Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-27 / 26. szám
26. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 207. oldal. csak kegyes óhajtás marad, nincs rnás, minthogy foglalkoznunk kell a tankönyvekkel még hosszú ideig, különösen nekünk, akiknek tankönyvkiadásunk eredményét, lefolyását, üzemben tartását látva, a rosszul begombolt mellény meséje jut eszünkbe. Köztudomású dolog, hogy jó népiskolai tankönyvet irni egy cseppet sem könnyű feladat, mert a népiskolai növendéknek még a legjobbnak látszó kézikönyv se tökéletesen jó. És mégis mily sokan kísérleteznek. És mégis mindenki érteni akar hozzá. Nem is panaszkodhatunk, hogy nincs választék. El kell ismerni, hogy az újabb kiadványok között kiváló példányokra is találunk ugyannyira, hogy némelyik igazán pompás alkotás. Sajnos, egyházkerületünk kiadványai nem szerepelnek ezek között sem a tartalom sem a megjelenés tekintetében. De nézzük őket sorjában: 1. Hit- és erkölcstan. Mondjuk meg őszintén, nem jó ez a kézikönyv, de viszonylag az e nemű kiadványok között aránylag mégis a legjobb. Ez ugyan erős ellenmondás, de mégis igaz és amellett bizonyít, hogy amit e téren kézikönyv Íróink produkálnak, mind megdöbbentően gyönge alkotás. Összekutattuk, áttanulmányoztuk az összes református vallásu kézikönyveket. Nem örömmel, sőt fájdalmat keltő érzéssel tapasztaltuk, hogy igazán jó és minden tekintetben megfelelő kézikönyvet nem találtunk. A mi egyházkerületünk kiadványának legfőbb hibája, hogy nehézkes irályu, leszűrt tanúságai túlságosan bőek, túlságosan dogmatikusak, nem eléggé világosak s nem kapcsolódnak híven a történethez, nem mindenütt tűnnek fel úgy, mint a történet önként folyó következményei és igazságai. Pedig ez a lényeg, ez a fontos, nem pedig az, hogy a történet tanúságául vallásfilozófiai tételeket állítsunk fel s illesszünk be kézikönyveinkbe. A népiskolai vallástanításnak kettős célja van : értelmes, vallásának alapigazságait ismerő, hitbuzgó és áldozatkész egyháztagokat nevelni, mert a vallásos oktatásnak nem csak az értelemre, hanem az érzelemre is kell hatnia, hiszen a tudás az értelem, a hit pedig nagy részben érzelem dolga is. És éppen azért e tekintetben különös figyelemmel kel! lenni a tanítvány korára, értelemvilágára s befogadó lelki és érzelmi képességére. És ezek szempontjából bizony sok kívánnivalót hágy fenn a mi hit- és erkölcstani kézikönyvünk. Azonban biztat az a körülmény, hogy a készülő új kiadás ezeken a hiányokon segíteni fog. A Konfirmációi Káté, mely az elemi iskolák VI. o. számára kötelező használatra van előírva. Ez volna a vallástanítást betetőző kézikönyv. El kell ismernünk, hogy sok szép, lélekemelő dolog van benne. Szinte megható, milyen mélységes szeretettel foglalkozik tárgyával. Nagy buzgósággal foglalkozik a gyermeknek, mint leendő egyháztagnak leikével is. Meglátszik rajta a gyakorlati hitoktató keze és szive. De magán hordja szinte utolérhetetlenül a mélyen szántani akaró nagy tudás jellegét s e miatt nem tud leereszkedni a gyermeki lélek egyszerűségének színvonalára. E miatt nem is számol, nem is számolhat az osztatlan falusi iskolák (I—VI.) idejével, kielégíthető igényeivel, a nép gyermekének értelmi képességeivel. Pedig a gyermeket tejjel, más neki való eledelekből is csak bizonyos időhöz kötött mértékkel lehet helyesen táplálni. Egy kis irálybeli könnyítés, kisebb mértékre szabó revízió s mindenek felett több alkalmazkodás az osztatlan falusi iskolák gyermekeinek befogadó és megértő képességéhez, nagy előnyére válnék e kiadványnak. Az új imakönyv verses fohászai oly szépek, oly megkapóan a gyermeknek valók, hogy alig hagynak valami kívánnivalót fenn. A hazáért való fohász pedig szinte kiemelkedik a gyermekirodalom hasonló rendű alkotásai közül. Sajnos, nem mondható ez az imákra vonatkozólag. Ezek semmit sem jobbak a jó öreg mezőföldi imáknál. Itt jegyezzük meg: nagyon, de nagyon nélkülözzük egy igazán jó vallástanítási vezérkönyv hiányát. Csudálatos előttünk, hogy az egyszer meddő maradt pályázat után nincs semmi mozgalom ennek megiratása iránt. Mig az egyházkerület reál tárgyaknál, ahol pedig nem is szűkölködünk jó vezérkönyvekben, gondoskodik vezérkönyvekről, addig a vallástani vezérkönyvről mintha lemondott volna azért, hogy az egyszer meghirdetett pályázat meddő maradt. Nem lehetne valakit, esetleg valakiket megbízni egy jó vallástanítási vezérkönyv megszerkesztésével ? Vagy annyira szegények vagyunk, hogy nincsenek megfelelő ahhoz értő embereink? Aztán modern kiállítású kézikönyv ma már illusztráció nélkül alig képzelhető. Nézzük csak meg a kath. egyház kézikönyv kiadványait, milyen gyönyörű például a Gergely-féle Bibliatörténet illusztrálása. Nem lehetne a kerület kiadványai számára megfelelő kliséket szerezni ? A gyermeknek a legjobb sem elég jó, a legszebb sem elég szép, A kerület kiadványainak illusztrációiról ne essék szó. Azok az államnyomda vagy mondjuk a Franklin T. kiadványainak illusztrációival egy napon nem is említhetők. 2. Vezérkönyv a beszéd és értelemgyakorlatokhoz. Ez az egy kiadvány az, mely kiállja nem csak a kritikát, hanem a versenyt is más e nemű kiadványokkal. Ez nekünk, mert szelleme minden vonalon egyházias, mély vallásosságot lehel, — igazán értékes könyv. Bő anyagával, félórás beosztásával módot ad arra, hogy belőle ki-ki válasszon az iskola igényei szerint, maradjon vagy terjeszkedjen abban a körben, melyet kijelölt. 3. ABC, többet mutat az elméletben, mint amennyit a gyakorlatban ér. Sem új, sem érdekes beosztást, sem újítást más kiadványokkal szemben nem mutat fel. Nem rósz könyv, közepes színvonalon áll. Nagyon türelmetlenül várják sokan a fonomimikai kiadását, — talán kedvezőbb eredményt lehet vele elérni. Őszintén megmondva semmi része, sem egésze nem indokolja kiadását, mert ennél az államnyomda vagy a Franklin kiadványai között jóval jobbat is találhatunk.