Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
49. Szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 389. oldal. várakozása, úgy alakulhat ki benne a békesség, szeretet, boldogság világa, ha saját énjét átformálja, ha szivét megtisztítja, lelkét kitárja. Az advent hangulatát a szeretet ünnepére való békés előkészület szelid nyugalma jellemzi. Óh, hova tüntetek békés, reményt fakasztó, idvességre vezérlő adventi napok ? Hova lett a szeretet, a békesség, a nyugalom ? Vérben ázik a föld, vijjogó halálmadarak szállonganak a lőporos levegőben ; gyötrő kétség, emésztő aggodalom, jajszavu kesergés, panaszkodó gyász, zokogó fájdalom festik sötétre az advent máskor oly derűs ábrázatát. Ha a naptár nem eszméltetne reá, talán nem is tudnánk, hogy advent van, Krisztust váró, karácsonyt jelentő advent. De mégis, soha úgy meg nem értette az ember az adventét, mint most. Hisz most az egész világ egy advent; egy óriási, feltörő sóhaj a szabadulás, a megváltás után. Ha eddig adventi ünneplése csak megszokott külsőség volt talán, most a lélekbe markoló, átélt, hatalmas válsággá lett. Óh bár ne csak a lesújtott emberi szivek jobb jövő utáni vágyakozásában, hanem a jobb jövő eljövetele feltételeinek tiszta megismerésében, az átalakulást eszközlő egyéni megtisztulásban is mutatná meg erejét ez a mostani véres, szomorú advent! Vajha megértené a porban fetrengő 'ember, hogy szabadulás, megváltás csak onnét, Attól jöhet, aki most is, a nehéz idők keserűségét is enyhiteni képes biztató szavával: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok!“ . . . * „Nem hagylak titeket árvákul!“ . . . Oly igen szivén talál ez a szó. Hisz oly igazán sok most az árva, sőt bizonyos tekintetben mindnyájan árváknak érezzük magunkat. Árvák, igazi, szomorú árvák azok a kicsinyek, akik földi gondviselőjüket, édes atyjukat, azok a roskatag, sír felé vánszorgó öreg szülék, akik támaszukat, reménységüket, azok az ifjú mátkák, kik boldogságukat, szivüknek felét hiába várják, mert azok — távoli, nagy tömegsírok reájuk nehezülő terhe miatt nem jöhetnek vissza, hogy az omló könnyeket letöröljék, a síró, panaszkodó száját csókjaikkal elnémítsák, az élet sötéten fenyegető megpróbáltatásait elhárítsák. Igazi, szomorú árvák ezek, mert még a domboruló sirhalomra se borulhatnak reá, hogy ott kisírhassák fájdalmukat, hogy forró könyzáporral áztassák a hideg, néma hantokat. Egyedüli kincsük az az emlék, az a tudat, hogy atyjuk, fiuk, jegyesük hős volt, martir volt, hisz egy szent eszméért életét áldozá. De árváknak érzik magukat azok is, akikhez még nem köszöntött be a jajtfakasztó, halált jelentő rémhír, akik még nem járnak gyászruhában, csak a szivük, a lelkűk öltötte magára az aggodalom, a kétség fekete köntösét, mert kedvesük, támaszuk, gondviselőjük ott jár a halál ösvényén s nem tudhatják, hogy egy borzalmas híradás mikor vágja ketté reménységük gyenge fonalát. Bizony árvák azok az elhagyott családi fészkek. Nincs talán egy se, ahonnét vagy a férj, vagy a testvér, vagy a fiú ne hiányozna, akinek távolléte, nehéz helyzete, bizonytalan sorsa az árvaság nyomasztó ködébe burkolja a családi otthon máskor derült egét. S vájjon nem érzi-e árvának magát az a küzdő katona, aki a lövészárok halálbarázdájában, az őrtálló hely borzongató csendjében, a gyilkos lövedékek hulló záporában kedveseire gondol, akiktől száz és száz mérföld választja el és akiktől egy halálthozó golyó talán örökre elválasztja?! Nem érzi-e magát árvának az idegen föld kórtermeiben gyógyulást váró szenvedő hős, akit talán nem vesz körül megértő, résztvevő szeretet, akinek teste kétszeresen fáj, sebe kétszeresen sajog, mert nehéz helyzetében, kinzó nyomorúságában is távol érzi magát azoktól a kedvesektől, akiknek közelléte, részvéte, segedelme még a gyógyulást is gyorsabbá tenné, még a fájdalmat is feledtetné?! S említsem-e messze-messze, szomorú rabságban sínylődő testvéreinket? Ők árvábbak mindenkinél, mert ellenség földjén, ellenség hatalmában vannak, édeskeveset tudnak övéikről, kedveseikről. Nékik lehet keserű a rabság panaszos kenyere, előttük tűnik órának minden kínos perc, örökkévalóságnak egy gyötrelmekkel teljes esztendő. Ők érzik, hogy árvák, árvábbak a szárnyaszegett rab madárnál. De az árvaság érzete el-el fog kivétel nélkül, mindnyájunkat. „Mint mikor az őszi szél lesodorja a fák leveleit, s még a földön is tovább kavarja és szétszórja a tar gallyak avarját, olyan e szörnyű háború alatt az emberi lélek egész világa. Hiába ütődik fel lelkűnkben a bizonyos győzelem jogos hite, a jobb jövő vigasztaló reménye, olyan ez csak, mint a felhők közül kiröppenő sugár, melyre tüstént rávonja a gondok felhője sötét köpenyegét. Javak veszése, értékek pusz-iOí *0¥-K*-KH- 40* +0+ 40* *0* *0* *0* 40* 40* 40* 40* 40*40* 40* 40* 40*40* 40* 40* 40* 40*40* 40* 40* 40* *0* 40* 40* 40* 40* 40* 40* * ± * ¥ Uj ifjúsági könyvek ! Itj ifjúsági könyvek ! 100 Gyermekjáték. J[ háború költészete. JCépckkel. Jtra fűzve V60 ){, kötve 2 J{. Szerkesztette dr. Vajda ßjjula. Jlra 2 J{. kaphatók: }{ÍS 3ívada? könyv-, zenemű- és papirkereskedésében Jápátl, Jö-utca. Ugyanitt mindennemű szépirodalmi művek nagy választékban kaphatók. llj ifjúsági könyvek! Játékkönyv. }{épekkel. .Ára 4 korona. #>* 40*40*40*40*40*40*40*40*40*40*40*40* 46*40* 40* 40* 40*40* 40* 40* 40*4>*40*4y!;40*40*40* 40* 40* 40*40*40*40*40* 40* 40*40* 40+4*
