Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 213. oldal. EGY IGAZI HŐS HALÁLA. i, amikor itt is, ott is, meg amott is — mindenfelé meg-megakad a szemünk erőteljes fiatal embereken, akik ki tudják módolni, hogy távol a csaták veszedelmeitől élvezzék az otthon melegét (télen), majd hűsét (nyáron) — egészen úgy, mintha nem is volna veszedelemben a haza, igen jól esik tudnunk, hogy ezekhez a vitézekhez (!) képest légió azoknak száma, akik sehogy se tudnák hüssöléssel tölteni azokat a forró napokat, amikben a hazaszeretet harmata bőségben csillog az igazi vitézek homlokán. Ezek közül való az az ifjú hős is, akinek emlékét a „Komáromi Lapok“ után mi is kegyelettel megörökítjük: Ifjú Lakatos Károly, a komáromi községi iskola igazgatójának 25 éves fia. „Ifj. Lakatos Károly, a hős honvédfőhadnagy megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Régi komáromi család sarja volt, melynek gyökere több, mint 100 évre nyúlik vissza e város földjébe, abból a mind ritkább fajtából, mely mindig együtt érzett ennek minden örömével, bánatával s rajongó szeretettel ragaszkododott szülőföldje rögéhez, az ősi fészekhez. Alig nyerte el hadnagyi kinevezését, ezrede már a felsőbb tiszti tanfolyamra jelölte őt s midőn annak felvételi vizsgáját sikerrel kiállotta, a honvédelmi minisztérium kirendelte őt a budweiszi cs. és kir. 88. gyalogezredhez egy évj szolgálatra. S hogy a komoly, kötelességtudó, intelligens és képzett fiatal honvédtiszt osztrák bajtársai szeretetét és nagyrabecsülését mennyire kiérdemelte, élénken bizonyítja az, hogy távozásakor az ezred tisztikara tiszteletére ünnepi lakomát rendezett, melyen a 22 éves magyar honvédhadnagytól, maga az ezredes áradozó elismeréssel vett búcsút. A felsőbb tisztitanfolyam elvégzése után előbbi — nagyszebeni — ezredétől, a marosvásárhelyi ezredhez helyezték s ott érte őt a háború, melyben századparancsnoki minőségben részt vett a Hotics melletti ütközetben, ahol súlyos vállsebet kapott. Kötelességtudásását jellemzi, hogy sebének ideiglenes kötésével még 10 órát harcolt csapata élén, amikor zászlóaljparancsnoka külön parancsban rendelte őt a kötözőhelyre. Ez a seb jobb karját megbénította. A szülői háznál történt rövid ápolás után még súlyos betegen jelentkezett ezredénél. Nem tudta elviselni, hogy mig bajtársai fenn az óriás ellenséggel küzdenek, addig ő itthon tétlenül üljön. Marosvásárhelyt megilletődéssel fogadták a beteg jelentkezését s határozottan kifejezett abbeli kívánságára, hogy szolgálatot akar teljesíteni, az önkéntes iskola parancsnokságát bízták reá. Három kurzust fejezett be, midőn újból harctéri szolgálati beosztást kért, bár az orvosi vélemény még 3 havi gyógyulási időt tartott szükségesnek a kar teljes használhatóságához. Ez elmenetelhez azonban mindenkép ragaszkodott s így április 15-én elindult a harctérre. Szerénység, komolyság, szótartás, megbízhatóság voltak jellemvonásai. Személyéről, sikereiről a nyilvánosság elé vinni semmit sem engedett. Velünk, a Komáromi Lapokkal esett meg, hogy egy Ízben valamikép értesültünk arról, hogy mint kitűnő céllövő egy versenyen első díjat nyert. E hírt leadtuk, de mikor ezt elolvasta, nyomban arra kért bennünket, hogy személyével kapcsolatban semmi hirt többé le ne közöljünk, mert a katona sikerei, tettei, munkája hivatásból folyó kötelességek s nem a nyilvánosság elé valók. Bensőséges, harmonikus életet éh. Hivatásán kívül, melyen egész leikével csüngött, könyveinek és a szabad természetnek szentelte üres idejét. Nagy nyelvismerete, anyanyelvén kivül teljesen bírta a német, francia és román nyelvet, lehetővé tette, hogy eredeti forrásmunkákat tanulmányozhasson. Sokat utazott. Bejárta hazája és a Monarchia minden zugát; Bajorország és Schweiz nagy részét. Minden szünideje egy-egy útiprogrammal volt kapcsolatos. Utleirásai, naplója jeles stilistára vallanak. Csapata élén az erdélyi havasokban végrehajtott felderítő utjai, a legizgalmasabb és legérdekesebb leírások, könnyed, gördülékeny, választékos magyaros irállyal. Leközlésüket azonban sohasem engedte meg. Ifjú Lakatos Károly földinkben egy nagyra hivatott, értékes életet oltott ki a gyilkos orosz golyó. Hozzátartozói, barátai szivében sokáig üresen marad ez a hely, igaz ember, egész férfi helye. Igazolja ezt a marosvásárhelyi „Ellenőr“ junius 4-iki számában róla közölt meleg, hangulatos közlemény is“. A gyászoló család a hős komáromi fiú elhunytáról az alábbi jelentést adta ki: Lakatos Károly községi iskolai igazgató a maga, valamint felesége Szombath Etelka és fia Lakatos Jenő cs. és kir. tartalékos vadászhadnagy s a rokonság nevében is mélységes fájdalommal, de a Mindenható kifürkészhetlen akaratában való megnyugvással jelenti, hogy a drága jó fiú és testvér, Lakatos Károly a 22. honvéd gyalogezred (Marosvásárhely) főhadnagya, századparancsnok, ezredének egyik legkiválóbb tisztje, aki súlyos sebéből még teljesen fel sem gyógyulva, önként újból jelentkezett harctéri szolgálatra, élete tavaszán, 25 éves korában a Sztry körüli harcokban hazája védelmében május 16-án hősi halált halt. Bajtársai az oroszoktól elfoglalt Lisovice galíciai község temploma mellett helyezték nyugalomra, honnan, amint lehetséges lesz, a kedves halottat hazahozatjuk, hogy szülőföldjén, a komáromi ref. sirkertben pihenje örök álmait. „Nemcsak az, kit a hir untalan emleget Hajta végre dicső, bajnoki tetteket; Sok tudott honáért élni, halni olyan, Ki feledve nyugszik egy hitvány zugolyban". Téged azonban Károly sohasem felejtünk és emlékedet bánatos sziveinkbe zárva, mindvégig megőrizzük. Örökké él az, aki a hazáért halt meg ! Komárom, 1915 jun. hó.
