Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
380. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTNÁS LAP. 1915. a te dolgaidat“, vájjon milyen érzés mozdul meg bennünk, Ádámé-e, mikor neki szól az Úr: „Hol vagy“, a publikánusé, avagy Péteré ama rettenetes éjszakáján ?!! Éppen azért, mert mindent tud, különösen a dicsőséget, a nevéért való fáradozást, egy mondása van annak, „akinek szava olyan, mint sok vizeknek zúgása“. „Első szeretetedet elhagytad“. Azt a szeretetet, melyre felébred mindenki, mikor az Üdvözítő megismerésére eljut, mikor hinni tudja és az Isten lelke meg is pecsételi a szívben, hogy bűnei megbocsáttattak, vétkei elfedeztettek. Azt a szeretetet, mellyel megtérésed idején, a te nyomorgattatásod, gyászévtizedeid idején, oly forró érzéssel vettél körül. Hogyan eshettél e nagy gyalázatba, hogy ezt elhagyhattad?! Tudom ezeket a dolgaidat is. Nem egyszerre illant el szivedből az első szeretet. De mig a hamis próféták ellen harcoltál, azok hamis tanait igaz tanaiddal legyőzted, az a tragikus sors ért, hogy a harc után a benső elhomályosodott, az érzés mindinkább a külsőségbe veszett, elfelejtetted, hogy neked először nem harcolni, de élni kell. Lásd meg, honnan estél ki, én nem kívánok most tőled többet, csak ezt az első szerelemnek hevét szerezd vissza, mert bármily tetszetős is vagy külsőleg, az nem fog téged megmenteni. „Térj meg“ . . . ime itt van a prófécia elágazása, „mert ha nem“ ... úgy ellened megyek. Hiába minden próbálgatásod, kísérletezésed az én nevemmel, ez a válasz út: „Térj meg“ az első szeretetedre, az üdvösség sóvárgására, „mert ha nem“ ... az én prófétálásomat ki nem kerülheted, ... a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, nem nevezheted magadat gyülekezetnek, nem engedhetem, hogy az én nevemmel visszaélj. „Térj meg“ s akkor győzelmes leszesz s én annak enni adok az élet fájának gyümölcséből. Imé ezeket mondja első adventi üzenetül a gyülekezet angyalának az, aki jár az arany gyertyatartók között. Még a prófétálás beteljesedése előtt. . . akinek füle van hallja, mit mond a lélek a gyülekezetnek. SZ. I. JUDÁS ÚTJA. Máté 2614-16, 20-23. A pápai református templomban 1915 október hó 17-én tartott lelkészértekezleten elmondotta Kiss Zoltán. fölolvasott szentleckéhez vegyük hozzá János 133o~at: „Az pedig, mihelyt a falatot élvévé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka.“ Előttünk van tehát kér. gyülekezet! a Judás útja, mely a természeti éj árnyai alatt halad a lélek rettenetes éjszakája, a kétségbeesés felé. „Vala pedig éjszaka“. Mintegy rendkívüli jelentőségű, világtörténelmi tényt, úgy vizsgálja a történelem búvára ezt az éjszakát; a lépéseket, melyek emez éj csöndjében az emberek kígyózó útján közelítenek az Ártatlan felé; a lépéseket, melyeket az Isten egyenes útján szilárdan tesz meg a halni készülő istenfia. Lelkünk elálmélkodik a lélek mélységein és magasságain, melyeket, mint régi korból megmaradott könyv lapjait, forgat, vizsgál, elemez a történelem. Téves volna azt ámítani, hogy Judás útja, éjszakája csupán a múlté. Esztendőben egyszer a keresztyén világ gyászba öltözik miatta. Az éjszaka a múltból ünneplő képzelődés szárnyán áthelyeződik a jelenbe. Mintha előttünk volna, úgy szemléljük 11 társa közt Judást. Ott néz szeme a távolba; egymásra toluló gondolatokon elmereng; előttünk sötét a kép, mely gondolatai végén megjelenik; ki tudja, sötét volt-e ő előtte is, vagy inkább a tisztaság, felelősség, munka igája alul fölszabadult lélek szabad csapongását mutogatta a jelen világcsalogató, érzéki gyönyörűségei között! És az ünnep képzelt éjszakájában oly szépen sír a papnak ajakán a bánatos imádság, úgy gyötrődik, zokog ajkunkon a fájdalmas zsoltár; viszi Krisztus a keresztet, goromba fáját pirosra festi ártatlan vére, issza fenékig a pohárt, feltör szivéből a halálos sóhaj, szemére aláereszkedik a Golgota éjszakája. S „reng a föld alkotmánya, a holtakat kihányja, a fényes nap is bujában, borul sötét éjszakában“. Ó mily jól esik a szívnek, hogy ünnepi képzelődés szárnyán ott zokoghat a fiát sirató Mária mellett. S ezenközben, a nagyszerű képek, jelenetek öröme közben leszáll lassan Judás útjára a feledés éjszakája. Megértitek, kér. Gyülekezet, hogy mily tanulságot akarok én az elmondotakbói lehozni. Judás útjának a SZENTKIRÁLYI KÁROLY ^ ^ garbolczí református lelkész háborús imái és beszédei: I. füzet: II. füzet: III. füzet: IV. füzet: Tavaszi imádságok. Imádságok. Imádságok és beszédek Őszi termés. (BjmIkd)eoéo Terjedelme 3Í old. Ára 80 f. Terjedelme 4Í old. Ára í kor. Terjedelme 82 old. Ára 2 kor. Terjed. I í0 oldal. Ára 2*60 K. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. sz. Ugyanit kapható: ISTEN IGÉJE A VILÁGHÁBORÚBAN. Templomi beszédek néhány imádsággal. Irta: Fülöp József körmendi lelkész. Terjedelme 184 oldal. Ára 3*50 K.
