Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-24 / 4. szám
26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. szerű kötelessége. Egyetlen lelkész képtelen is ellátni a rengeteg sebesült és beteg lelki szükségletét, akik Ausztria száz meg száz kórházában, az ország legkülönbözőbb vidékein szerteszéjjel el vannak helyezve. A illető helyiségek egyszeri beutazása maga egy esztendőt vesz igénybe! Ez szintén igen erős érv amellett is, amit az előző fejezetben hangsúlyoztunk, hogy a magyarokat lehetőleg Magyarországban, az osztrákokat Ausztriában ápoltassuk, mert hisz saját hazájukban könnyebben kaphatnak saját hitöknek és nemzetiségöknek megfelelő papot és istentiszteletet. A Dunántúli Protestáns Lap (Pápa), Prot. Egyházi és Iskolai Lap (Budapest), Evangélikus Őrálló (Budapest) és a többi protestáns egyházi lapok is hétrőlhétre tele vannak panasszal, keserűséggel, felszólalásokkal a mellöztetés miatt, sőt sérelmekről beszélnek, mert hisz az esetek egy része a vallássérelem határáig eljut, sőt azon belől is kerül! És itt eljutottunk ismét oda, hogy az összhang, az egyetértés, az együttműködés ápolása, gondozása elsőrendű kötelesség, hogy azonban a protestáns vallás híveinek e mellőzése — a sérelem szó helyett ez enyhébb kifejezést használva — e célt semmiesetre sem szolgálja, sőt épen ellenkezőre alkalmas: az egyetértés, az összhang, az összemüködés, az egység megzavarására, megbontására. S ha tudjuk, mily roppant nagy erő a vallás, mily óriási alkotó, mily áldásos építő, fenntartó, minden nemes célra lelkesítő, hatalmas erő a vallás, tudnunk kell azt is, hogy az a visszahatás, amely a vallásos érzülettel szemben elkövetett mellőzésből ered, a legnagyobb, legmaradandóbb, legveszedelmesebb s — ne adja Isten — de a legbomlasztóbb, legrombolóbb hatású lehet. A figyelmeztetés tehát mindenesetre meghallgatandó, de hosszan nem mérlegelendő, hanem cselekedni kell minél előbb, amig nem késő, a lehető leggyorsabban javítani kell a mai állapotokon. Annyi biztos, hogy a debreczeni, a kunsági, a somogyi, a mezőföldi kálvinisták között, mikor hallják, hogy fiaik hasztalanul sóvárognak Isten igéje után, szomjúságuk kielégítést nem nyer, mig más vallásu bajtársaik, nemszomjuhoznak hiába, mondom, azok között az egyszerű, becsületes, szinmagyar kálvinisták között, kik a magyar föld lakóiból közel három milliót alkotnak, enyhén kifejezve, legalább is igen rósz vért szül. A bizalom az intéző körök iránt csökkenik, a háború népszerűségének foka alább száll, s hangok hallatszanak, hogy a háború felesleges dolog, hogy ez nem is nekünk használ, hanem másnak, hogy mi nem is magunkért küzdünk, hanem a szomszéd testvérország kedvéért küldjük fiainkat gyilkoló csatába; s ez eredményezi azt, hogy Debreczen és Kecskemét vidéke, a Hajdusug és Kunság szinmagyar és kálvinista népe nem vesz részt a hadikölcsön jegyzésben oly mértékben, mint azt vagyoni viszonyai szerint tehetné, hogy mögötte marad más szegényebb vidékek lakosságának. (Ez igy van!) A magyar kálvinista büszke és nyakas, ezt megbántani nem tanácsos, de viszont hízelegni sem szabad neki; ő csak az egyenlő mértékkel való mérést kívánja, melyet múlt és jelen szolgálataival, a történelem és a jelen események tanúsága szerint bizonyára nagyon, de nagyon megérdemel. (Zárjel között kívánom megjegyezni, hogy az imént felsorolt egyik példámra hallottam azt az ellenvetést, hogy a debreczeni pénzintézeteknél hadikölcsönre nagyon sokat jegyeztek. Lehet, hogy sokat, de nem eleget. Meg kell tudniillik gondolnunk, hogy egy olyan nagy város, mint Debreczen, nemcsak szükebb vidékének hanem Tiszántúl nagy részének is központja; ha a budapesti pénzintézeteknél történt jegyzéseket sem tulajdonítjuk mind budapestieknek, hanem az egész ország lakosságának, úgy tudnunk kell, hogy a debreczeni jegyzéseknél sem csupán a helybeliek, hanem egy országrész népe volt képviselve. Azután pedig: Debreczenben, az ország harmadik legnagyobb kulturális központjában, hol Budapest és Kolozsvár után legtöbb közművelődési intézetünk van, ezek és egyéb jogi személyek: köztök maga a város is jegyeztek igen nagy összegeket, maga a lakosság ellenben bizony keveset. Bocsánat,a szószaporításért, de az ellenvetésre válaszolnom kellett.) Különben a panaszok kiterjednek arra is, hogy a róm. kath. papok sok helyen kihasználják előnyös helyzetüket, mely eddig számukra a sebesültek és betegek közötti szabad mozgás tekintetében a protestáns papokkal szemben úgyszólván kizárólagosan biztosíttatott: lélekhalászattal foglalkoznak, saját legjobb vallásos meggyőződésük feladására, őseink hitének elhagyá-A nagy háború könyvei! A nagy háború anekdota kincse.... 2’— K Tábori levelek......................................... 2'— „ Csataképek............................................... 2-— „ A 42-ős mozsarak. Regény. Krúdy Gy. 2*— „ Mit kell tudni a háborúról mindenkinek —‘40 „ Azoknak, akik szenvednek . . . Irta : Aimér Blech......................................... T50 „ Ausztria és Magyarország hadserege. Irta: Pilch Jenő honvéd őrnagy. Hadseregünk ismertetése. A fegyveres erő tagozása, mozgósítás, felvonulása,a vezetés szervei, a háború lefolyása stb. —-60 K A modern háború eszközei. Újkori tüzérség. Harc a tenger alatt. Irta: Archibald William.........................................—-60 K Háborús imakönyvek nagy választékban kaphatók d= KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PÁPÁN. Postafiók 12. szám =3 A háború megértéséhez szükséges jó térképek minden harctérről raktáron vannak.
