Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-16 / 20. szám
156. oldal. DUNÁNTÚLI PÉ OTESTÁNS LAP. 1915. LEÁNYOK A GIMNÁZIUMOKBAN p.......“Qzóta, hogy dr. Wlasich Gyula, mint vallás- és A közoktatásügyi m. kir. miniszter kieszközölte, hogy a leányok Gimnáziumi Érettségi Bizon____Ji\ nyítványt is szerezhetnek, egyre határozottabban kívánják némelyek, hogy a leányok necsak magánúton nyerhessék el ezt a képesítést, hanem nyilvános tanulók is lehessenek a gimnáziumokban. Maga a közoktatásügyi kormány határozottan ellenzi azt, a maga intézeteiben nem engedi meg, hogy a leányok nyilvános tanulók lehessenek. Sőt, amennyiben a miniszteri megbízottak útján tudomására jut, hogy egyik-másik felekezeti iskolákba bejárnak a leányok, az ellen mindannyiszor tiltakozik is. Egyházkerületünk szintén a közoktatásügyi kormány álláspontjára helyezkedett, midőn egy ily irányú kérvény tárgyalásával kapcsolatban kimondta, hogy leányok nem vehetők föl nyivános tanulóknak a főgimnáziumba^ sőt magántanulóknak is csak bizonyos feltételek mellett. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság 1915 április 9—10'. napjain Budapesten tartott gyűlésében a következő szakelőadói jelentes alapján foglalkozott ezzel a nagyfontosságú kérdéssel: „A vizsgálatra állott 9429 tanuló közül nyilvános fiu-tanuló volt 95,5%> (az előző évben 96 0%), nyilvános leány-tanuló 0'7 (0'3), magántanuló fiú 2,5% (2-7), magántanuló leány T3% (1*0). Ezek szerint a gimnáziumba járó leányok száma is növekedőben van. 1912—13-ban még csak 130gimnázista leányunk volt (magán- és nyilvános tanuló együttvéve), 1913—14-ben 191. 1912—13-ban csak 7 gimnáziumunk vett fel leányt nyilvános tanulónak is, 1913— 14-ben már 10. Ha megelőzőleg is érthetőnek, sőt megokoltnak találtuk, hogy a leányok kiváló tehetséggel tudományos pályák felé gravitáljanak s e célból középiskolai tanulmányaik elvégzésére gimnáziumba lépjenek, még megokoltabbnak kell találnunk most, a háború tanulságainak világánál. Feltűnő ugyanis, hogy a hadba vonult bankhivatalnokok, postások, más hivatalnokok, gyógyszerészek, stb. üresen maradt helyét mily nagy számban töltötték be nőkkel. A háborúban elpusztulók helyén jó darabig a jövőben is bizonyára nők maradnak. De itt nemcsak azzal a ténnyel kell számolnunk, hogy a közéletnek lesz rájuk az eddiginél nagyobb szüksége, hanem azzal a szociológiái szükséggel is, hogy a rettentő harcokban elpusztult férfiak számával egyenesen arányban emelkedik a legfőbb rendeltetésétől, a férjhezmenéstől, a családalapítástól elvont nők száma is. Az ilyeneknek jó részben önmaguknak kell önmagukat eltartaniok, tehát iskoláinkat már erre való tekintetekből sem szabad előlük elzárnunk. Közoktatásügyi kormányunk mindemellett ellensége a leányok fiu-gimnáziumba való bejárásának, még pedig nemcsak nyilvános, hanem magántanulói minőségben is. Újabban ismét egyik erdélyi főgimnáziumban kifogásolta, hogy magántanuló leányok olykor bejártak a gimnáziumba. A kerület igazgatótanácsa azonban nem volt hajlandó a bejárást eltiltani^ hanem kijelentette, hogy e jogunkhoz ragaszkodnunk kell mindaddig, amig leányaink gimnáziumi oktatásának kérdését sikerül úgy megoldanunk, mint azt a róm. kath. egyház — nagymérvű építkezési és fenntartási államsegély igénybevételével —, a „Marianum“ létesítésével megoldotta. El kell ismerni, hogy a koinstrukciót illetőleg szemben álló nézetek mai nagy ellentéte mellett valóban a külön leánygimnáziumok szervezete oldaná meg legkevesebb ellenmondás mellett a kérdést. Aminthogy úgy is oldotta meg a tiszántúli ref. egyházkerület, a debreczeni ref. egyház és Debreczen városa, amikor közös, minden dicséretet és elismerést megérdemlő áldozatkészséggel a debreczeni felsőbb leányiskolával kapcsolatban leánygimnáziumot is létesített. De, sajnos, többi egyházkerületünk, legalább egyelőre, nem rendelkezik akkora anyagi erővel s új leánygimnáziumok felállítását tetemes állami segély nélkül nem is remélheti. Erre azonban a maga szegénységében megnyugvással gondolhat, ha az állam magát a kérdést — igen helyesen — oly nagyfontosságunak tartja, hogy megoldása céljából nekünk is segítségünkre jön, amint nem késett anyagi segítségére sietne a gazdag róm. kath. egyháznak. Mig azonban ez a megoldás — kerületenként legalább egy-egy ref. leánygimnázium szervezésével — — lehetségessé nem válik, nincs más mód, mint a már gyakorlatba vett kisegítő eszköz: megengedni, hogy tehetséges leánygyermekek — a már ismert feltételek mellett — bejárjanak a fiu-gimnáziumokba. Hogy ez irányban munkánkat zavartalanul folytat-A főiskolai könyvnyomda konfirmációi kiadványai Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ. Ára 40 fillér. Tóth Ferenc: AGENDA. Ára20fillér. KONFIRMÁCIÓI EMLÉKLAP. Darabonként5fillér. •••••••••••«•••••••••••• Legalkalmasabb konfirmációi ajándékok: •••••••••••••••••••••••• Ács Károly: NEFELEJTS ISTENT. Imakönyv. Ára ^T^?hcnb!nkorogáona 40 filL’ UJTESTAMENTUM, 32-ed rét, vászonkötésben 30 fillér, KÉPES UJTESTAMENTUM 60 fillér* Megrendelhetők: KIS TIVADAR könyv= és papirkereskedésében PÁPÁN, Fő=tér.
