Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-17 / 42. szám
42. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 333. oldal. HOGYAN TEKINTSÜK ÉLETPÁLYÁNKAT?! (FOLYTATÁS.) lyen sötét és kilátástalan jövendő rajzolása nem szegi-e szárnyát azoknak, akik még mindig makacsul ragaszkodnak egy jobb jö- I vendőhöz, mely egy igazabb s teherhordozásra felkészült emberek együttes munkáján s lelkületén jő el ?! Semmiképpen nem, mert jövendőt ábrándokra bizni nem szokása azoknak, akik tudják, hogy olyan lesz a jövendő, amilyent akarnak. Félre ne értsen senki, nem a magunk jövőjéről van szó, nem társadalmi érvényesülésről, de annak az ügynek jövendőjéről, melynek egy félszázaddal, vagy egy emberélettel előbbvitelére elküldettünk, megbizattunk. Egy olyan jövendőről, mely felette áll az egyénnek s mégis kitölti az egyént. Hogyan jő el ez a jövendő ?! Hadd ismételjem újra: azoknak életén keresztül, akik önértéküket nem a megkeresett pénzben, hivatásukat nem a keresetnek megfelelő fényűzés és kényelem szempontjából látják. Egyszóval, akik életpályájukat a kötelesség bazaltjára építik. A német „Pflicht“ olyan diadal makat mutatott fel e jelenvaló világnak, a „muss“ oly keményen s ellenállhatatlanul kopogtatott be minden magyar intézmény ajtaján, hogy megszégyenülten rakta le előtte fegyverét az ellenség is, az egész világ is. Kötelesség a parancsoló imperativus minden életpályán s minél felsőbbrendü az, annál kényszerítőbb. De valljuk meg, ezzel nem bírjuk sokáig. Nagy, külső eredményeket lehet fenntartani, nagy gúlákat, nagy piramisokat lehet építeni, melyek végül mégis holt faraót fogadnak csak keblükbe. Nagy intézményeket nagy vizek hajthatnak kezdetben s ha a vizek kiapadnak, a malmoknak azért menni kell, hogy zörögjön, bár az emberek tudják, senki nem őröl a száraz malomban. A kötelesség csak akkor erő, ha van cél s van benső tartalam, melynek életrehozása közszükség és lelki szükség, ellenkező esetben a kötelességteljesités teher s üresszalma csépelés. Mindnyájunkra nézve lelki szükség kell, hogy legyen az életpálya, nem az a kemény „mussu, de az a kényszerítő és ellenállhatatlan „soll11, az a benső, belülről kifelé munkálkodó erő, mely még a halálos ágyon is a lelket éltető megbízatásról intézkedik. Benső tartalom nélkül lehet-e életpálya lelki szükség ?! Bármely életpálya csak akkor tölti ki a lelkeket, ha azon az életpályán előforduló ismeretek, eredmények lehető teljességére törekszünk s az új szükségletek okozta problémák megoldására fordítjuk a megszerzett ismereteket s eredményeket. A teljesség fogalmába beleértem, hogy legyen az ember gondolkodó ember, nehogy a szelek ide-oda hajtsák; legyen életpályáján szakember, hogy egy egész életet szentelhessen egy nagy hiány, nagy szükség pótlására; legyen egyszerű szürke munkás a hétköznapokon, aki nem csillogni, de tökéletesen betölteni igyekszik a neki jutott munkakört; de mindenek felett legyen erkölcsi jellem, akiben bizni lehet, aki összekapcsolja erkölcsiségét hivatásával, aki nem tud különbséget találni magánember, magánélet, s nyilvános ember és nyilvános élet között; erkölcsi jellem, aki belehelyezkedik egy isteni világtervbe s nem kisebb célért küzd, mint az élő Isten diadaláért e világon. Hány gondolkodó ember van, hány szakember, speciálista, hány millió, meg millió szürke munkás, de vájjon hány az erkölcsös jellem, a keresztyén személyiség ezek közül ?! Talentumok adatnak, kinek öt, kinek három, kinek egy, de a talentumok csak a mennyei gazda számára kamatoznak, s nem a talentumok számától, de a szolgálattól, kizárólag csak a szolgálattól függ a jutalmazás. Kedves barátaim! ha nagyon ideálisnak tartjátok életpályátok ilyen alapokra fektetését, ha megelégesztek azzal a reálissal, amit majd úgy lassan belétek lop az élet érdekhajszája, hadd mutassak rá, hány ember savanyodott bele életpályájába, mert többet tudni nem tartott szükségesnek, mint amennyit megtanult! Hány talentum lett elásva, csak azért, mert az a lelki szükség, mely munkakedvvel hajtotta ki az életbe, a lélek mélyítésének elhanyagolása miatt kiszáradt. Hadd mutassak rá arra a sok tehetetlen emberre, aki egy lépést nem tud tenni a maga lábán. Azt hiszitek, azzal a szándékkal mentek az életbe, hogy ilyenek legyenek ? Nem! Csak utravalóul elfelejtették vinni a szolgálat kenyerét s nem a hegynek fel, de a hegynek lefelé indultak. Ki biztosit s ki ment meg bennünket, hogy □ -c I n r Tömöntöde! Modern gépek! Nagy betűkészlet! Hffii^irhh I Villamos üzem! A főiskolai könyvnyomda h Pápán jutányos áron vállalkozik mindennemű nyomtatványok gyors és hibátlan elkészítésére. Nyomdakezelő: KIS TIVADAR könyv- és papírkereskedő PÁPA, Fő-utca 2U sz.
