Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

158. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

sével a rájok nézve majdnem idegen fórumokon keresnek és találnak útbaigazítást. Az egyházi hatóságok kikerülésének igen fontos és jelentős oka az, hogy olyan szervünk — kivéve az esperesi és püspöki irodát — mely rendelkezésre állana, nincs. Pedig, de sokszor volna szükség bizalmas tanácsra, irányításra felekezeti érdekeink megóvása végett. Ha egyébért nem, hát azért is szükség volna ilyen tanügyi szervre, hogy tanáccsal, útbaigazítással stb. a tanítói kart szorosabban oda füzzük az egyház testéhez.

Ezzel függ össze az egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök jog- és hatáskörének jelentékeny kibővítése. Az egyházi közigazgatás ezerféle ága-boga az esperesi hivatalt annyira lefoglalja, hogy segéderővel is alig képes ellátni ügykörét; éppen ezért az iskolai- és tanügyek a tanügyi bizottsági elnök hatáskörébe volnának utalandók, természetesen felelősség mellett. Ezt kívánná egyfelől a munkamegosztás, másfelől a tanügy érdeke.

Bármennyire húzódozunk is az újításoktól, még sem térhetünk ki előlük, mert parancsolólag lépnek fel velünk szemben. Az 1913. évi XVI. t.-c. 10—11. §§-ai kimondják, hogy a hitfelekezetek saját szabályaik szerint gyakorolják a minősítési eljárást és hogy a kir. tanfelügyelővel a minősítési táblázatot bizalmasan kicserélik. A dunántúli egyházkerület az első minősítési eljárást — szabályzat nélkül — az egyházmegyei tanügyi bizottságokra bízta az iskolaköri látogatók közreműködésével. Azonban ez az első munka is megmutatta, hogy ilyen fontos, egyfelől anyagi, másfelől tanügyi érdeket közelről érintő dolgot sok embernek igazságosan, egységesen, felelősség mellett végezni lehetetlenség.

Az ellenőrzést, az eddiginél szigorúbban kell kezelni. E végett az egyházi tanfelügyelői állás szervezése egyházmegyénként alig halasztható tovább. Jogköre az legyen, ami a kir. tanfelügyelőé, természetesen egyházi alkotmányunk sáncain belül. A járási iskolai tanácsnak ő legyen az egyház részéről képviselője és hivatalból tagja.

Felmerülhet a kérdés, hogy a lelkészi vagy tanítói karból legyen-e alkalmazva az egyházi tanfelügyelő ? E felett lehet pro és kontra érvelni, ezt döntsék el az arra hivatottak. Az én véleményem szerint az a fődolog, hogy akire bízva lesz a tanügyek vezetése, legyen az szolgája annak és működéséből a tanügyre szálljon áldás.

GY. J.

1915.

BUTLERNÉ.

1828—1906.

FORDÍTOTTA: AEBERSOLD LEOPOLDINA.

(Folytatás)

1869-ben Butlerné férjével és két fiával a kontinensre utazott és itt meggyőződött a szabályozott prostitúció veszélyes következményeiről. Mikor visszatért, már várta Doverben egy távirat, melyben Nottinghambe találkozásra hivta őt egy csoport orvos, akik már régóta ellenezték ennek a rendszernek Angliába való meghonosítását.

E férfiak belátták, hogy a baj orvoslása végett még egy más, hatalmasabb erőre van szükség, mint a psychológia és a tudományos megokolások, meggyőződtek arról, hogy maguk közül az e fajta nők közül kell szervezni harcosokat. Ezt a systémát, a szabályozott prostitúciót Angliában 1864-ben hozták be, majd 1866-ban és 1868-ban módosították és 1869-ben fejezték be, egy parlamenti törvény, az u. n. „Contagious Diseases Act“-al (a ragályos betegségek törvénye) amely akkor csak a 18 katonai és tengeri állomásra szólt, de a törvény létrehozói az egész országra, még a polgári közönségre is ki akarták terjeszteni. Már régebben igyekeztek Angliában ezt a rendszert behozni, de. sok ellenségre talált, akik azt hevesen támadták. Különösen Mr. Charles Birrel 1854-ben, majd 1860-ban a hires Miss Florence Nigthingale, a lordok háza választmány előtt való felszólalásával és 1864-ben Miss Harriet a Daily News-ben megjelent számos cikkével. De legerélyesebben tiltakozott a káros rendszer ellen a londoni Rescue Society (mentő egylet) és 1868-ban egy röpiratot adott ki, melyet a két ház tagjainak is megküldöttek. Mindazáltal is ez sem akadályozta meg a törvény becikkelyezését. A következő három hónap alatt Butlerné olyan aggodalmakon ment át, melyekkel szemben a következő évek legelkeseredettebb küzdelmei is csekélységek voltak. Felszólításfelszólítás után érkezett hozzá, hogy segítsen a nagy szociális baj elleni küzdelemben. „Olvastam — úgy mond — mindazt, amit hozzám küldöttek és a végzetes, prostitúción réglementée“ (szabályozott prostitúciónak) és különösen a nagy városokban előforduló szomorú következményeinek képe, elemi erővel jelent meg lelkem előtt, és én világosan éreztem a hivatás ellenálhatatlan hatalmát.

IFJ. STERN LIPÓT PÁPA, kossuth-u. 25.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. (Q) Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. (□] Lelkiismeretes kiszolgálás!