Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-19 / 51. szám
Huszonhatodik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1915 december 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉRŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ■ szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. ADVENTI ÜZENET A GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK. Jel. III. 14-21. legszigorúbb és legmegszégyenítőbb a laodiceabeli gyülekezet angyalának kijelentett prófécia, mert a legszégyenletesebb s a legmegátalkodottabb bűnöket hordozta a Krisztus palástja alatt. Nincs lesújtóbb egy emberre, mint ha értéktelen s hasznavehetetlen voltát állapítják meg azok, akik értékesek, akik súlyosak itéletökben, mert súlyosak életökben. Nem ítélkezés ez, hanem értékmegállapítás. De azt hiszem minden ember még úgy nőtt naggyá, hogy a kiábrándulások egész sorozata gyógyította ki az emberi lélek legveszedelmesebb betegségéből, az önelégültségből. Ott, ahol lidércfény után fut, ahol hamis eszmények csalogatják az állást nem foglalt, iramba nem kapott embert, a meggyőzés, az erő megmutatása hathatós eszközök, hogy kiválogassák a gerincembereket. De ott, ahol jottákon fegyverbe kész szállani fél világ, ott ahol Illés harcol Bál papjaival, Krisztus Beliállal, ott nem lehet langyos módon elintézni a dolgot. Ebben a mi világunkban, ahol Isten emberek közt emberek által végezteti el akaratát, nem szabad felednünk, hogy az embert nem pótolja semmi, se intézmény, se formula, se liturgia, de különösen nem a külső csatlakozás, a pártoló tagság. Istennek személyekre van szüksége, az ő akaratáért lángoló szivekre, akik tudják, hogy Istennek nagy ügye van ezen a világon, melyből egy részt nekik kell elvégezniök. Itt válik azután ketté az Istenben hívők csoportja azokra, akik a megbízatást vállalják s hogy vállalhassák: megtagadják önmagukat; a másik fél nem hozza meg az áldozatot, de számot tart a megbízatásra és a dicsőségre. Itt tűnik szembeötlő módon elő, hogy a Krisztus ügyéért harcolás semmi módon sem hasonlítható egy társadalmi akcióhoz, s az ő országának nem lehetnek pártoló tagjai annélkül, hogy akadályai ne lennének. Mert a keresztyénnek nem lehet egy külön élete a keresztyén élete mellett, melyet leplezgessen, takargasson, de mégis melengessen és kebléhez szorongasson. □L——□ A A laodiceabelieknek éppen ezt Írja üzenetül a „hű, az igaz bizonyság“, hogy kétszivüek, kétéletüek. Az üzenet bekezdése hideg, mert nem lehet langyos módon elintézni Krisztus szemében ezt az egyetlen gyűlölt életmódot, melyből kiábrándítani csaknem olyan nehéz az embereket, mint a farizeusokat az ő igazhitüségükből. A vallásos képmutatás az, amely nagyobb kisértő egy intézménnyé tömörült egyházban, mint a Sátánnak e világgal kecsegtető Ígérete. Vallásosságát hajlandó az ember legkevésbbé megvizsgálni, hogy könnyű álma legyen. Adventi üzenetül Írja a gyülekezet angyalának ma is Krisztus, hogy vizsgáljuk meg mi is a mi dolgainkat. Tudom a te dolgaidat, mert törődöm veled; tudom, mert látom, hogy egy idő óta olyan langy-meleg vagy. Nem azért, mert kicsiny vagy, nem azért, mert nem volna alkalom, hogy kimutasd buzgóságodat, nem kívül van a baj, de bent a szivedben. Szolgálsz, mert kényelmes, nem is tudod milyen hivatást kell betöltened. Az emberi hivatás az könnyű, de az isteni ... az isteni, óh tudod-e, ha a trombita bizonytalan zengést teszen: a készületlen nép vérét rajtad követelem meg. Tudom a te dolgaidat, hogy langy-meleg vagy, óh mert csak arra tekintesz, mi az emberi kivánalom, s az bizony kevés, mi az emberi igény, az most még kicsiny, mert az alvóknak nincs több igényük, csak, hogy ne háborgassák őket. De hallgasd csak ki, álmukban is mint beszélnek: hogy nincs reád szükség többé. Nézd meg csak: minden eszköz félrevettetik, ha egy másik jobbnak bizonyult, vagy ha olcsóbb lett ?! Nézd meg, nem úgy birálnak-e el, hogy mit fizetnek neked, s óh már nem úgy, mit adsz te nekik ?! Óh mert nem azt kerested: mit adj; hanem mit kapsz; nem azt adtad, ami kell, hanem ami tetszett; nem te vezettél, de téged vezettek. Oh bár hideg lennél, vagy hiv, mert ha hiv volnál, az lennél, akinek kell lenned; de a mostani keresztyénséged elég ugyan arra, hogy megitéltess, de kevés, hogy üdvözülj.
