítő választ kérve; az Egyesület minden tagját üdvözölve, maradok szeretettel: Cs. /. U. i. Ferenc öcsémtől már rég nem kaptam életjelt, noha én már két lapot is írtam utolsó levele óta neki. Az itt említett Cs. Ferencről azóta már kaptunk hirt, hogy elesett. Használjunk hadisegély-postabélyeget I »««••••••msMeee „_______ ___ ___ r ««•••••»•••••soaas? STELCZER KAROLY műasztalos» oltárépítö és templom-berendezési vállalata •*•••••••••••••••• Győr, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ fe-Mon: ^l8; _____ Számos elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ........................ W'^vvOO§v9v§v090vov MV9M9§V99v9999v9
