Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-10 / 41. szám
326. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. többen közülök kénytelenek voltak csalódottan távozni, mert megtartásuk érdekében nem voltunk hajlandók semmi anyagi áldozatra. A jó tanárt áron is meg kell venni s minden áldozattal meg tartani! Teljes erővel azon kell lennünk, hogy a tanár kedvvel, ambícióval élhessen a maga hivatásának: meg kell becsülnünk. Aki követelményekkel lép föl akár egyesekkel, akár testülettel szemben, annak nem szabad visszariadnia az áldozattól sem s minél nagyobbak a követelmények, annál nagyobbnak kell lenni az áldozatnak is! Azt kívánni azonban egy tanártól, hogy éjszakának idején a korcsmát, kávéházat bújja, nem tévedett-e oda véletlenül egy-egy magáról megfeledkezett diák, a legmerészebb fantáziával sem lehet. Arra való az ifjúsági felügyelő, hogy a nevelésnek ezt a föladatát okos előrelátással s ne spicliskedéssel elvégezze. Arra is törekedtem, hogy az intézet második otthona legyen a tanuló ifjúságnak, hogy tiszta, rendes legyen az épület, ahol jól érzi magát az ifjúság. Sajnos, hogy ebben a tekintetben is sok nehézséggel kell megküzdeni. Nemcsak nemes szórakozásra szolgáló helyiségünk nincs az iskolai épületben, hanem a tanításra múlhatlan szükséges helyiségeink sincsenek meg. Évek óta nincs pl. se zenetermünk, se természetrajzi előadótermünk. Köztudomású, hogy mennyit zörgettünk már ezekért; de eredményt elérni mindeddig nem tudtunk. A rendkívüli tárgyak tanítását nemcsak közművelődési szempontból sürgettem, hanem azért is, hogy elfoglaljuk az ifjúságot s ezzel is visszatartsuk a rósz társaságtól. Méltóztatik emlékezni bizonyára, hogy akadt olyan is, aki kifogásolta a rendkívüli tárgyak nagy számát intézetünkben ? Sőt egyik szakember, mikor Értesítőnket bírálta, csodálkozva kérdezte, hogy nem érti, mire való a gépírás tanítása és tanulása? Én értem s az efféle akadékoskodásokra semmit sem adva, megyek a magam utján. A rendkívüli tárgyakat nevelési szempontból is pártolom! Sajnálom, ha tanítványaink a társadalmi szokásokban kissé járatlanok, bár én erre is szoktatom őket. Naponként hallják tőlem, hogy sorsukat sokszor nem annyira a sok tudás, mint inkább a jó modor dönti el. Ezeknek azonban igazi melegágya a szülői ház, irányítói az édes anyák; vannak dolgok, amiket az iskolában megtanítani nem lehet. Azonban nem féltem tanítványainkat, hogy ezt utóbb el nem sajátítják, ha megvan bennük az ez iránt való érzék és fogékonyság. Hogy az intézet udvarán legyen egy elárusító, akitől a tanulók tisztességes árban jó élelmiszert kaphassanak, ezzel a gondolattal már régen foglalkozom; talán majd sikerül is megvalósítani. Újból hangsúlyozom azonban, hogy az ifjúsági felügyelői intézmény fenntartását épen az ifjúság jól felfogott érdekében szükségesnek tartom s a leghatározottabban tiltakozom az ellen a föltevés ellen, mintha az „spicli“ lenne s rá tisztességes ember nem is vállalkozhatnék. Eddig is tisztességes emberek viselték azt. Alattomos jellemeket nevelni s spiclit tartani nem is volna méltó intézetünk 400 éves múltjához! FARAGÓ JÁNOS főgimn. igazgató. VEGYES Gyászhirek. Mély megilletődéssel közöljük az alábbi gyászjelentéseket: „Dr. Kovács Sebestyén Endréné szül. Brinkmann Mária, a megboldogultnak felesége, a maga s gyermekei: Mici és jegyese Náday István, Nesszy és jegyese Csupor Lajos, Biri, Bandi, valamint egész családja nevében mélyen megrendült szívvel tudatja, hogy szeretett férje, a legáldottabb lelkű apa és rokon dr. Kovács Sebestény Endre sebésztudor, Hontvármegye tiszti főorvosa, az ipolysági hadikórházak igazgató főorvosa, királyi tanácsos, a III-ik oszt. vaskorona-rend lovagja, az orsz. közegészségügyi tanács rendes tagja, a kir. magyar sebésztársaság igazgatósági tagja, a drégelypalánki ref. egyházmegye tanácsbirája, stb. áldásdús életének 54-ik, boldog házasságának 25-ik évében, e hó 5-én súlyos szenvedés után, orvosi hivatásának áldozata lett. Temetése Ipolyságon e hó 8-án d. e. 11 órakor. Budapest, 1915. évi október hó 6-án. Legyen drága halottunk feledhetetlen azoknak is, akiket önfeláldozással mentett meg az életnek! Id. Kovács Sebestény Gyula, Kovács Sebestény Vilma özv. Szabó Lajosné, Kovács Sebestény Lajos, Kovács Sebestény Ilona férj. Juhász Lajosné, Kovács Sebestény Kálmán IFJ. STERN LIPÓT PÁPA, kossuth-u. 31. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. = Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. «= Lelkiismeretes és előzékeny kiszolgálás!
