Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-05 / 36. szám

36. szám. DUNÁNTÚLI PFOTESTANS LAP. 287. oldal. átkutatása alapján rendszeres képet alkot Dévay val­lási gondolkodásáról (18 — 14. I.), melyet két főpont köré csoportosít: mit tartalmaz a reformátor szerint a kér. hit? és milyennek kell lenni a kér. életnek? A Ill.-ban, mely munkájának központja és legfontosabb része, Dévay forrásainak a lehetőség szerint való föl­keresése alapján, nyomról-nyomra kimutatja össze­hasonlítás útján, a külföldi reformátoroktól való iro­dalmi függését (41 — 154. 1.). Végül a IV.-ben, a 2. és 3. fejezet eredményének egybevetése után, meg­állapítja Dévay reformátori igehirdetésének theológiai tanirányát és jellegét (155—179. 1.). A 180. lapon felsorolja a felhasznált műveket, a 181-en az értelem­­zavaró sajtóhibákat, 182. üres, a 183. lapon tartalom jegyzéket ad. Általában véve, dicséret és elismerés illeti szerzőt műve megírásáért, azért a nagy fáradtságért, széles­körű kutatásért, alapos egybevetésért, mellyel Dévay műveiből megállapítja, mit vett át külföldi reformáto­roktól. Hogy legtöbbet merített nagy mesterének, Melanthonnak „Loci communes“-ébő\, még a Dévayt kálvinistának tartók is jól tudták. Révész most ezt, egymással szembe állítva a párhuzamos helyeket, szépen kimutatja. Ezért választotta müve külső alak­jául a nagy negyedrétü formát. Ebben az összehason­lító részben közöl velünk Kálvin „Institutio“-jában feltalálható parallel helyeket is. Ha még újra tanul­mányozza Dévay munkáit, különösen hittanát, (A tiz parancsolatnak stb.) talál abban még több Kálvinra visszavezető gondolatot. Az Institutio megjelenése éve után ép Báselben tartózkodó Dévayt nem hagyta érintetlen ez a világra szóló munka, aki a tiz paran­csolatot és az úrvacsoratant 1536. és 1537. évi kül­földi s ez idő alatt báseli érintkezései alapján, magyar nyelvű munkájában már Kálvin értelme szerint magya­rázza és fejtegeti. Dévay latin nyelvű munkáiban már csak azért sem igen lehet mást, mint Melanthon Loci communesének a hatását találni és keresni, mert az Institutio 1536-ban jelent meg, tehát már kész mun­káját ennek olvasása ha némely pontozatokban néze­tét megingatta is, mindjárt nem dolgozhatta át. Nagyon alkalmas tárgyul szolgálna és mintegy ön­ként kínálkozik a bővebb fejtegetésre annak megálla­pítása, hol, miben és mily irányban tér el Dévay magyar nyelvű műveinek hittani álláspontja a latin munkáitól ? Mert eltér és ha eltér, akkor annak alapja az Institutio hatására vezetendő vissza. Fájdalom, arra­­vonatkozólag nincs történeti adatunk, hogy Kálvinnal Báselben személyesen is tárgyalt, de a következmények nem zárják ki azt, hiszen hosszabb ideig való itteni tartózkodása alatt az megtörténhetett. Tény azonban, hogy 1538-ban megjelent magyar műveit 1536 őszétől, külföldi tartózkodása idejétől kezdve módjában volt átdolgozni a Kálvin Institutiojának hatása szerint. Szerzőnk azt csak sejteti a nürnbergi lelkész barátjával, Dietrich-el való nézeteltérés tárgyalásával (8—12.1,) és adat hiányában a latin és magyar nyelvű művei közt megállapítható eltérésből kellett volna Dévaynak a helvét reformátorokhoz való csatlakozását kimutatni, s tán neki is jutott rész a wittenbergi concordia ki­alakulásában ? Messze vezetne fejtegetésem, ha a fel­vetett kérdéseket bizonyítani is megkísérelném, csak jelezni kívánom, hogy mindazok, akik Dévayt a kálvini irányú reformáció terjesztői közé számítják, jól tudják, hogy erről akta szerüleg csak 1538 után lehet beszélni. Szerzőnk megelégszik annak megállapításával, Kálvin úrvacsora tanának hazánkban való terjesztését és hirde­tését egy évtizeddel előbbre tehette, vissza vonja azon­ban egy népszerű feldolgozásban igen alaposan és szépen bizonyított tételét, melyben Dévayt, igen helye­sen, első magyar kálvinistaként szerepeltette. Kár. Hiszen mindenki tudja, hogy teljesen a Kálvin értelme szerint való reformációról később lehet beszélni csak. Dicsérem szerzőt szép munkájáért s azért az anyagi áldozatért, hogy azt saját költségén kiadta. Ez utóbbi körül való keserű tapasztalatai ne vegyék el kedvét a munkálkodástól. Ajánlom azért megszerzésre minden magyar protestáns egyházunk múltjáról olvasni szerető érdeklődőnek. Dr. THURY ETELE theol. tanár. WWW)WfifffffifWif VEGYES v\7j Gyászhir. Részvéttel értesülünk Bélák István úrnak, a veszprémi ág. hitv. ev. egyházmegye felügyelőjének elhunytáról. Benne Knopp Árpád úr apósát gyászolja. Igaz részvéttel közöljük a következő gyászjelentést: „Konkoly Thege Béla ny. kir. törvényszéki biró maga és gyermekei Miklós, István, Matild, Gizella és Ilona úgy a rokonság nevében megtört szívvel jelenti, hogy hőn szeretett neje, a legjobb édes anya és rokon, Konkoly Thege Béláné szül. Ricsovits Matild 1915. évi augusztus 25. napján d. u. 1 órakor életének 51, bol-RÉGNER PÁL dFszfestö É? PÁPA. TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL I — TÖBB KIÁLLÍTÁSON KITÜNTETVE I — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL­VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! - MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!

Next

/
Thumbnails
Contents