Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-15 / 33. szám

Huszonhatodik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1915 augusztus 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. IMÁDSÁG EGY KÖZVITÉZ FELETT. agyok és kicsinyek, magas ranguak és alacsony sorban élők alkotják a hazafiak társaságát, miként a himes rét pázsitját a füvek és virá­gok, széles lapuk és igénytelen sások. És ha a halál kaszása eljön, hogy takarítson, előtte ledől a nagy éppen úgy, mint a kicsiny; a trón váro­mányosa mellett a földet mivelő polgár egyszerű gyer­meke. Amint a réten is rendre kerül a vadvirág és pázsit, a sárga gólyahír és fekete nadálytő. Gyászolunk közös fájdalommal, amint a trónörökös pár borzalmas elmúlására emlékezés felújítja e haza minden gyermekének hegedni kezdő sebeit. De nem kisebb fájdalom marcangolja szivünket, amikor fájó gondolattal a nép azon egyszerű gyermekeihez szállunk el, akik a Lengyel mezőkön, vagy a Kárpátok hófedte lejtőin, Szerbia mocsaras vidékén, vagy a Dobardó sziklás fensikján estek el a szent haza védelmében. Szálljon el gondolatunk a kegyeletes megemlékezés e gyászos órájában te hozzád, községünk hősi halált halt legújabb áldozata: ifj. Szűcs F. János földink, hittestvérünk, kinek szétroncsolt tetemei a Karst hegyei­ben vájt sziklasirba juttattak. Elestél a szent haza vé­delmében, hitszegő ellenség gyilkos fegyverétől találva. Hiába hordoztad szived felett azoknak a képét, kiket mindenek között legjobban szerettél; a gyilkos golyó más helyen ütött rajtad halálos sebet és „nem lesz többé neked szép szabad életed“, elesett katonatársad teste lett vánkosod, ágyuk dör­­dörgése halotti harangszód ; égbe szálló lelked kemény tusák között hagyta el küzdő társait. Láttad-e az égben, a békesség szent honában a kivívott diadalt, melyért fiatal életed áldozatul adtad ? És látod-e most itthon a büszke gyász alatt leroskadt agg szüléidét, ifjú bús hitvesed, könnyező gyermeked ? Látod-e részvéttel Sárkeresztes, 1915 augusztus 8-án. adózó földieidet, barátaidat sírni-zokogni hősi elmúlá­sodon ? Óh, te ezt nem látod ; de látja az, kinek békesség­honába jutottál, látja azt a magyarok Istene. És meg­vigasztalja a roskadozó szülők fájdalmát, letörli a hű hitves és szerető gyermek sűrűén alápergő könnyeit. A mi kegyeletes gyászunkba a büszkeség érzetét elegyíti s azt a bizonyos hitet: nem veszhet el az a hon, nem tombolhat annak leigázott földjén addig bősz ellenség, amig annak ilyen áldozatkész fiai van­nak, mint aminő te is voltál Szűcs János, elesett fiatal barátunk! Nagy Isten ! Édes jó Atyánk! elégeld meg az eddig hozott tömérdek áldozatot, azt a sok romlást és pusz­tulást, mely az egész világnak eddig oly szép ábrá­zatát egy év alatt teljesen eléktelenítette. Parancsolj elnyugvást a harci tombolásnak, zabolázd meg a fék­telenségben tobzódó indulatokat s terítsd szét a meg­­engesztelésnek édes, hétszinő szép szivárványát a a szenvedésekben egymást testvéreivé vált népek fölött! Temetővé változott az egész föld. De a sírból lesz a feltámadás, a halálból az élet! A lövészárkok csupasz oldalát befutja a szederinda, a gránátok vágta göd­röket a zöldelő pázsit. Kalászt ringat majd a hősök sírja felett a zokogó szellő s az elpusztult falvak üszkös romjai helyén a felsegélő felebaráti szeretet rácsos ablaki, nyíló virágokkal ékes új falut teremt. Hős fiai véráldozatán épül fel az új Magyarország, mely fiaink fiainak örök időkre békességes otthont nyújt! Nektek köszönjük majd mindezeket: hősi halált halt drága véreink, kiket most könnyeinkkel siratunk; s neked, örök Istenünk, jó Atyánk ! ki elé buzgó imád­sággal járulunk az Úr Jézus Krisztus nevében ! Ámen. BABAY KÁLMÁN. □=m N n. n

Next

/
Thumbnails
Contents