Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
Huszonhatodik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1915 december 5. DDNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ■■ — szerkesztő címére küldendők. == Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. ADVENTI ÜZENET A GYÜLEKEZET ANGYALÁNAK. Jel III. 1—6. A sardisbeli gyülekezet angyalának ird meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és hét csillag. Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy. Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad ; és tarsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád mint a tolvaj és nem tudod mely órában megyek hozzád. De van Sardisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhába öltözik és nem törlőm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek. 3 prófécia mindig a jelennek szól s mindig A embereknek, nem valami titokzatos színjáték, melybe idegizgalmakkal elmerülhetek s mint n____r szemlélő elképzelődöm annak borzalmas beteljesedéséről, melyre végül tetszésem, vagy nem tetszésem fejezem ki. Minden ember nagy próféciák elközelgetését hordozza életében, azok terhe alatt meggörnyedve roskadozik, vagy dicsőül meg. A prófécia nem számol azzal, hogy felveszi-e az, akire kiméretett s nem áll meg, mig fel nem ismerik, de szüntelen robog kitűzött célja felé, mint a csillagok a világűr éjszakájában, mint a megállást nem ismerő meteorok, melyek közöl egy éppen hogy szemünk előtt lobbant ki, de hány van, melynek emberi szem nem látta ellobbanását. Nem játék, hogy ijesztgessen, mint ahogy Isten nem szokott játszani szavaival, mint ahogy a természeti törvények nem pedagógai szigorúságok, de halálos komolyságu, vaskövetkezetességü, kijátszhatatlan erők, melyek komolyságukat gyermekre, férfira egyaránt kiterjesztik, komolyan számba vesznek mindenkit s igy becsülnek meg mindenkit. A prófécia beteljesedését nem kívülről kell várni, mint fergetegnek, magasból lecsapó ítéletnek eljövetelét. Bele van az rejtve a dolgok substanciájába, az események erjedésébe, úgy érlelődik meg, kiteljesedik s végzetes kiteljesedése olyan, mint az alma rothadása, mely a legegészségesebb gyümölcsnek is végzete lehet, mert magában hordozza a felbomlás lehetőségét Bent kell kutatni az eseményekben a prófécia felől. De éppen erre van eltompult érzéke az embernek s inkább a múlt próféciái után kutat, mint a jelenben keresné meg. pedig a becsületesen keresőnek mindjárt kezébe adatnak a prófécia szálai. Minden kor még úgy született újjá, az egyház mindig akkor állította meg a végzetet, amikor saját korában bent kutatta a próféciát. A francia forradalom után, melyhez — arányaiban mérhetetlen növekedésben — hasonló lesz korunk, azért maradt meg az egyház, mert papjai (prófétái) így leveleztek: „A mi kötelességünk, hogy másokat vezessünk, üdvösségünket keressük s a prófétai szóra figyeljünk“.* A sardisbeli gyülekezet angyalának írott levél is éppen az elfelejtett prófétálás és az önámítás veszedelmeit izeni meg. A legnagyobb veszedelem keresztyén gyülekezet beléletében, ha nem tud különbséget tenni anyától született és Lélektől született élet között. Ha a test élete felett nem látja a Lélek önálló életét, vagy éppen a test életét, annak terveit, eszményeit azonosítja a Lélek életével. Mert a keresztyén és nem keresztyén élet között nem lát értékkülönbséget, csak az á csendes — mi igy hisszük, ti igy hiszitek — választó vonal van meg. Ez pedig csak véleménykülönbség, de nem életminőségi különbség.. A adventi üzenet pedig halálos komolysággal szól, újra, meg újra mélyen zendülő refrainnal: Tudom a te dolgaidat. Tudom, mert törődöm veled. Mikor csendes *Hofacker Lajos rielinghaufeni pap leveléből 1798—1828.
