Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

24. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 189. oldal. A tagok számbavétele és az új tagok igazolása után Szabó György, az egyetemes konvent új ügyésze, le­tette a hivatalos esküt, szívből jövő szavakkal meg­köszönte a belé helyezett bizalmat. A tatai egyház­megye érdemes gondnokát tisztelettel üdvözöljük e minőségében is. A konventnek egy régi, nagyérdemű tagja: Széli Kálmán lemondásával megüresedett bíró­sági helyre a konvent Décsy Imrét, ugyancsak a Széli Kálmán lemondásával megüresedett közös protestáns bizottsági elnöki tisztre Czike Lajost választotta meg a konvent; a közös prot. bizottságba pedig (Széli Kálmán helyére) Győry Endrét. Beszámolt a konvent elnöksége, hogy mit tett a hadbavonultak lelki gondozása tárgyában ; nevezetesen : törekedett a tábori lelkészek arányszámában mutatkozó nagy különbség eltüntetésére. E törekvésének lett az eredménye, hogy a közös hadsereghez 40, a honvé­dekhez 18 lelkészt hívtak be. Ma összesen 74 tábori lelkészünk van. A sebesültek gondozásáról is gondos­kodott a lehetőséghez képest. Itt megemlítjük, hogy Sebestyén Jenő kezéhez, akit a konvent elnöksége az ausztriai kórházakban levő reformátusok gondozásá­val megbízott, Szilassi Aladárné úrnő adományozott úrvacsorái edényeket. Dr. Darányi Ignác egyházker. főgondnok pedig 1000 drb. bibliát adományozott. A sebesülteknek jó olvasmányokkal ellátásához Hor­­nyánszky Viktor 2000 Prot. Árvaházi Naptárral, 1000 drb. Énekeskönyvvel, 10.000 drb. Téli Újsággal járult hozzá. Mindegyik egyházkerület is törekedett kivenni a maga részét e nemes munkából, és igen sokat tett a budapesti ref. egyház is. E tárgynál Németh István püspök urunk hangsúlyozta, hogy bár az előadó nem tett említést arról, hogy a dunántúli egyházkerület is teljes erővel munkálkodott a lelki szükségek kielégí­tésén, azért ez mégis megtörtént. A dunántúli egyház­­kerület magához tartozónak tartotta az egész Ausztriát. Annak, hogy egyházkerületünk működése nem állott szoros összhangban a konventével, csak az az oka, mert a konvent egyáltalán nem kereste meg ily irányban. Dr. Darányi Ignác felszólalása folytán gondoskodik a konvent a Németországban levő sebesültjeinkről is. A konvent első Ízben 200.000 koronás hadi kölcsönt jegyzett a közalapból és másik 200.000 koronát a lelkészi és özvegy-árva gyámintézet alapjából. A máso­dik hadi kölcsönből is ugyanennyit jegyez az alapokból. Az a bizottság, amely az 1848: XX. t.-c. alapján megállapítandó szükségletek összeírására volt kiküldve, egy évi haladékot kért munkálatainak befejezésére. Megkapta. Az országos közalap végrehajtó bizottsága 69 lapra terjedő jelentésben számolt be a közalap helyzetéről. Az öt egyházkerület ehhez az alaphoz évi 225.000 koronával járul. Az 1915. évi költségvetés végösszege 477.731 korona. A dunántúli egyházkerületből a hát­ralékok behajtására utasították a belsősomogyit, komá­romit és veszprémit. Az 1%-°S törlesztési részleteket ezentúl az adós gyülekezetek legkésőbben junius 1-ig lesznek kötelesek beszolgáltatni az egyhákerületi pénz­tárba, ez meg junius 30-ig a Magyar Földhitelinté­zethez. Az elemi csapásokkal, vagy háború folyamán károsodott gyülekezetek egyszersmindenkori segélyben jövőre is részesülnek. Ily segélyeket a végrehajtó bizott­ság is folyósíthat. Az országos lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyám­intézet is igen részletes, 63 lapra terjedő jelentésben számolt be működéséről. Az özvegyi jutalékot erre az évre a drágaságra való tekintettel 20%-al fölemelték. Ez kerek számban 80.000 koronával több segélyt jelent. Nyugalomba vonult eddig 67 lelkész, akik összesen 164.368 korona nyugdíjat kapnak. A folyó évi költség­­vetés másfél millóra rúg. A káplántartási segélyt a konvent megvonta azoktól a súlyos csapás által amúgy is szerencsétlenné lett lelkészektől, akik szélütés folytán lettek képtelenek hivataluk viselésére. Dunántúl is van ilyen kettő. Java­korban levő férfiak; nyugdíjigényük 70%. Kiskorú gyermekük 4—5. A segély (500 K) nekik biz igen­igen szükséges volna. Igen méltányos is volna. Az állampénztár meg ugyan mire megy azzal a kétszer 500=1000 K segéllyel?! Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson, hogy egy-egy előkelő világi férfi özvegyé­nek ád az állam 4000 (négyezer) korona özvegyi nyugdíjat, amikor csak 2200 illetné meg. Egy-egy katonatisztet, birót egy fokkal előbbre léptetnek, mikor nyugdíjazni akarják, hogy nagyobb legyen a nyugdíja. De ez úgy-e más! A lelkészek megszokták a szegény­séget, könnyebben tűrhetik hát. Be vannak gyakorolva. Olyan rosszul esik, hogy a mi konventünk intézkedé­sekor kell ezt felemlegetnünk! Valamit mégis enged a nagy ridegségből a konvent. Legalább egy ponton. Nevezetesen: eddig a káplán­tartási kongruát semmi szin alatt se folyósította ad­dig, mig a jogosított egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések a maguk ismert skrupulozus, szigorú el­járásával meg nem állapították. Más dolgokban száz meg száz bizonyítványt adhat ki az esperes, meg a püspök, az elfogadható; de ebben a szörnyű nagy, az állam életét, fennmaradását veszélyeztető kérdésben nem ért a bizonyítványuk, pecsétjük semmit — a kongrua bizottság előtt. Most kész a konvent úgy eljárni, hogy a lelkészek szolgálatképtelenségét, ható­sági orvosi bizonyítvány alapján s az illetékes esperes és püspök indítványára, a kápláni kongrua bizottság állapítsa meg. Ebben az életbevágó kérdés­ben azonban előbb meg kell még kérdezni az egyház­­kerületeket is — úgy véli. Az indítványt tehát leteszi az egyházkerületekhez. Nekünk úgy tetszik, mintha már ennél mélyebbre ható határozatot is hozott volna a konvent az egyházkerületek megkérdezése nélkül. A parochiális könyvtárbizoltság jelentette, hogy dr. Horváth József bölcsészettörténetének I. része ké­szen van; valamint dr. Ravasz László homiletikája és dr. Varga Zsigmond, az ókori keleti népek művelődés­­történetéről irt munkából 20 iv. Forgács Gyula bel-

Next

/
Thumbnails
Contents