Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-10 / 2. szám

14. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1915.

mel fogadták. Viszont pedig nagy és őszinte öröm volt számomra az az általános tapasztalat, hogy népünknek lelke mélyén még ott él az apák hite és az őszinte vágy az igazi, komoly vallásosság után. Csak egy szomorú mozzanat volt utamban s ez az, hogy nem állott módomban megsebesült hiveink nagy olvasási szenvedélyét, vallási és lelki szükségeit a megfelelő mértékben kielégíteni. De a számomra engedélyezett idő rövidsége nem engedhette meg azt, hogy minden városban, minden kórházat meglátogassak és az egyes lelkekkel, hosszabban és többször is foglalkozhassak. Meg kellett tehát elégednem azzal a tudattal, hogy mindez csak tájékozódás, uítörés, szóval pionir munka volt, amelynek hasznai azonban igy is megvannak. Igazi hasznát pedig akkor fogjuk látni, ha tapasztalatim alapján a főtiszteletü és méltóságos Elnökség további lépések megtételére fogja magát elhatározni vagy az egyházkerületek fognak az általam körvonalozott irányban segédkezet nyújtani. Eddigi utamban a katonákkal való beszélgetéseken kívül két alkalommal prédikálhattam is, igen sok esetben úrvacsorát osztottam, nagy számú Ujtestamentumot és vallásos iratot juttattam kezeik közé és igen soknak állapotáról levélben vagy levelező lapon értesítést küldtem az illető családhoz vagy a falubeli lelkészhez.

Azonban legyen szabad hangsúlyoznom azt, hogy különösen vallásos olvasmányokra lenne óriási mértékben szükség. Az Ujtestamentumok, bibliai részek és imádságos füzetek most már mégis csak terjednek, de nagyon kevés a rendelkezésemre álló vallásos olvasmányok és füzetek száma. Tulajdonképpen ev. iratok tekintetében mindig csak mások könyöradomanyaira vagyok utalva. Legyen szabad e helyen külön is felemlítenem Takaró Goza budapesti kőbányai ref. lelkész áldozatkészségét, aki az általam megadott nagyszámú címekre ezrével küldi az általa szerkesztett és nagyszerűen bevált „Igaz gyöngyök“ cimü kis evangelizáló folyirat számait. Ez azonban mind kevés és én éppen ezért bátor vagyok a főtiszteletü és méltóságos Elnökség figyelmét felhívni erre a körülményre. Az én munkám az előttem álló óriási területre való tekintettel elég gyors és sietős. Nem is juthatok el mindenüvé, de ha megfelelő mennyiségű iratról és terjesztőkről is gondoskodunk, az ébresztő, vigasztaló és lelkesítő iratok százezreit juttathatjuk el a beteg és elhagyott lelkek közé. És nem tudjuk, hogy hány ezer és ezer lélek fog felébredni, megnyílni, Istenhez és egyházához visszatérni ez olvasmányok hatása alatt. Úgy, hogy ez a kis anyagi tőke,

amelyet az iratterjesztésbe fektetünk, gazdag erkölcsi sőt végeredményben még anyagi kamatokat is fog jelenteni egyházunk számára. Egész lélekkel és Isten előtt való teljes felelőség érzettel hangsúlyozhatom, hogy régen volt már ennyire itt számunkra az idő az aratásra s régen volt nagyobb az alkalomra, hogy a fogékonnyá lett lelkek ezreit szerezzük vissza Isten országa s a magyar református egyház jüvendője számára.

Hogy tehát ezt a munkát elősegítsem, e végből nagy buzgalommal gyűjtöm azok címeit,akik az egyes városokban és kórházakban magyar ev. iratok terjesztésére vállalkoznak. Ilyenek első sorban a prot. lelkészek, azután ápolónők, esetleg az ott lakó magyarok s néhol a kórházi irodákban található protestáns irodai altisztek, sőt tisztek is. Ki lehetne ezt az iratterjesztést bővíteni még azáltal is, hogy körlevélben szólítanánk fel az összes osztrák birodalmi protestáns lelkészeket, hogy azt a munkát a hatáskörükbe eső kórházakban vállalni szíveskedjenek. Ezáltal eljuttahatnók iratainkat oly helyekre is, ahová én rövid missiói utamban nem juthatok el.

Igazi nagy erővel azonban csak akkor menne a munka, ha minél hamarabb, több uj ref. tábori lelkész kinevezését lehetne a hadügyminisztériumnál keresztül vinni. Eddigi utam és tapasztalatom alapján a következő helyekre kellene okvetlen és sürgősen tábori lelkész : 1. Linz—Salzburg vidékére. 2. Éger—Karlsbad —Marienbad—Komotau stb. vidékére. 3. Prágába magába külön. 4. Leitmeritzbe és legészakibb Csehországba külön. Végül 5. Briinnbe és környékére külön. Ezek a tábori lelkészek aztán állandóan a háború egész tartamára egy körzetben lakván, igazán intenzív, alapos munkát végezhetnének úgy a lelki gondozás, mint az iratterjesztés tekintetében. S ebben a tekintetben a wieni cs. és kir. közös hadügyminisztériumban tett látogatásaim arról győztek meg, hogy a hadügyminisztérium illetékes osztálya is belátja a kinevezések szükségességét, igy remélhető, hogy a közel jövőben több uj tábori lelkészi kinevezés fog publikáltaim. Arra azonban okvetlen szükség van, hogy a kinevezéseket úgy egyházi utón, mint az osztrák városok protestáns lelkészeinek segítségeivel az ottani térparancsnokságok utján sürgessük. Ezzel kapcsolatban azonban, még egy fontos dologra van szükség, t. i. arra, hogy a tábori lelkészek személyének, illetve a városok szerint való alkalmasságának megállapításában maga az egyház is kivenné valaminő formában a maga részét és ez elől, okulván az eddigi tapasztalatokon, biztos értesülésem

Pl RÉGNER PÁL dFszfestö PÁPA. 131

VOV^ TEMPLOMOK FESTÉSÉRŐL SZÁMOS ELISMERŐ LEVÉL! — TÖBB KIÁLLÍTÁSON W//J \\ KITÜNTETVE! — TÖBB PÁPAI ÉS VIDÉKI TEMPLOM RESTAURÁTORA! — EL- [/ fcm VÁLLAL SZOBÁK, TERMEK MŰVÉSZI FESTÉSÉT! — ALAPÍTTATOTT 1871-BEN. [ifJ ÍQlj — CÍM- ÉS BETÜFESTÉSZET! — MODERN KIVITEL! — SZOLID ÁRAK!

|i--------------------------------------------------—-------- ■ --------------------- b a - -1 ---------