Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-14 / 46. szám
Huszonhatodik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1915 november 14. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS í LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik miatta vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI KÁLV1NEUM FELAVATÁSA. /. IMA. ELMONDTA BALTAZÁR DEZSŐ PÜSPÖK. indenható Isten ! Mennyei édes Atyánk! Dicsőség néked minden hatalmaidért, mellyekkel úr vagy föld és ég felett! dicsőség a legnagyobbért, a szeretetért, melyet szent fiadban test szerint is lekiildtél a földre, hogy nekünk még a hitnél s a reménységnél is nagyobb legyen. Hit és reménység megszűnnek az égben, hol valóság és tudás honol, a szeretet ott is él tovább, mint fénye annak a dicsőségnek, amit közössé tettél választottaiddal. Nagy Isten! Illessen áldás kegyelmedért, hogy e dicsőség fényéből adtál már e földön is lelkűnkbe sugárt. A felmagasztaltatástól áhítattal rogyik meg a térdünk te előtted. Úgy érezzük, hogy egeidet lehajlítottad egész a vállainkig. Úgy érezzük, hogy a te lelked nyugszik rajtunk, mikor a te tetszésedre szeretet művével áldozhatunk. Meggazdagittatásunkért nemcsak hálaadás szavaival, hanem törvényed szerinti cselekedettel áldozunk neked. — Vezetjük az árvát azon az utón, amelyet te a gyékény-kosártól a királyi palotáig, — az ó-kut mélységétől kormányzóság bíboráig, — jászoltól a mennyek országáig a gondviselő szeretet számára kijelöltél. A te nagy nevedre kény szenteltük a sziveket, hogy nyíljanak meg könyörületre, irgalomra, neveljenek engesztelés virágát gondtól hányatott testek sirhal main, s a vándort szaggató bogáncskóró helyett fügét teremjenek. Lelkünk ruhájával igyekeztünk letörölni, felfogni az árvák könnyeit, bizonnyal tudván, hogy így megnyerjük előtted lelkünk ruházatának tisztaságát. Neked köszönjük, óh Uram, azt is, hogy előtted cselekedettel, alkotás valóságával hálaáldozatot mutathatunk be. — Az eszme, mely itt testet öltött, az eszközök, melyekkel áll és él a szeretetnek eme temploma, az elhatározás, buzgóság és erő, mely nem hanyatlott meg az akadályok előtt, a zászló kitűzése, a tábor gyülekezése apostoli emelkedettség, mely nyugodtan szállt a kishitűség, aggály, kétség, irigy fondorlat, gonosz gáncsvetés fölé, a biztos haladás iránya, melyet □“C lMl D=II a világ háborús viharja sem tudott elfordítani: mindmind tőled volt, tetőled van nagy Isten, akinek mindenek lehetségesek s aki nélkül a meglevő is elmúlik, rombadől. Uram! Úgy érezzük, mintha múlt idők nehéz éjszakáját derítenéd most itt fel engesztelés hajnal sugarával, úgy érezzük, mintha múltak ködébe szállt lelkek gyászos árnyai visszatérve ünneplő ruhában örvendeznének itt velünk. Akik éheztek, pedig a lelkűk csordultig volt minden gazdagsággal, akiknek karja láncot hordott, pedig a lelkűk szárnyas szabadság volt, akik fényes magaslatok vigyázói voltak, mégis gályákra verte el őket a sötétség ostroma. Akiknek ajka prófétálás volt, munkája apostolkodás, sorsuk mégis‘kereszt, háborúsággal, szenvedéssel, megáldoztatással. Óh Uram, ki odafent eltörölsz minden könyhullatást, engedd e hajlékban megkezdeni, amit ott, te magadnál beteljesítesz egész mérték szerint. — Ki odafent menyország Ura vagy, szenteld e helyet szabadság, világosság, igazság menyországának előcsarnokává. Fogadd el szent fiad lelkének szállásul e házat, hogy akiket itt összegyűjt a szeretet, ennek apostolaiként épüljenek itt meg. Menjenek ki a világba, a világot véres vívódásából az evangélium hatalmával a te dicsőségedre békesség birodalmává, a te országoddá megváltani. Ámen. 2. BESZÉD. ELMONDTA KISS FERENC. Ünneplő gyülekezet! bús halotti szoba, ez a kinzókamra, — a kapun kigördülő gyász-szekér, ez a rettenetes gálya, — a kedveseink drága tetemén emelkedő sirhalom, ez a nagypénteki sziklatömb, a természeti embert leroskasztják a porba, a keresztyént fölemelik az égig, az ember lelkét megüresítik, a keresztyén lelkét új tartalommal töltik meg, az emberi szem előtt gyász és köny sötét fátyolával borítják be a mindenséget, a hivő lelkében fénycsóvák gyúlnak ki tőlük az öröklét határormairól. A test oda omlik a drága fejfához, a lélek a távozó útját A
