Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 293. oldal. zavarnak tegye ki az egyházpénztárakat is azáltal, ha a költségvetés fedezeti rovatának egy tétele csak illusió, a szükséglet rovaté ellenben kifizetendő realitás lenne. A kérdés különben annyival is egyszerűbb, hogy ha csakugyan jogos az egyházmegye új kivetése, a konvent bizonyára meg is szavazza az egyházaknak e cimü jogos kiadástöbbletét. De biztosítsa előbb arról az egyházmegye az egyházakat, hogy az egyházmegyei közigazgatási szükségletek folytán előállott egyházmegyei pénztári hiány fedezésére meglesz az egyházaknak az adócsökkentési segély, amikor már kapja az egyházmegye a közigazgatási költségek fedezésére szolgáló államsegélyt is. Mig a fedezetnek a törvény által rendelt módja biztosítva nem lesz, addig beilleszthetik ugyan a presbyteriumok ez összegeket a költségvetés szükséglet rovatába, de kifizetni nem fogják tudni a „fedezetlen “ cimü számösszegből. De talán úgy áll a dolog, hogy fedezetet találhatnak a presbyteriumok, t. i. vessék ki az egyháztagokra és hajtsák be tőlük a lélekszám utáni 3 filléreket? Az egyházi adó kétféle: rendes és rendkívüli. Tehát vesse ki a presbyterium a 3 filléreket rendes adóban. „A közteherviselés megállapítása, változtatása, újabb teher kivetése tárgyában a presbyterium által elébe terjesztett javaslatok feletti határozás“ — az egyházközségi közgyűlés hatáskörébe tartozik. (E. T. I. :22. §. 3.) Ugy-e, hogy meg kell kérdezni az egyházközségi közgyűlést az újabb kivetés felől ? Vegyük még hozzá, hogy egyházmegyénk egyházai — talán 2 kivételével — adócsökkentési segélyt élveznek. Adócsökkentési segélyes egyházak nem vethetnek ki a szegényebb sorsuakra egyénenként több rendes adót, mint az E. T. III.: 13. §. a) b) szerinti normális adókulcs összege. (így végeredményben másokra sem vethetnek ki többet. Ki a szegénysorsu ? Ki a vagyonos? Sőt még végeredményben a nem adósegélyes egyházak sem vetnek ki többet.) Ez pedig már ki van merítve. Vagy vessék ki a presbyteriumok a lélekszám szerinti 3 filléreket, mikor „egyházi adó azonban húsz éven alóli egyháztagokra sem saját személyük, sem azon családfő terhére, amelynek családjához tartoznak, ki nem vethető, kivévén, ha önállóak és külön vagyonuk van és a gyülekezetben vagyon utáni adó van életbe léptetve, vagy pedig házasságban élnek“. (E. T. III.: 8. §.) így a rendes adónál. De a határozat fogalmazványa „pótadót“ említ. Pótadóról törvénykönyvünk nem tudván, csak rendes és rendkívüli adóról, talán ez utóbbi formában kivethetnék a presbyteriumok az összeget ? Rendkívüli adót azonban csak az egyházközség kebelében fölmerülő építés, javítás, vagy rendkívüli szükségletek fedezésére lehet kivetni (E. T. III.: 16. §.), ezt is csak az egyházközségi közgyűlés jóváhagyásával• (E. T. I.: 22. §. 3.) Megjegyzésre méltó ellentét az is, hogy rendkívüli adó kivetését akarván jogerőre emelni, ezt egy a rendes adóról szóló törvény ponttal indokolja. Ezeket tudva, téves a határozat, mely azon föltevésből indul ki, mintha az E. T. III.: 1. §. a) pontja teljesen kiragadva értelmi légköréből, bármily új kivetést jogossá tenne, amiből nem kevesebb következne, mint az, hogy a presbyteriumok — a kivetésre joguk sem lévén — a semmiből való teremtés munkájára egyenesen köteleztetnének. Teljesen időszerűtlen is az egész kivetési tervezet, ha meggondoljuk, hogy a közigazgatási államsegély folyósításával az egyházak, nem is olyan következetlenül, nem a közigazgatási járulékok emelését, hanem az eddigieknek is eltörlését remélték. Nem jöhet komoly érv számba a közgyűlésen egyébként komolyan elhangzott és némelyektől helyeselt azon felfogás sem: ki kell vetni a 3 filléreket, megfizetheti a nép, milyen drágák a termények. Ha lehetővé tenne és megengedne is a törvény új kivetést az egyházmegyei közgyűlések nélkül, csak nem akarnánk talán az egyházmegyei pénztár egyensúlyát a világháborúra bazirozni, holott a valóságban még a hadba levő egyháztagok adóját is törölni vagyunk kénytelenek. A közpénztár egyensúlyát pedig egészen jól és biztosan helyre lehet állítani a közpénztári számvevő úrnak idevágó javaslatával, mely a „kiadásod mérsékeld jövedelmedhez“ elvén alapulva, kivihető volna, nem ütközvén semmi törvényes akadályba. Teljes tisztelettel a főtiszteletü és méltóságos egyházkerületi közgyűlésnek Alsóörs, 1915 augusztus 23. kész szolgája SZŰCS JÓZSEF ref. lelkész. EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS. barsi ref. egyházmegye m. hó 24-én tartotta Léván ez évi közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A gyűlésen Patay Károly esperes és Mocsy Lajos legidősebb tanácsbiró elnököltek. Kovács Sebestény Endre egyházmegyei gondnok, hivatalos elfoglaltsága miatt a gyűlésen nem jelenhetett meg. A gyűlés a 37-ik dicséret 1-ső versének eléneklésével kezdődött, majd Patay Károly esperes tartott gyönyörű és alkalomszerű imát, kérvén az isten áldását a gyűlés tanácskozására. Ugyancsak esperes tartott megnyitó beszédet is, mely frappánsan ölelte fel a napi eseményeket, visszapillantva beszédének fonalán az elmúlt év változatos történelmére, mely az egyházi életnek is bő mértékben szolgáltatott adatot, hálájának adván kifejezést a Mindenható iránt, hogy e vérzivatarban hazánkat, s benne anyaszentegyházunkat megvédelA □===□
