Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-01 / 31. szám
244. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. keservét, aggódó, tépelődő érzéseiteket keresztyén gyülekezet! Óh, hiszen a hűséges pásztor, a hű szolga együtt érez, együtt örül, együtt szenved a maga nyájával, a maga gazdájával, s ez a szószék is annyiszor megszentelte, felemelte örömeiteket, enyhítette, feledtette bánatotokat! De azt is érzem, tudom, hogy ti mindenek felett hivő, istenben bizó, Istent félő gyülekezet vagytok, kik előtte meghajló hálás érzéseiteket annyiszor kimutattátok, s a balsorsnak nem egyszer rátok nehezült súlyos megpróbáltatásai között is megtartottátok ! Tudom, látom, hogy ti nem olyanok vagytok, mint akiknek sem Istenük, sem atyjok, sem országuk, sem hazájuk nincsen, s éppen azért erős az én bizodalmám, törhetetlen az én reménységem, hogy ti valamint mindenkor, úgy most is hálával veszitek el az esztendő áldását, és kész a ti szivetek, hogy éneket és dicséretet mondjatok, tudván I. hogy terméseinket Isten őrzötte ez évben is; II. hogy édes magyar hazánkat is atyai kegyelme tartotta meg egy esztendő vérzivatarja, pusztító veszedelme között. Némuíjon el hát a kétely, az aggodalom, lelketektől messze távozzék a keserv, a fájdalom, egyedül Istennel, az ő csodás erejével és az ő dicséretével foglalkozzatok ! Isten különböző hivatást, foglalkozást nyújt az egyes embereknek, s mindegyiknek meg van a maga szépsége, gyönyörűsége, de talán mindenik között legszebb, leggyönyörüségesebb hivatás a földmivelés, a föld míves ember hivatása! Kint élhetni örökösen a szabad természet kebelén, tisztán, zavartalanul gyönyörködhetni a napsütésben, a szellő lengedezésében, a levegő üde elevenségében, munkatársa lehetni a nagy örökkévaló Istennek és széppé, kedvessé, gazdaggá varázsolni ezt az Isten teremtő ereje ihlette földet, kenyeret adni állatok, emberek, milliók számára, táplálni a föld minden teremtett lényét azzal a mindennél drágább, becsesebb eledellel, a mindennapi kenyérrel: mi szép, mi fölemelő hivatás, s talán sohasem érezhettük fontosságát annyira, mint ezekben a nehéz napokban, mikor szűkén tellett s úgy volt kiadva a mindennapi kenyér szegénynek és gazdagnak, urnák és szolgának egyaránt! De mily nehéz hozzá jutni, mily sok fáradság, törődés, mennyi gond, aggodalom, amig asztalunkra tehetjük a kenyeret, mennyi veszedelemnek van kitéve az elvetett mag odakint a földnek most hideg, majd fagyos, most száraz, majd nedves barázdái között!! Emlékezzetek csak vissza, amikor elvetettük azokat a parányi gabonaszemeket, mezei kártékony állatok milliói lepték el földeinket, keresve, kutatva az elvetett reménység után, sok helyen teljesen el is pusztítva azt, majd hosszas esőzés, árvizek veszedelmei, tikkasztó, emésztő szárazság fenyegették a megnövekedett gabonaszálakat, hányszor, óh hányszor jártunk ez évben sírva, ahol édes reménység közt vetettük magvainkat. És ha megnövekedett, megszaporodott munkáinkra s a magunk erőtelenségére, gyengeségére gondoltunk, ha végignéztünk itthonmaradt özvegyeink, gyenge nőink és gyermekeink seregén, hányszor támadt aggódó kérdés, magam hallottam nem egyszer zúgolódó kifakadást ajkaikon: ki fogja learatni, egybe kötözni gabonaszálainkat, vetéseink aranykalászait, ki fogja egybe hordani, csűrbe takarítani kereszteinket! S nézzétek, az a jó Isten, ki megígérte, hogy mig a föld lészen, vetés és aratás, tél és nyár, hideg és meleg mindenkor lészen, adott ez évben is kenyeret s ha talán nem oly bőven is, mint máskor, de hibáink, gyengeségünk, bűneink miatt, most is többet, mint érdemlénk, megsokasítá a mi erőnket, rendre, egymásután végezhettük munkánkat s csűreinkbe takarhattuk gabonáinkat, egész évre el vagyunk látva, s nem kell aggódva kérdeznünk, mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, a mindennapi kenyér s ezzel minden, amire szükségünk vagyon, egész évre ismét biztosítva van, élhet ki-ki a maga hivatásának, a kereskedő, az iparos, a tudós, a művész ide haza a békés polgári életben, fiaink ott a harc mezején, mig karjaikra, erejükre szükség van, élhetnek a maguk hivatásának, nem hull ki kezükből a munkaeszköz, a harci fegyver kenyér szüksége, a nélkülözés és megélhetés hiányosságai miatt! Legyen azért kész a ti szivetek is dicsőséget zengeni Istennek, énekkel és dicséretekkel hirdetni, magasztalni szent nevét. De legyetek erre kész másodszor azért is, mert nem csak mezeiteket, de édes magyar hazánkat is ő tartotta meg egy esztendő vérzivatarja, pusztító veszedelmei között. Egy esztendeje, hogy tart az ádáz küzdelem, a pusztító, vérontó háború á maga borzalmaival és iszonyataival. Népek, nemzetek milliói állanak ma is szembe EGYHÁZMEGYEI JEGYZÓKÖNYVEK s minden más nyomtatványok nyomását tiszta, hibátlan kivitelben, jutányos áron elvállalja A FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA. Nyomdakezelő Kis Tivadar könyv-, zenemű- és papirkereskedő — Pápa, Fő-utca 21., hova a szives megrendelések inézendők.
