Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-11 / 28. szám

224. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28. szám. A TÜDŐBETEG KATONÁKÉRT. s lehetőleg jutányos legyen. A főgimnáziumnál a dr. Bodola Gyula halálával megüresedett magyar-latin szakcsoporti h.-tanári állásra pályázat lesz hirdetve; megismétlődik a pályázat a nőnevelő-intézet polgári leányiskolájánál üresedésben levő nyelv-történelmi s tanítónői állásra is. Faragó János főgimn. igazgató egy kiválóan képzett fiatal tanárnak, Császár Elemérnek a főgimnázium részére való megnyerésére hívta föl az igazgató-tanács figyelmét, mire az igazgató-tanács min­den rendelkezésére álló módon fölajánlotta a maga készségét. Régi, de örök igazság, hogy a jó iskola a jó tanár! Ugyancsak Faragó János javaslatot tesz arra nézve, hogy az ifjúságnak napközben való maga­viseletét az eddiginél hathatósabb módon ellenőrizzük. Valamelyik nyugdíjas tanító, esetleg jegyző nagyon jól fölhasználható lenne erre a célra. Éjjel vigyáznak a pedellusok; de ma már annyi kisértő leselkedik, hogy a nappali vigyázás nem felesleges. A főgimnáziumi tanári kar családi pótlékért s a fize­tési fokozatoknak megfelelő lakáspénz folyósításáért folyamodott. Mindkettő régen meg van ígérve, föl is van véve a költségvetésbe, kiutalását a viszonyok késleltetik. Az igazgató-tanács nem tehetett mást, mint amit tett: jóakaratu figyelmébe ajánlja a dolgot az egyházkerületi elnökségnek. Beregszászy Ilona gyakorló-iskolai tanítónő a tanító­­nőképző-intézet statusába való áttételét kéri. A jogos kérés teljesülése érdekében minden meg fog történni. Ezek voltak a gyűlés fontosabb tárgyai. A vezetés, úgyszintén a tárgyalás menete mintaszerű volt. Mégis mindnyájan éreztük, hogy hiányzott valaki. . . Hiány­zott az, aki nélkül eddig az igazgató-tanács üléseit el sem tudtuk képzelni: Czike Lajos. Maga akarta úgy, mindnyájunk őszinte sajnálatára. Rágondoíunk most is. A jó Isten adjon neki csendes, boldog, derült és vidám napokat. Mi, akik még itt vagyunk, őrködni fogunk az ő alkotásai felett. 1MWM lasijiÉ-láf lj p#stÉ|ft Seregeink diadalmas szárnyán repülnek előre s az öröm ün­nepi pillanataiban már szinte elfelejtjük azokat a téli borzalma­kat, amelyeket hős katonáinknak el kellett viselniük, mikor a Kárpátok élein védelmezték a haza földjét. A sok fagyott lábú hős nyomorúsága és szörnyű szenvedése beszél idehaza a téli hadjárat rémségeiről, de se a sajtóban, se a nyilvánosság előtt lefolyt mozgalmakban nem esett szó arról, hogy a téli harc­terekről hány hős került vissza a tiidövésx romboló csirájával mellében. A hadikórházakban ápolás alá került belbetegek leg­nagyobb számát tüdőbetegek tették ki s a háború továbbmenő leg is egyre produkálja a tuberkulotikus betegeket. Tudvalevő, hogy a tüdővész gyógyítására speciális gyógyító intézetek, szanatóriumok szükségesek. Nagy szövetségesünk, Németország már a béke évtizedei alatt több mint száz szana­tóriumot létesített, úgy hogy Németországban a tüdővészes katonák gyógykezelése nem okoz gondot. Minálunk e téren még nagyon kezdetlegesek az állapotok, négy szanatórium van mindössze Magyarországon, amely tüdőbetegek gyógyításával foglalkozik. Ezekben ma nagyobbrészt tüdőbeteg katonák kezel­tetnek. A rendkívül nagyszámú tuberkulotikus esettel szemben na­gyon kevés az ilyen speciális rendeltetésű intézmény és a hadügy­minisztérium már tárgyalásokat is kezdett egy tüdővész ellen védekező társadalmi egyesülettel, a József Kir. Herceg Szana­tórium Egyesülettel, hogy katonai támogatással tüdőbeteg gyó­gyító intézményeket létesítsen a harctéri tüdőbetegek részére. A tüdővésznek, mint fertőző betegségnek a katonák közt való terjedése azonban erősen érinti a rokkantkérdést is, mert a tüdő­beteg hősök közül sokan válnak rokkantakká. Ezeknek gyógyí­tása és megmentése talán fontosabb, mint a rokkantkérdésnek sok más problémája, miután ez a kérdés a tüdővésznek, mint népbetegségnek mindig aktuális kérdésével kapcsolatos. A harc­térről tüdőbetegen visszatérő hősök uj gócai a tuberkulózisnak. Feltétlenül el kell helyezni tehát a tüdőbeteg katonákat a meg­felelő intézetekben. Ez egyrészt kötelességünk azon nagy áldozat­tal szemben, amelyet hazájuk ügyének hoztak, másrészt véde­kezés abban az irányban is, hogy ne terjesszék maguk körül a tuberkulózist. Ha a tüdővészes katonák visszatérnek család­juk körébe, vagy előbbi munkakörükbe anélkül, hogy teljesen meggyógyultak volna, a tüdővészes fertőzések egész láncolatá­nak lesznek kezdő láncszemei. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület mint tüdővész ellen védekező országos szervezet azt tűzte maga elé feladatul, hogy tüdőbeteg rokkant katonák részére gyógyító intézeteket emel s erre a célra adománygyűjtést indít. A háború szerencsétlen tüdőbeteg áldozatai már siralmas feljajdulásokban kérik meg­mentésüket. Szivet rendítők a hősök jajkiáltásai! A nemzet, az ország közönségének kötelessége, hogy segítő kezet nyújtson feléjük. Gondolja meg mindenki, hogy nemcsak a szenvedő hősök­ről van szó — ami mementónak egymagában is elég —, hanem Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint, mely annak Idején ö felsége a király által két aranykereszttel lett kitüntetve. Mesekönnyü indítás, nem rezegted az állványt, még kevésbbé a tornyot. Csupán előnye van, hátránya nincsen. Mérsékelt árak, szolid kiállítás. Kedvezi fizetési feltételek. Felülmúl minden eddigi szerelést. Jurisics Márton harangfelszerelő gyár Budapest, Rózsa-utca 51—53-ik szám ^laít. Alapítva 1868-ban. "■■■ ■■ "' "■ ......- ■■' " Telefon 77—51. sz. Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: elsőrendű harangok szállítását, régi harangok átöntését, régi harangok átszerelését Posdeeh-féle forgatható öntött­vas-koronára, esetleg forgatható kovácsoltvas-koronára, kikopott csapok kicserélé­­■ét, stb. Készít fekvő és álló harangvas-áll vány okát Jutányos áron. Költségvetéssel —ssfvesen szolgál. Jutányos Arak, pontos és tisztessége« kiszolgálás 1 -Kívánatra saját költségemen utazom a hely színére.

Next

/
Thumbnails
Contents