Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 247. oldal. donkép kevesebb tábori lelkész is — mindössze 10 — 15 — eleget tudna tenni, ha szabad mozgást engednének nékik. Inkább oda a kórházakhoz, az összetörött testű, lesújtott lelkű katonákhoz adjanak elegedő számú lelkészt, hogy ne legyen egy szenvedő se, aki a vallás vigasza nélkül hunyja örök álomra szemét. Ámde a világ — nem nézvén a különbséget, ami a lelkészi és a fegyveres szolgálat között van — a lelkészek között is csak azokat árasztja el elismeréssel, érdemmel, kitüntetéssel, akika harctéren vannak, ha hetekszámra egyebet sem csinálnak, mint a postát cenzúrázzák. Javadalmazás tekintetében is nagy a külöbség. A harctéren levő lelkész teljes ellátást is kapván, minden egyéb fizetését megtakaríthatja, mig aki a kórházak látogatásainak súlyos terhét hordozza, a nagyvárosi élet szörnyű drágaságának közepette nemcsak teljes fizetését — amely amúgy is jóval kisebb a harctéren levő kollégákénál — kénytelen elkölteni, hanem azt is, amit családja segély címén kap. Higyjék el az itthonmaradottak, hogy ami hírek a behívott — legalább is a kórházi szolgálatra behívott — lelkészek „busás“ jövedelmeiről közszájon forognak, csupán mesék. Ha a valóságot ismernék, nem hoznának olyan határozatot, mint legutóbb a belsősomogyi egyházmegye közgyűlése, amely az egyik behívott lelkész családját nemcsak arra kötelezte, hogy a helyettesnek a törvényszerinti díjazást fizesse, hanem arra is, hogy ezen felül a hitoktatói díj címén felvett és nagyobbrészt a helyettesre már el is költött összeget, visszamenőleg ! adja át a helyettesnek. Ilyen a világ, a kollégák elismerése! * * * Féllábát vesztett vitézünk, felsőszenterzsébeti Tóth János elhagyta már 8 hónapi szenvedéseinek színhelyét, Gráczot. Mivel kétszer is operálni kellett, a mülábat még nem kaphatta meg, arra még várnia kellett volna. De ő nem várhatott. Hívta az aranykalásszal ékes hazai föld, hívta árválkodó kicsinyeinek atyjuk után való vágyódása: kibicegett tehát kopogó falábával a pályaudvarra s könnyes szemekkel — vájjon az öröm, vagy a fájdalom könnyűi voltak-e ? — intett búcsút őt oda is kikisérő lelkészének, aki — a távozó búcsúszavai szerint — hosszú, nehéz hónapok alatt egyedüli vigasztalója volt. Vájjon, milyen érzésekkel fogadták odahaza a csonka vitézt ? . . . eÖRI szabó DEZSŐ cs. és kir. ref. tábori lelkész. lasmjjik Uscgij-psiép hü n- =iäi A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. veszprémi református egyházmegye folyó hó 27-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Segesdy Miklós esperes és dr. Segesdy Ferenc egyházmegyei gondnok társelnöklete alatt. A közgyűlési tárgyak 56. pontja, miután az előtte való nap délutánján tartott előértekezleten az előadók javaslatai alapján kellő módon előkészíttetett: egy nap alatt letárgyaltatott. Esperes úr buzgó imája után Gondnok úr gyönyörű beszéddel nyitotta meg a gyűlést, amely mint a mai rendkívüli idők minden vonatkozását felölelő tanulság, a későbbi idők számára megörökítvé lesz a gyűlés jegyzőkönyvében. A megválasztott új tisztviselők, Csajtay Máté inotai lelkész, Csákány Sándor törvényszéki biró, dr. Száz Ferenc takarékpénztári ügyész, egyházmegyei tanácsbirók, Csajághy Károly törvényszéki biró, egyházm. világi főjegyző: az esküt letették. Az uj tisztviselők nevében Csajághy Károly köszönte meg a gyülekezetek bizalmát, s erős, mély vallásos érzésről tanúskodó beszéde a jegyzőkönyvben szintén megörökítve lesz. Ezután a helyi érdekű ügyek tárgyalása elég gyorsan haladt. Általános érdekű tárgy, amelyhez hasonló esetleg más egyházmegyék tárgysorozatán is szerepelhet, a szentkirályszabadjai egyház ama határozata ellen a tanítók által beadott panasz, illetve fellebbezés volt, mely határozatban az egyház presbitériuma kimondotta, hogy a veszprémi m. kir. gyermekmenhely által kihelyezett, iskolába járó 70 gyermek után a Kultuszminisztérium által kiutalt tanítói járuléknak, 700 K-nak felét, vagyis 350 koronát tekintettel a mai viszonyokra, mikor a háborúba vonultak itthonmaradottjai egyházi adót nem akarnak fizetni, az egyház kiadásai fedezésére magának tart meg, s csak a másik felét adja át a tanítóknak. Az egyházmegye közgyűlése egyhangúlag az egyházat kötelezte az egész tanítási összeg átadására, mely határozat megfellebbezése az egyházkerületre az n □ A n. n IFJ. STERN LIPÓT PÁPA, kossuth-u. 25. Mindennemű kézimunka-, himzési elönyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. [□) Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. (Q) Lelkiismeretes kiszolgálás!
