Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-13 / 24. szám
192. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915. nyomorban hagyott leányát legalább tűrhető sorsban hagyhassa maga után ? A te leányaid bőségben, selyemben, bársonyban pompáznak, de gazdag társaiddal együtt tettél-e valami alapítványt a nyomorban maradt leányok megmentésére és elősegítésére ? Oh hány becsületes, de szegény anya áldana titeket! Ugye elborzadtatok, amikor megtudtátok, hogy a harctéren egy harcos agyveleje a másiknak csizmájára, sarkangyujára a sárral keverten rátapadt, a másiké meg társának arcára vágódott, aki e szörnyűségre meg is őrült. Elgondoltátok, hátha valami nagy elmének, nagy léleknek az agyveleje volt az ?! Sárba vegyült! Talán a csillagos eget mérte, talán hatalmas hidakat, épület-kolosszusokat terveit, talán mint nagy matematikus avagy bölcsész a végtelent számította, kutatta, talán ihletett hangok, alakok, színek, szavak zsongtak, áradtak, hullámzottak agyában; talán milliomos adakozó volt, hogy sokakat felemeljen szerető irgalommal a sárból!! Vagy talán valamelyik felebarátját, vagy felebarátjait jogtalanul, igaztalanul iszonyú gondokba, bajokba kergette, talán üldözve a sárba tapodta, talád vad természete szerint letaposta mindazokat, akiken hatalmat vehetett? Óh ti földiek! hát békéidőben, — hogy újból érintsem előbbi tárgyunkat — megtettetek-e minden lehetőt arra, hogy az akadályozott vagy félre szorított hatalmas agyuak célhoz, térhez juthassanak ? És viszont kellőleg megfékeztétek-e mindenkor a paragrafusok ellen ügyesen soha sem vétő gazembereket, a pökhendi hiénákat, a nyomorult zsarolókat, a tehetségesebb, érdemesebb felebaráton, embertestvéren gázolókat, a családok, községek s ország békéjét, jólétét, pokoli tervekkel megrontókat ? Megborzadtatok, amikor megtudtátok, hogy ama barbár kis országocska züllött katonái az ellenfél harcosát elevenen felhasították és belső szerveit szivével együtt kitépték. Hát a ti műveltre mázolt egyes hóhéraitok, vagy a ti kegyetlen kezű és szájú társadalmatok béke időben is hány szerencsétlen, tehetetlen áldozatnak rángatta, tépte össze szivét? Megundorodtatok az erkölcsi szennyfolton, a hamis színre festett hajóktól. Béke időben nincsen-e arcotok a kedvesség, barátság, jóakarat csalfa külzetével bevonva, hogy azután cselfogásokkal megrontsátok a hiszékenyt ? Megrémültetek az apró férgektől, amelyek a kiütéses kór halálos veszedelmét okozhatják. Hát béke időben is nem lepitek-é el felebarátitokat rágalmaitok, gunyjaitok undokul körül nyüzsgő férgeivel? Ugye kegyetlenül részvétlenek és könnyelműek nem törődtök azzal, ha azután nyelveitek férgeitől agyonborított felebarátaitok becsületének arca szégyenletesen kiütéses lesz, ha ártatlanul az emberek előtti tisztességének halálát okozzátok? Talán nemesebb, érzékenyebb lelkű társatokat az alacsony bűnnel, a lopással ártatlanul vádoltátok, talán hosszú időkre szivét-lelkét összetörtétek, talán egész életére szivén behegedhetlen súlyos sebet ejtettetek, de bocsánatkéréssel soha be nem gyógyítottátok ! Ti magas államférfiak vagy népek, hányszor megtettétek, hogy nagy bölcsességgel messze látó, a rakoncátlanokkal és sokszor önérdekből s a haza érdeke helyett önös célú pártérdekből vezéretek hazafiságának, igazságának, becsületének arcát rágalmaitok, szidalmaitok férgeivel illettétek. És ha valami bekövetkezett nagy fordulat, országos veszély igazolta a gyűlölt nagyot, megadtátok-e neki a jóvá hozó elismerést? Gyógyítottátok-e szivének sebét? A Nehemiásét ?!! Óh, mit rémüldöztök, undorodtok csupán a ti világháborútok rettenetességétől? Tekintsétek meg a „béke“ időben magatokat, akik robbantó, pusztító, öldöklő szerszámaitokat sisak nélküli agyatokban, golyózáporral nem izgatott szivetekben, harci fegyverektől üres kezeitekben, a „hurrá“, „előre" kiáltást nem hangoztató szátokban hordozzátok. Tökéletesedjetek !! Itt e tökéletesebb földön, tudd meg, szólt magas vezetőm, holmi holdvilágos ábrándozásokon, utópiákon ugyan nem törik kemény józan agyukat az emberek. Nektek, még elfogult embereknek elméletben az itt látottak és még sokféle általad nem látottak, — amiket azonban egy más alkalommal szintén szemlélni fogsz — ezek mind a fantazia lázának álmadozásaiként látszanak. Itt ime mindezek ugyancsak praktikusan élvezett valóságok. Ti emberek még mindig nem okultatok. A ti régi öregeitek is milyen kacagtatóan együgyüek és csökönyösen elfogultak, maradiak voltak. Gúnyolódva hitetlenkedtek pl.: egyes mechanikus találmányaitok előtt, Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint, mely annak idején fl felsége a király által két aranykereszttel lett kitüntetve. Mesekdnnyfl indítás, asm rexegtetl u állványt, még kevésbbé a tornyot. Csupán előnye van, hátránya nincsen. Mérsékelt árak, ssolln kiállítás. Kedveié fizetési feltételek. Felülmúl minden eddigi szerelést. Jurisics Márton harangfelszerelő gyár Budapest, Rózsa-utca 51—53-ik szám alatt. Alapítva 1868-be». '■ .........— - — .. Telefon 77—51. sz. Elvállal minden • eeelrmáha vigé mánkét, úgymint i eleórendfi harangok leállítását, régi harangok AtOntését, régi harangok átszerelését Poxdeeh-féle forgatható öntött- Toa-koronára, eeetlee forgatható kovéenoltvns-koronéra, kikopott csapok kicserélését. etb. íráséit fekvő én élló hoMrnnönrnn-é 11 Tény okát Jutányos érőn. Költségvetéssel eefveeea ssolgél. Jutányos érák, ponton én tisztességes kiszolgálás! ■■ Kívánatra saját kéltségemen átázom a hely színére.
