Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
276. oldal. kunyhóiban, mint azokban a fényes palotákban, melyekben az ellenséges hatalmak vezető politikusai az államfőkkel, aztán a nép érzületének, gondolkozásának irányítói : a sajtó munkásai hivatva volnának képviselni és érvényesíteni az igazságot, a megbizhatóságot, a hozzáférhetetlen tisztaságot, szóval a férfi-jellemet. És talán az keserít el bennünket leginkább, hogy e bűnök gazdagon burjánoztak fel monarchiánk határain belül is ! Gondoljunk az árulókra, a kémekre, a harctéren magukat önként megadókra, a posztócsalókra, a papirbakancsszállítokra és azokra, akik a legszükségesebb élelmiszerekkel, ruházati és más cikkekkel uzsorát űztek és végül azokra, akik hamis úton-módon kihúzták magukat a honvédelem szent kötelessége alól! De hisszük, hogy ezen ocsmányságoknak éppen a szemérmetlensége idézi elő azt a jótékonjr erkölcsi csömört, ami a lelki tisztaság, az igaz műveltség szempontjából annyira kivánatos. És ebből a szempontból talán jó is, hogy a finomság mezébe öltözött hamisság és hazugság, a hűtlenségre csábítás és a céda liitszegés, a nyerészkedési vágy és a munka nélkül való meggazdagodás ilyen szemérmetlen nyíltsággal jelent meg előttünk és ilyen ijesztően mutatta meg, hogy még ma, a huszadik században is mekkora a hatalma, a befolyása; hogyan hálójába tudja keríteni a népek szivét, elméjét. Mert hisz kisebb kiadásban, szükebb körünkben eleddig is űzte szemérmetlen garázdálkodásait, de amig csak egyeseket sújtott gonoszsága, addig a nagy többség nevetve fogadta a 1915. nemesei)!) lelkek fájdalmas feljajdulásait. Most kivétel nélkül mindenkit bánt, mindenkit fölébreszt, mindenkinek kinyitja a szemét és fölrázza a lelkiismeretét, Vajha tartós lenne az utálat, amit érzünk iránta. Kimondhatatlanul drága ellenértéké lenne ez a romboló háborúnak. Nagy ellenértékét várunk a rettentő áldozatokért a hit mélyülésében is. A háború szomorú, de nagy alkalom volt arra, hogy letörje a hitetlenség felemelt szarvait; ledöntse az erőnek, a tudásnak azon bálványait, amit önmagában felállított a hitetlen ember. A háború kezdete óta itthon és a harctéren jóleső érzéssel szemléltük az Istenhez vágyódásnak, a hozzáhajlásnak, a benne megnyugvásnak és örvendezésnek jeleit. Nem lehetetlen ugyan, hogy csak tűnő jelenség ez sokaknál. Csak a fuldoklónak kapása a szalmaszál után, vagy az elkényszeredett kishitűségnek erőtelen próbálkozása: hátha talán használna valamit?! Higyjiik a jobbat. Higyjük, hogy iij tavasz zsendül a hit téréin és lássunk hozzá az óvás, a gondozás, az erősítés munkájához; amire különben el is vagyunk híva és köteleztük is magunkat ünnepélyesen. Ennek a kötelességnek különös érzése hivta újra életre és tette népessé az estéli könyörgéseket és a bibliamagyarázatokat olyan helyeken is, ahol előzőleg már megszűntek. Ennek a gyümölcse az a sok időszerű imakönyvecske és alkalmi elmélkedés, hiterősítő elbeszélés, ami dúsan sarjadzott fel a gazdagabb vallásos kedélyekből és közkincsévé lett füveinknek. Az idők intő jele az az örvendetes tapasz-DUNÁNTÚL1 PROTESTÁNS LAP. EGYHÁZMEGYEI JEGYZŐKÖNYVEK s minden más nyomtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.
