Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
39. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. helyén“ leszek s igy nappal „mindig“ el vagyok foglalva. De térjünk a tárgyra ! Azt panaszolja föl az én t. barátom, hogy <5 „egy nap alatt“ többet dolgozik, mint a harctéri kollégái „egy hónap alatt“. Hát erre csak annyit válaszolok, hogy a harctéri lelkész, ha lelkiismeretes ember s hivatását komolyan veszi, akkor minden nap talál munkát — eleget! Egy cs. és. kir. gyalog hadosztálynak vagyok ref. (jobban mondva, itteni hivatalos stilus szerint: „evang“ [H. B.]) lelkésze. Lelki gondozásom alá tartoznak az ág. ev. vallásu testvéreink is. De legyünk tisztában azzal is, hogy mi az a „Divizió?“. Magában foglal 4, mond négy gyalogezredet, egy-két népfölkelő zászlóaljat ; egy brigád tüzért; egy osztály lovasságot; egy csomó intézményt; az összes ezred traineket; „ütközetvonatok“-at; élelmezési vonatokat; „Bäckerei“-t; 5—6 egészségügyi intézményt; a hadosztály hórházát stb. Úgy, hogy egy Divizió jelent 20—25 ezer embert! A mi Divíziónk — mondhatom — tiszta magyar Divizió s így van benne ref. is annyi, hogy több mint amennyi beteget kell gondozni E. Szabó D. kollégámnak . . . Nos: itt nem lehet dolgozni ? De, hogy kell!! A ref. lelkész közvetlen a Div. Kommandónak van alárendelve, s naplót kell vezetnie munkálkodásáról. (Ezt a naplót annak idején, ha Isten éltetni fog, fölterjesztem az Egyetemes Konventünknek is.) Hát mit tesz most a Div. lelkésze. Hétfőn elmegy a Kommandóhoz és — referál. Először, hogy a parancs szerinti istenitiszteletet megtartotta s azon kik vettek részt s most következik: ez, vagy az az intézmény, vagy talán — X ezred — jelenleg tartalékban levő zászlóalja. Ott, pl. az ezred traineknek, vagy tartalékban levő zászlóaljnál úrvacsorát is akar osztani. Ezt kiadják napi parancsban s a lelkész: fölül fogatjára, odahajtat s kötelességének eleget tesz. Eddig minden vasárnap (egyszer a Sianbi havasokon bőrig áztam) istenitiszteletet tartottam. Minden sátoros ünnepen az úri szent vacsorát kiosztottam: egy huszár Div.-nál (azoknál is szolgáltam) az összes ezredeknek; itt a „törzs-századnak; a huszár osztálynak; az összes Prov. és Gefechts Traineknek; Kommando Train Zugnak. A hadosztály kötöző helyén (Szanitéc Anstalt) s annak a front mögötti különítményen: szegény, súlyos sebeikben elhalt bajtársaimat eltemettem; azokról anyakönyvet vezettem; kicsiny hagyatékaikat átvettem, (itt 309. oldal. közjegyzők is vagyunk) átvesszük s azokat lepecsételve, a halotti anyakönyvekkel együtt az: Armee Etappen Kommandókhoz fölterjesszük. Naponként a betegeket, sebesülteket vigasztaljuk, velük elbeszélgetünk, ha kívánják: kiadjuk nekik az úri szent vacsorát. írunk hozzátartozóiknak, hogy élnek, hogy innen elindítottuk, íme: idézek egyik levélből, melyet egyik katona testvére irt nekem: „maradok . . . nagy hálaadással és a menyei Atya áldásával fizessen meg érte“. (Szó szerint idéztem!) Miért „fizessen meg?“ Kérdezze meg E. Szabó Dezső kollégám: ifj. Varga Ferenc asztalos mestertől (lakik: Nagykálló). Tehát: dolgozunk! No, de azt Írja kollégám, hogy meg vagyunk kötve s a szabad mozgásban gátolva. Hát kérem, ne vádoljuk meg igy a mi igazán istenfélő hadvezetőségünket. Most csak magamról beszélek. Van nekem egy igazán elegáns lelkészi fogatom. Rendelkezem vele! A Divizió területén megyek, ahová akarok, igaz, csak szolgálati ügyben. Megyek, utazom, sokszor minden nap, a vezetőknél érdeklődöm a ref. és ág. ev. legénység iránt. Viszek magammal jó könyveket, ha — talán — egyebet nem tehetnék, hát kiosztom azokat. Csikesz barátomnak legalább 500 drb. könyvét osztottam ki a sebesültek között. Hiszen, mint harctéri lelkész, annyi könyvet vittem el nagys. dr. Baksa Lajos úrtól, hogy elég lett volna: két kórháznak. Beszéljen erről majd négy magyar ref. ezred legénysége! Azt hiszem k. Barátom, hogy megérted — e kuszáit sorokból is —, hogy tétlenül nem élünk itt. Megérti E. Szabó D. t. barátom is, kinek igazságszeretetét ismerem és becsülöm. De van még valami: a fizetés!!! Hát ez több, igaz. Azonban az a kórházi lelkész, aki a hadtápvonalon belül van: annyit kap, mint mi. És — alszik jól fütött szobában, „paplanos ágy“-ban. Én ? Egy csupasz pádon s takarózom olyan öreg kincstári pokróccal, hogy E. Szabó D. barátom nem hiszem, hogy nyugodt lélekkel magára merné húzni. Nem is ajánlanám : oda több fizetéses, megedzett bőr kell. . . Azaz jó, vastag harctéri nadrág, tele rovarirtó porokkal. — Igen: nadrág, mert mi nem igen szoktunk vetkeződni... Most: palotában lakom; egy olyan kis házikóban, hogyha Dezső barátomnak jó kedve kerekedne itt s egyet — a „stáfli bor“-tól — ugrana, hát divatos fekete tiszti sapkájának: örökre búcsút kellene, hogy mondjon. Valamikor, 1914 október havában, a Siánki-------------------------------------------------------------- I -----------------------------------------------------------Tömöntöde ! r—• — I—I — — Modern gépek! Nagy betűkészlet! r-rfl I ^ I ih-. Villamos üzem! A főiskolai könyvnyomda & Pápán jutányos áron vállalkozik mindennemű nyomtatványok gyors és hibátlan elkészítésére. Nyomdakezelő: KIS TIVADAR könyv- és papírkereskedő PÁPA, Fő-utca 21. sz.
