Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
35. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 279. oldal. KÖNYVISMERTETÉS □Oo A VÉR S EGYÉB TÖRTÉNETEK. IRTA: VÉRTESY GYULA. művészet Maja föllege. Az indus rnithosz szerint minden halandó szeme előtt Maja föllege, a csalódás fátyola függ, amely a dolgokat való színekben látni nem engedi ; jaj annak, akinek a szemei elől a fölleg szétfoszlotf. Az élet sok kicsinyes küzdelmei közben az emberi szív el-elmereng az ábrándok átsuhanó hadán, rászáll a tárgyak körvonalait elmosó aranyos köd s aranyos világításba helyezi az ábrándokat, színessé teszi az álmokat, de ezt a szint az álmoknak csak az örök igaz érzés, vigasztaló, lelkesítő hangulat adja meg; igaz, hogy e színesítő hangulat, aranyos köd nélkül meg lehet élni, de kétségtelen, hogy az életet csak az teszi lelkessé, kellemessé; az élet sivárságai, kicsinyes erőlködései el-elüzik azt az aranyos ködöt, de néma éjjeleken a szívre tapadt sok keserűségen mint bolygó lidércfény lobban föl, de a lidérc természetének megfelelőleg csak ott, hol a múltból a szivben kincs van eltemetve; szerzőnknél is kincs van eltemetve, ez aranyos köd ki-kiüti magát, végig rezdül egy-egy novelláján, de a legtöbb arról tanúskodik, hogy nála eloszlott a Maja föllege, a legtöbben csak a pók szövögeti figyelmes munkában szürke hálóját, erős, sokszor találó, bántó realitással rajzolja alakjait s mégis Vértesy könyve a sok, fölös modern novella között egy kis föllélekzést jelent, végre emberrel találkozunk novelláiban s nem emberi alakban járó puszta érzékiségnek élő alakokkal, állatokkal; van bennök pszichológia, van bennök logika; igaz, hogy nem az élet nagy problémái, mozgatják hőseit, hanem többnyire a megélhetés keserű vívódásai, vagy a megalkuvás gyáva szimptomai; hősei inkább hüllő emberek, hiányzik belőlük az akarat szilárdsága, meghátrálnak az akadályok elől, nincs bennök erő, amelyről Arany János oly találóan mondja; s tudód mi az erő ? Akarat, mely előbb vagy utóbb diadalt arat; ép azért novellái legnagyobb részén szürkeség vonul végig, az élet színes, melegebb jeleneteit nem ismeri, nem ismeri az igazi, önmegtagadó szeretetnek ezt a meleg sugarát, amely fölemel, vagy legalább vigaszt önt a lélekbe; csalódásokat rajzol, hisz igaz, az élet nem egyéb, mint csalódások láncolata, jól mondja Reviczky: Tengődve élek e rideg világban, Mióta lelkemet nem áltatom. Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam: De hogy már többé nem csalódhatom ! Rajzain erős szubjektivizmus vonul végig, mintha csak saját — a hivatalnoki pályán tapasztalható — csalódásaiból fakadnának, ezért beszél bizonyos keserű sajnálkozással azokról, kik leikök ideáljait megtagadva, kenyér után futottak. Ez a szubjektivizmus legerősebben nyilvánul Félek az ősztől cimü hangulatrajzban (mert az nem novella), de nem az ősztől fél, hanem saját szive őszétől, amely csak hangulatban utazó vigéc szív volt; fél, hogy kivénül a szerelmi kalózkodásokból, amelyekért eddig élt; mily találó vallomás tartalmilag, alakilag a 18. lapon: „Ezért remeg“ szavakkal kezdődő rész ; a 19. lap pedig mily szépen igazolja, hogy szeme elől már eloszlott a Maja föllege. Vannak ugyan életében csodaszép virágok, csakhogy ezeknek az emlékeknek hatása alatt nem csendül meg szive mélyén egy-egy rég elhangzott lágy akkord, nem szivárog föl egy-egy könny, amely a szív mélyéből fakadva némaságában is egy letűnt, kedves világról regélne — hisz azok csak az úgynevezett szerelemnek pillanatra bódító, de meddő virágai, borzongató emlékei s igy csak a sivár, örömtelen, szeretet nélküli jövőt látja, mintha lelkét Vajda János pesszimisztikus hangulata hatná át, aki — mint Írja — a hervadó fákban saját életét látja, de még a hervadó fáknál is szomorúbb az ő sorsa, mert a fáknak: „Volt bűbájuk, volt viráguk, Szerelemnap sütött rájuk, Ölelkeztek a Szellővel, suttogtak az éneklővel: Kétségbeesetten arcra Hullok én is a harasztra: Száraz haraszt födj el engem, Volt nyaram s én — nem szerettem; a hangulatrajz szerint Vértesynek is volt virágos nyara, de nem jött rá igaz szeretet érlelte gyümölcsös ősz. E hangulatrajzon átvonuló keserű, pesszimisztikus hangulat ömlik el legtöbb novelláján; a nemakarás, az élet küzdelmei elől való visszariadás, megalkuvás jellemzik embereit, de ezek rajzában van igazi, gondolkodó, eszméltető Íróra valló lélektani fejlesztés, logikai megoldás; amely novelláiba pedig belejátszik még egy-egy kis romantika, amelyeken átsuhan az idealizmusnak egy-egy fodrosító szellője : eseménye is, nyelve is színesebbé, vonzóbbá lesz. (Folytatása következik.) Dr. KAPOSSY LUCIÁN. VEGYES v V ? Hősök halála. Gál Jenő hajdúböszörményi főgimn. tanár, Gede István biharugrai, Kiss Mihály anti, Papp János erdőgyoroki és Kuti Ferenc szentesi ref. tanítók a hazáért küzdve, hősi halált haltak. Emlékük áldott, nevük örökké fönmarad ! Személyi hír. Főtiszteletü püspök urunk e hó 26—27. napjain iskolai ügyekben dr. Antal Géza egyházkerületi főjegyző úrral együtt Budapesten volt. Gyurátz Ferenc, a testvér dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület nagyérdemű püspöke, korára való hivatkozással a legközelébb tartott egyházkerületi gyűlésen beadta állásáról való lemondását. Azonban a közgyűlés szívből eredő kérelmére a háború tartamára megmaradt tisztében, amit a közgyűlés meleg ovációval és őszinte hálával fogadott. Egyetemes protestáns egyházunk nagy érdeke fűződik hozzá, hogy Gyurátz Ferencet továbbra is vezéreink között tisztelhessük. □ ■ ■•=□ A
