Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-07 / 6. szám
Huszonhatodik évfolyam. 6. szám. Pápa, 1915 február 7. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A HIT KOCKÁZATA. ALAM1T TERMÉSZETESEN EL KELL ISMERNEM. Elismerem, hogy a hit akadály is lehet. A hit fékezi az embernek azt a vágyát, amely a világban való folytonos előretörtetésre ösztönzi, sőt olykor egyenesen fel is tartóztatja az embert a világban való előrehaladásban. Nem volnék őszinte, ha ezt tagadnám. A hit, elismerem, folyton féken tartja a világban előretörni akaró embert. Újra, meg újra lehűti nyughatatlan vágyát. Arra tanítja, hogy nem a világban való boldogulás a legkívánatosabb, hanem az, hogy mint az Úrnak megváltottja járja meg e világi útját. A szivet megtöri és azt a becsvágyat plántálja belé, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon (Tit. 2, 12.). Értsük meg jól, hogy miről van szó. Mást jelent, fékezni az előretörtető vágyat és mást jelent, feltartóztatni az embert előrehaladásában. Hiszen sokszor a vágy, a törtetés valami után akadálya annak, hogy elérjük azt. Más, hacsak vágyódom valami után és más, ha már az enyém az. Vannak emberek, akik bőségben való élet után vágyódnak és mégsem nyerik meg azt, ami után epednek. S viszont vannak emberek, akik nem vágyódnak rá, nem törik-zúzzák magukat érte és mégis bőségben élhetnek. Ezek az emberek lehetnek a hit emberei. Mert a hit gondoskodik arról, hogy megnyerjük a földi javakat, de megöldököli bennünk az utánuk való vágyat. *„Akarsz-e diadalmaskodni?“ A M. Prof. írod. Társaság által kiadott nagybecsű munkából. Elvégre azt is mondhatnám, hogy a hit nem akarja elfojtani az előbbrejutás vágyát, hanem csak meg akarja tisztítani. Kiolvasztja belőle a tisztátalanság és nagyravágyás salakját. Mert ez a vágy sokféle lehet. Lucifert is ez a vágy tüzelte, amikor Istent le akarta taszítani trónjáról. Az ilyenfajta vágyat a gonosz munkálja az emberben és ezt a Lélek tüzével ki kell égetni, pusztítani. Ezt a munkát vállalja a hit. Magát az előbbrejutás vágyát nem fojtja meg. Csak átformálja. így lesz a magaszerető önzés becsületesen előretörekvő akarattá, a képességek természetes érvényesülési vágyává, amely még óriásokkal való harcban is akarja próbálni erejét és lába alá akarja tiporni a földet. Ez a vágy nem a gonosztól való. Ez az embernek Istentől rendelt feladata. így alakítja át a hit az emberben a hatalomra való hiú kapaszkodást őszinte törekvéssé, hogy tisztességgel megállja helyét az életben, így lobbantja lángra az ember szivében azt a tiszta vágyat, hogy értéke szerint érvényesüljön s felhasználva bölcsen a kínálkozó alkalmakat a reá bízott talentumokat a lehető legjobban gyümölcsöztesse Ura számára. Tehát a hivő is előbbre akar jutni a világban. Ő is minden erejét, képességét tettekre akarja váltani s élvezni akarja hálaadással keze munkájának gyümölcsét. Ilyen formájában azonban az előbbrejutás vágya egy az életnek és az igazságnak szüntelen előretörő, érvényesülni akaró törekvésével s így nem elienkezhetik azzal a hittel, amely Jézus Krisztussal kapcsol egybe, aki maga az élet és az igazság. Ellenkezőleg, az Úr ügyének azzal tennénk a legkevésbbé kívánatos szol
