Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-27 / 26. szám
26. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 205. oldal. éves fordulója alkalmával tiszteletbeli doktorává választotta. Irodalmi működését szintén megérdemelt siker koronázta. A Kisfaludy-Társaság már 1872-ben tagjai közé választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1884-ben levelező, 1903-ban rendes, 1910-ben pedig tiszteletbeli tagsággal tüntette ki. Kisebb-nagyobb elbeszélései első sorban a Vasárnapi Újságban jelentek meg s ha ez az elterjedt hetilap egy-egy hosszabb Baksay-féle elbeszélés vagy kis regény közlését megkezdette, az ország egész irodalomkedvelő közönsége kétszeres örömmel várva-vártaa legközelebbi vasárnapot, hogy gyönyörködtesse lelkét a megkezdett szépséges olvasmány folytatásával. Faluhelyeken egész társaságok ültek össze, hogy minden késedelem nélkül egyszerre hallgathassák, amint a legjobb előadó fölolvassa előttük a megjelent részt. De azért később külön is elolvasta mindegyik s a legtöbb nem is egyszer. Magam is ily falusi körben gyönyörködtem először Baksayban s kimondhatlan élvezettel hallgattam és kacagtam az Ispéro tragikomikus jelenetein. S azóta mindig a lelki gyönyörűség szép ünnepnapja volt rámnézve, ha egy új Baksayféle elbeszélést olvashattam, vagy a régebbek közül valamelyiket ismét végig élvezhettem. A lapokban megjelent elbeszéléseinek első gyűjteménye Gyalogösvény cim alatt 1887-ben jelent meg két kötetben. Az ebben foglalt hat elbeszélés közül a négy terjedelmesebb valóságos kis regény s hogy melyik a legszebb, szinte lehetetlen megmondani, mert akármelyiket olvassuk, olvasása közben úgy gyönyörködünk benne, mint az elbeszélő művészet tökéletes alkotásában. Gondoljunk csak a Csudálatos történet-re, melyben a nagymama beszéli el unokájának az Ácháb család drámáját. Mily mesteri rajza ez a múlt századbeli kálvinista erkölcsöknek s az egyházi és iskolai életnek, a debreczeni nagy iskola életének. Vagy mily meghatottsággal olvassuk a Patak banya történetét, ezt a 18-ik századból, a vallásüldözések idejéből való remek korrajzot. Én azonban legjobban gyönyörködtem mégis a Pusztai találkozás-ban, mert alakjai legközelebb esnek hozzánk s a legtöbbet közülük szinte ismerni véljük. Ebben azt beszéli el, hogy egy pusztai nemes komprosszeszorátus körében miképen viszi keresztül a família egyik tagja, egy furfangos eszü agglegény, azt a lehetetlennek látszó tervét, hogy a maguk költségén és áldozatkészségéből új egyházat alakítsanak állandó lelkésszel. Lelket vidámító derű s kedves humor ömlik el az egész pompás történeten. Csodálatosan életszerű rajza ez a vidéki magyar nemesség életének s gondolkozásmódjának. Itt szerepelnek azok a klasszikusan jellemző magyar pártok, melyeket a gyűlésen hangoztatott jelszavaik után nevez el „Má mög a„Minek a“ és „Ki kő huznyi“ pártoknak. Elbeszéléseinek második gyűjteménye Szederindák cim alatt 1891-ben jelent meg először s ebben legnagyobb figyelmet kelt a Jáhel cimü kis regény a boszniai hadjárat idejéből. Lelki erejének csodálatos frissességét mutatja, hogy már idősebb korában Homérosz fordítására vállalkozott. Lefordította az Iliász hat első énekét és pedig nem hexameterekben, hanem magyaros alexandrinusokban. S az ő nyelvének páratlan ereje, gazdagsága és finomsága ezzel a kísérletével szinte a lehetetlent tette lehetővé. Mert a legfinnyásabb Ízlésű olvasóban sem kelt visszatetszést a sándoros sorokban irt klasszikus történet, sőt a legnagyobb gyönyörűséggel olvassa azt. Utolsó nagy munkája a Dáma cimü történeti korrajz a mohácsi vész idejéből, mely 1898-ban jelent meg. Baksay Sándor az újabb magyar irodalom legnagyobb elbeszélői között foglal helyet, sőt nyelvének kifogástalan szépségét és elbeszélői művészetét, jellemzésbeli erejét tekintve egy sorban áll a legeslegnagyobbakkal. Népszerűségét tekintve csak azért múlják felül egynehányan, mivel Baksay aránylag keveset irt, mert a legnagyobb műgonddal dolgozott s igen szigorú bírálója volt önmagának. A magyar nyelv* öntudatos művészi kezelését tekintve senkisem múlja őt felül s a magyar művészi próza terén oly magasan áll, mint Arany János a költői nyelv régióiban. BORSOS ISTVÁN.