Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-12 / 50. szám
Huszonhatodik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1915 december 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ===== szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. ADVENTI ÜZENET A GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK. Jel. 111. 7-13. prófécia nem ellenség, mely félelmetes erejével iszonyba öltözteti s mégis játéktárgyként kezeli a világtörténetet s a maga parányiságában erőtlen emberi lelket. Nem ellenség, melynek hírére fegyverkezni, védekezni kell, kiszorítani, kiüldözni valami módon a mi világunkból. Sisiphusi s mégis nevetséges erőlködés volna. Csak a hitetlenség fiai tagadják s mégis félik és gyűlölik a próféciát. A legbalgább és legveszedelmesebb vállalkozás a prófécia ellen küzdeni, mikor Isten azon keresztül nyújtja legdrágább ajándékait az élet értelme után tapogatódzó világnak. Prófécia nélkül sötét a világ» nem teljes az élet s ellankad vagy megalkuszik az erő éppen a döntő küzdelmekben. Az ó- és újszövetség prófétái egybehangzóan bizonyítják, hogy minden prófécia Isten irgalmas szeretetétől izzó, zordonságuk csak a mi emberi simaságunknak s elnyálkásodott szeretetünknek félelmetes. Magok a próféták is az emberiség legnagyobb szeretői voltak, — zordonak igaz, — de hát nem játszótársai az embereknek, hanem megvesztegethetetlen charakterei. Keresztelőről ma bizonyosan azt mondanák, szűk látókörű ; de akik szakadékokon vezetnek át korokat, csak a keskeny padlóra néznek, mely az egyetlen átjáró a szédületes mélységek felett. Amint láttuk az első adventi üzenetben, a prófécia beteljesedése feltételes és kettős. Az egyik végzetes, a másik győzedelmes, de mindegyik az Isten dicsőségét szolgálja. A prófécia csak akkor zordon, ha szemünk a végzetes megteljesedést látja és érzi, mert nincs benső bizonyosság arról, hogy mindent megtettünk az itéletes beteljesedés elfordítására. A próféciát csak úgy lehet végzetes kiteljesedésében elkerülni, ha befogadjuk azt. Ettől kezdve az emberi lélek magából a próféciából meríti erejét, sóvárogva várja annak megteljesedését, mert a teljes győzelemre segíti a prófécia hordozóit, az egyént is, a gyülekezetei is. A philadelfiai gyülekezet angyalának Írott levél éppen All a prófécia melegségét, bátorító, kitartásra serkentő jellegét bizonyítja. Hangja egészen más, mint a többi üzeneteké, telve gyengédséggel, a szerelmi vallomás hevével. A komoly, méltóságos bekezdés, mely annyi tudottsággal terhes: „Tudom a te dolgaidat“, itt szelíd elismerő hangsúlyt kap. Tudom a te dolgaidat, mert törődöm veled s éppen mivel tudom, azért Ígérem, hogy szabad utat nyitok előtted az üdvösségre, melyet senki el nem zárhat, mivel magam nyitom meg azt. Tudom, hogy kevés erőd van, de éppen ezzel a kevés erővel végezted a legnagyobb dolgot, minden külső, e világból való hatalmi segítség nélkül szegényen, de győzedelmeskedve állsz. Az erőd éppen abban van, hogy az én beszédemet megtartottad. Ebben van dicsőséged, hogy kis erőddel az „egy szükséges dolgot“ végezted s nem forgácsoltad el haszontalanokra, mint mások, akiknek pedig nagy erőket adtam. A mi gyülekezeteink angyalának is óh jó volna, ha ez az adventi üzenet szivéhez találna. S hogy ez az üzenet éppen nekünk, evangéliumi egyházaknak szól, bizonyítja, hogy Isten gyakorta megújította ezt az üzenetet. Luther a 62. pontban igy szól: „Az egyház igazi kincse az evangélium“. Kálvin pedig ugyan ezt az üzenetet igy adja tudtul : „Csak amolyan fattyú egyház az, amelyben nem az ige uralkodik“. íme a kincsed, hatalmad, győzelmed az evangéliumban van. Ez az egy szükséges dolog. Ez a megbízatásod, létjogosultságod, existenciád. Az a nép, mely existenciájának alapjait nem őrzi meg, vagy nem ismeri föl többé, annak nincs jövendője. Diadalmad az evangéliumhoz van kötve, ne keress segítséget másutt, ne szövetkezz mással, ne támaszkodj hatalmasokra, melyek nem belőled valók, ne cseréld fel emberi eszközökkel, még ha sikerrel kecsegtetnek is, az enyéimet, melyeket kezedbe adtam. Szolgáid ne keressenek másutt dicsőséget, hogy a gyülekezet szégyenelje meg, és másban, melyből nem háramlik előny az én Nevemre. Mert
