Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-18 / 29. szám
AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KONFIRMÁCIÓI KÁTÉMRÓL. lap junius 27. számában elemi iskolai tankönyveink során konfirmációi kátémról azt mondja az érdemes iró: „Nem számol az osztatlan falusi iskolák (I—VI.) idejével, igényeivel, a nép gyermekének értelmi képességeivel“. Éhez a véleményhez én is hozzászólhatok; semmi tekintet se tiltja. Sőt talán meg is várhatja a közvélemény, hogy a legilletékesebb egyén okolja meg, hogy a tankönyvbe mit, miért vettem fel és hogy a felvett tanyag elvégezhető. Ez a célja jelen felszólalásomnak. Aprólékosnak kell lennem. Másként nem sikerülhet a téves vélemény megdöntése. Részletes beosztással mutatom hát majd ki, hogy a tananyag elvégezhető. Előbb szólok azokról az elvekről, amelyek a káté készítésénél vezéreltek. A konfirmációi oktatás összefoglaló oktatás. A népiskola egyes osztályaiban leraktuk az alapokat, felemeltük a falakat, nagyjában tető alá hoztuk az egész épületet, de még mindig hiányzik a kellemes összhang; hiányzik a bevégzettség; hiányzik az a biztos tudat, hogy az épület teljesen megfelel szükségeinknek. Ezt a kellemes összhangot, ezt a bevégzettséget és biztos tudatot a konfirmációi oktatás van hivatva megadni. Ezért nem merőben ismétlő-oktatás az, de nem is valami merőben új. Mig egyrészről a múltra támaszkodik, bizonyos ismereteket okvetlenül föltételez: addig másrészről nem elégedhetik meg azzal, hogy a népiskola tananyagát egészen gyermekes módon, jelentékenyen megrövidítve vegye fel csupán; olyan „nesze semmi, fogd meg jól“ módon, hogy a gyermek mindenből tudjon valamit, az egészből semmit! Hisz így nem magasabb, hanem alacsonyabb oktatás volna a népiskolainál. Lehet, hogy egy-két gyermek igen el van maradva a többitől, vagy azért, mert egyáltalán nem járt iskolába; vagy azért, mert igen gyarló tehetség. Az ilyenek miatt azonban a többit nem szabad elhanyagolni, vagy merőben ismert dolgok emlegetésével agyonuntatni. Az ilyen elmaradt gyermekek részére néhány külön órát kell felvenni. Az előbbiből önként következik, hogy a konfirmációi kátéba nem okvetlenül szükségei felvenni a □.........□ e| □===□ bibliai történeteket, bibliaismertetést, egyháztörténetet és erkölcstant, hisz ha felvennénk is, csak kivonatosan tehetnénk. A megfelelő helyeken, kérdezgetés utján, igenis felevelenítjük ezeket is ; sőt ha van időnk hozzá, elővétethetjük a népiskolából már jól ismert kézikönyvet s ennek segítségét is felhasználva, (a localis memoria sokat tesz) újra benyomhatjuk emlékezetükbe a már tanultakat. Egyébiránt jól meg kell jegyeznünk, hogy itt nem annyira a tudás, a betanult anyag mennyisége a fő, mint inkább az, hogy miként vigyük a főt a szívbe, amint Spener mondá ? ! Hiterősítésről lévén szó, a fősúly a kátéban arra fektetendő, hogy a hit tárgyai felől kellő világosságra jussanak a gyermekek, hogy megértsék, mi az igazi hit, s mi boldogító hatása van annak már itt a földi életben ?! Ezt pedig nem lehet elérni anélkül, hogy rá ne mutatnánk az Isten minden tökéletességére, s arra a nagy szeretetre, amit a megváltó munkájában és a Szentlélek elküldetésében s általa az anyaszentegyházban miveit és mivel. Ezenkívül még az oktatásnak erre a fokára tartozik a felekezeti hittudat teljes kiépítése. Megértetése annak, miért váltak ki dicső reformátoraink a vakon hivők lomha tömegéből s feltárása annak a biblián alapuló tántoríthatatlan meggyőződésnek, amellyel úgy ők, mint magyar elődeink is millió számra szembeszálltak a legádázabb erőszakkal s hitükért készséggel áldoztak vért és vagyont. Mindezt úgy kell előadni, hogy a gyermek szivét az isteni igazság valósággal foglyul ejtse; foglyul elannyira, hogy az igéretvételnél az apostol lekesedésével vallja nyilván, hogy sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem jövendők és semminemű teremtett állat el nem szakaszthat engem az istennek és az ő evangéliom szerint reformált egyházának szerelmétől. Ebből kifolyólag: Az apostoli hitformát követtem tételről-tételre, mert ez szól az Atyáról, a Fiúról, a Szentlélekről és az anyaszentegyházról. Tettem ezt népünk konzervativ természetére való tekintetből is, mert igy a Heidelbergi Kátéhoz is (amit újabb rendelet szerint a templomokban megint magyarázni kell) közel maradhattam. Huszonhatodik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1915 julius 18.
