Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
300. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. a végnélküli, kimondhatatlan szenvedések tüzében olvaszd ki a nemtelen indulatokat, a gonosz vágyakat a szivekből és tedd azokat az Isten és emberszeretetnek azzá a kiapadhatatlan áldott forrásává, amelyből gazdagon buzognak az alázatosságnak, a mások előmenetelén való örömnek, a szolgálatkészségnek, a mások terhe hordásának, a testvériségnek magasztos erényei. Bölcs és jó Isten! E mi mostani összegyülekezésünk felett is lebegjen a Te áldott lelked; árassza ránk az igazságnak fényét, a szeretetnek melegét; tegyen minket örvendezőkké a reménységben, serényekké a szükölködők és szenvedők körüli szolgálatban, a szomorú szivüek vigasztalásában és tántoríthatatlanokká abban a hitben, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, ami vár reánk, ha híven harcolunk. Bölcs és jó Isten, a Te lelked lebegjen ősz királyunk felett. Hintse rá annak a boldog reménységnek sugarait, hogy épségben és békességben hagyja itt országát, ha üt amaz óra, mely elszólítja őt a földről, hol annyit vérzett a szive, oda, hol a lelki béke és tökéletes nyugalom boldogságával jutalmazzák a szörnyű megpróbáltatások közt megőrzött hitéért. Oltalmadba és gondviselésedbe ajánljuk dicsőségesen harcoló hadseregünket, drága véreinket. Királyok királya, szeregek ura Te, magad légy vezérünk, vezesd őket diadalomra, add kezükbe a győzelmi pálcát és ezzel add meg nekünk és az egész szegény világnak az epedve várt békességet; a békés munka áldásait. Oh, segélj meg bennünket magyarok Istene és engedd meg, hogy a diadalmi trombita, síp, dob szavát is túlharsogva énekelhessük: „Ezer esztendeje annnak, hogy a magyarok itt laknak. Most akarják kiirtani, de az Isten, a jó Isten nem engedi“. — Ámen. M -■ ■ M= ==@ MEGNYITÓ BESZÉD. — ELMONDTA: DR. SEGESDY FERENC, A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE GONDNOKA. — p------□ agytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Köz-N| gyűlés! Ezekben a napokban, a mai napon van egy éve annak, hogy a magyar nemzet ____,11 hű szövetségesével együtt kénytelen élethalál harcot folytatni ádáz ellenségeink ellen. Ebben a példátlan nagy küzdelemben a magyar nemzet hü fiai már most is bizonyságot tettek arról, hogy a trón és haza iránti hűség, az igazságos ügyünk biztos diadalában való reménység mily óriási szellemi és erkölcsi erőt képesek adni e nemzet fiainak élethalál küzdelmében. A Kárpátoktól Adriáig emberfeletti erővel küzdenek véreink, és hogy e küzdelem eredményes, hogy a végső győzelem eredményes legyen, a magyar nemzet minden tagjának és tényezőjének, úgy nekünk is, nagy és nemes feladatok jutnak ebben osztályrészünkkül. A nemzet minden fiának kell teljesíteni köteleségét ott, ahová az isteni gondviselés és a nemzet végzete állította. Nekünk nem fegyveres kézzel ugyan, de a hazaszeretettől áthatott igaz lelkesültség fáradtságot nem ismerő elhatározásával. Ebben a borzalmas világháborúban minden gondolkozó lélek önkéntelenül is foglalkozik a háború problémájával, hogy az államra, a hazára és ebben a magyar református egyházunkra is micsoda hatása lesz ? Mik hát a mi föladataink és teendőink azokkal az életviszonyokkal szemben, amelyeket az egész társadalmi rendet megbolygató világháború elibénk tárni fog ? Az én nézetem az, hogy úgy egyházigazgatásunk, mint a hitélet terjseztése terén apostoli buzgósággal, lelkesült örömmel e$ kötelességérzettel egyen-egyen teljesítsük kötelességünket. A hitélet fejlesztése terén a lelkészi-, tanítói- és presbiteri karnak bőséges tere nyílik, hogy hirdessék az igét nemcsak a templomban és iskolában, hanem a társadalom minden rétegében apostoli buzgósággal, hogy ilymódon református egyházunkban a hitélet felvirágzása minél nagyobb fejlődést nyerhessen. De ezen kívül még egyéb feladatok is várnak református egyházunkra. Szeretetteljes érzéssel és jóakaratu tevékenységgel kell intéznünk a szociális kérdéseket is. Ezek a kérdések a liberális protestáns felfogás szerint a XX. század egyik legnehezebb problémáját képezik, most pedig még inkább kell, hogy külön gondoskodásunk tárgyát képezzék. Nekünk a jézusi szeretet útmutatása nyomán keresztyén világfelfogásunkkal kell közremunkálni, hogy segítségére legyünk a szociális kérdés megoldásának. Kiss János, volt kedves tanárom mondta, hogy a „Keresztyénség nem egyéb, mint a názáreti Jézusban megtestesült isteni élet“. Ennek igazságát most látjuk és vesszük észre s a mi Urunk élete és útmutatása szerint a folytonosan fejlődő keresztyén élet fejlődése szerint kell nekünk a szociális kérdés megoldásánál közremunkálnunk. És ha igy teszünk, nem kell félni hogy téves jelszavak és a kommunizmus zavarólag hatnak egyházunkra. Akkor, ha Jézus szellemében segédkezünk annak megoldásánál, akkor meg vagyok győződve arról, hogy módunk és alkalmunk lesz a világháború által ütött sebeknek enyhítésére és szanálására. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ha ezeknek az elveknek figyelembevételével mi szeretettel öleljük fel az árvákat, özvegyeket, ha a gondjainkra bizott egyházközségekben azoknak minden tagja iránt alkalomadtán szeretettel és jóakarattal segítségére jövünk: akkor az ő részükről is bizalommal és szeretettel fogunk találkozni, és ez a bizalom és szeretet az egyház intézményeihez, ez képezi fő erőforrását református vallásunknak. Ha ennek a viszonynak istápolására gondos kézzel mindent megteszünk, egyházunk ereje és befolyása erősödik a társadalomra, viszont ha ezt a viszonyt
