Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-03 / 40. szám
316. oldal. DUNÁNTÚLI PR jajgató betegek között jár, sőt járja le egész életét? Mi ez, miért ezt cselekszi az az ember? Ezt a mit kell nekünk megfognunk s magunkba illesztenünk, vagy magunkban feltalálnunk, hogy életpályánkon felismerjük éppen a reánk váró feladatokat, s tegyük, hogy ne a kötelességmulasztás órái legyenek a boldog órák, ne éppen a saját hivatásunk s életpályánk a megölőnk? Ez a valami pedig, hogy tudunk-e annyit belevinni s annyit kihozni életpályánkból, hogy éppen az életpályánkból fakadjanak életünk örömei. Hogy papnak, tanárnak, orvosnak, tanítónak, földművesnek a foglalkozása mezején előállott problémák megoldása, a megbízatás betöltése, feladatok végrehajtása legyen a lelkünket lefoglaló, átfogó és rabulejtő szórakozása és kielégülése. Itt nem a tehetség, nem a munkatér széles vagy szűk volta, sem társadalmi tekintetek nem számítanak, tisztán egyéni felelősségérzet az élő Isten megbízatásával szemben, aki ellenőrzi azokat motivumokat, amelyeknek isteni vagy emberi volta dönti el a kis és nagy cselekedetek értékét. Ezen a gyűlésen hallottuk: „hitvány ember az, aki csak magát érzi önmagában“. Hadd magyarázzam e szavakat így: elhibázott életútra tévedt az, akinek lelkét nem foglalkoztatják önmagánál nagyobb tervek, mert élni csak másért érdemes, boldoggá lenni csak mások boldogítása által lehet, sőt eltékozolt élet az, ahol a hivatal lassan ölő méreg, mert a szorgalom dolgozta át a nyersanyagot mézzé. Igen, a méh munkájára van szükségünk, hogy minden egyes feladat, melyet nyers anyagában állít elénk az élet, s minden egyesünk életpályája úgy alakíttassák át a szívben, a kötelességek vérkeringésében, az isteni megbízatás idegrendszerében, hogy az az élet mézévé legyen. Használjuk ki a hasonlatot végig. Az a kis méh, mikor már a keserű virágport sziverén, egész benső fizikai szervezetén átszűrte, saját kémiai elemével megvegyelemezte, kitisztította, a csepegő mézet elrakja azok számára, akik még meg se születtek. Gondol életfenntartására is, hiszen munkaösztöne önfenntartási s fajfenntartási ösztön, de hiszen élete oly rövid, hiszen egy méh nem bir ki csak egy akácfa virágzást, egy akácfa munkaévet, mig dolgozik is, virágport eszik. Oh, a méh nem tud ellentállani, méztermő képessége meg van s nem magának, de más javára gyűjt. De OTESTÁNS LAP. 1915. én azt hiszem, nem is az eljövendő millióknak, hanem tekintet nélkül, hogy ezer és ezer munkás sziverén keresztül ugyan, azért a célért munkál, abban a sok ezer daloló bogárkában egyetlen hatalmas ellenállhatatlan energia zsong, hogy egy csepp mézet gyűjtsön annak az egynek, aki jön, annak az egynek, a királynénak. Barátaim ! az önfenntartási ösztön mindnyájunkban meg van, éhen még senki se halt lustaságból. Munkaösztön is meg van bennünk, ezért dolgozunk is, akár helyes, akár helytelen, akár hasznos, akár erkölcstelen irányban. De önmagunk szolgálatba állítása, önmagunk szolgálatba állításának szinte természeti törvényszerűséggel jelentkező szükségessége hiányzik belőlünk ahhoz, hogy öntudatos személyiségek, állhatatos jellemek, a legkisebb körben is nagy értékek hordozói, hogy predestinációnkat felismerő szolgák lehessünk. A jelennek tudunk csak dolgozni, mert kételkedők vagyunk életünket az örökkévalóság áramába beállítani, nem tudjuk hinni, hogy örökéletünk van s hogy örök életünk annyira lesz, amennyire az örökkévaló Isten, az örökkévaló ember, az örökkévaló Krisztusért oda adom életemet. Ez a hiány okozza azután, hogy azok is, akiknek sok adadott, megtartják maguknak, vagy hiúságból megmutogatják másoknak, de nem adják, mert veszteségnek tartanák magukra nézve, ha mások gyarapodnának. Ez a hiány okozza azután, hogy annyi sok embernek életpályája ránézve mellékfoglalkozássá lett, ahol pedig szakember lehetne, a főfoglalkozása pedig az, ahol dilettáns készültsége van, de ahova a könynyebb feltűnés és társadalmi érvényesülés hajtja, az igazi munkateret és hivatását pedig csak reprezentálja. így történik aztán, hogy abból, ami az emberi életet érdemessé teszi, hogy éljük (az igazság, az igazságból fakadó szépség, őszinteség, bensőség), nekünk abból csak a csontok, a későn való keserű önvád jutnak, csak azért, csak azért az egyetlen picinyke, de tragikai távlataiban megdöbbentő ballépésért, hogy kenyérpályának s nem életpályának tekintettem az életet. Barátaim! ez az állapot nem egyszerre lép fel. Lassan, mint a porréteg évtizedeken ujjnyi lesz, úgy minden egyes hivatásos feladatunknak nem az örökkévaló szempontok, de a magunk kényelme szempontjából kezelése érleli meg azt a magával elégedetlen s ön-Tömöntöde! r--------Í—f —— Modern gépek! Nagy betűkészlet! cdlL lJT LLLhb I Villamos üzem! A főiskolai könyvnyomda k Pápán jutányos áron vállalkozik mindennemű nyomtatványok gyors és hibátlan elkészítésére. Nyomdakezelő: KIS TIVADAR könyv- és papírkereskedő PÁPA, Fő-utca 21. sz.
