Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-02 / 18. szám
18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 143. oldal. Mi itt csak arra utalunk, hogy kerületeinknek, ha élni és fejlődni akarunk, a szociális élet forgatagába kell magukat vetniök s abból a vallásra, egyházra háruló feladatokat vállalniok. A diakonia szervezése, a leánynevelés ügy égető kérdései, a betegek, a szegények, árvák, patronázs, cselédügy stb., stb. reája, papjai pásztori munkájára várnak. És a papokat erre képezni, személyükben a munka végzésére alkalmasokká kell nevelni. Ezek nélkül a modern életben nincsen jövendőnk ! Hol vegyék a kerületek ehez a pénzt? — Hát az adatgyűjtések kimutatták, hogy kerületeink együttvéve legalább hat millió korona vagyonnal rendelkeznek a papképzés céljaira s egy félmilliónyi összeg a theológiák évi költségvetése. Csupán tanári fizetésekre és személyi járandóságokra évi 300.000 K-nyi összeget adnak ki, 400 theológusnak 5 intézetben való képzésére. 1250 K-ba kerül egy theológusnak egy évi tanítása az egyháznak. Űzhet ily luxust a magyar ref. egyház, mikor pl. legvitálisabb érdeke: leányai nevelésének ügye s összes belmissiói feladatainak mezői parlagon hevernek? Ha a papképzés 1—2 helyre való concentrálásával (a fontosabb tanszékek párhuzamosítása mellett is) és egy külön szemináriumi tanárral a 4 theol. akadémia (á 3=) 12 tanszéket tartana fenn: akkor is fele költsége maradna meg olyan belmissiói intézmények fundálására és fenntartására, melyek nemcsak életerőit növelik, de idővel gyümölcsözni is fognak. Váljon elég nagyok-e az idők arra, hogy nagyokká tudják tenni az embereket is: feladatok meglátására is, megoldására is? BUTLERNÉ. 1828—1906. FORDÍTOTTA: AEBERSOLD LEOPOLDINA. utlerné, Grey Erzsébet Josephine, 1828 április 13-án atyjának, Grey Johnnak, a kitűnő gazdának és e téren a XIX. század legkiválóbb újítónak, kilenc gyermeke közül a negyedik volt. Josephine otthon, szülei birtokán nevekedett, mert Angliában ebben a korban meglehetősen el volt hanyagolva a nőnevelés, legalább is nem voltak meg azok az alkalmak a taníttatásra, mint most. Ily körülmények között csak a házitüzhelynél, szüleitől nyerte az oktatást s ezenkívül nővérével, Henriettével 2 évig a new-castlé-i iskolába járt. A család ősi birtoka, Milpeld, nem messze a skót határtól, Northumberland legregényesebb partvidékén, a Tweed két partján terült el, 3 kilométernyire a hires Floddenfieldtől. A természet szépségeivel megáldott helyen Grey John gyermekei olyan környezetben növekedtek fel, amely megőrizte a régi lovag kornak azon nemes és tiszta szellemét, amely Walter Skottot is megihlette és amely műveit oly vonzókká és kedvesekké tette. A mezei szabad élet, a Grey családnak bérlőivel való félig patriarchalis viszonya, a nap hevében, vagy a tél viharában lovaglásban töltött napok, nagyban hozzájárultak ahoz, hogy az ifjú lányt testileg, erkölcsileg és szellemileg fejlesszék. Szüleitől nemcsak férfias szellemi képességet örökölt, hanem — ámbár szelíd és gyengéd megjelenésű volt is — elég erős és rugékony testi szervezetet is. Hisz csakis így lehetett képes elviselni azokat a szenvedéseket és megpróbáltatásokat, amelyeken később át kellett esnie. Mig anyja, ki egy menekülő hugenotta család leszármazottja volt, esténkint kikérdezte gyermekeit olvasmányai felől, ami jobban elősegítette szellemi kifejlődésüket, mint a különféle tantárgyak halmaza, addig apja, kivétel nélkül minden gyermekével megismertetette az angol törvények elemeit. Apjának Clarksonnal, Wilberforceval s több más nemes szivü férfiúval való barátsága, továbbá az olyan nyilvános mozgalmakban való részvétel, mint amely létre hozta az 1832-iki hires Reform Bilit, mely véget vetett a négerekkel való kereskedésnek, igen korán felkeltették Josephine érdeklődését hazájának története és a közügyek iránt, egyszersmind gyűlöletet támasztott szivében minden elnyomatás és igazságtalanság iránt. 1852 elején férjhez ment Butler György oxfordi egyetemi tanárhoz, aki az ősrégi és hires főiskolában a klassikusokat, a szépművészeteket és a földrajzot adta elő. Butler György nagyon intelligens és nemes jellemű férfiú volt, kinek a házasságról az volt a véleménye, hogy az két teljesen egyenlő lénynek a szövetsége, akik közül mindegyiknek abszolút személyes szabadsága van, úgy gondolatban, mint tettben. Ideális házasság volt ez. Szellemük oly teljes harmóniában állott egymással, hogy úgy látszott, mintha gondolataik egy forrásból táplálkoztak volna. Azon 5 év alatt, melyet a fiatal házaspár Oxfordban töltött, Butlerné nagy segítségére volt férjének bibliographiai kutatásokkal, térkép rajzolásokkal és képek másolásával. Ebben az időben jelent meg Gazkellné könyve, mely nagy vitát idézett elő a sexuális kérdések terén. Butlerné ép akkor ismekedett meg egy szegény leánnyal, akit megcsaltak. Egy — bölcsnek tartott — egyetemi tanárhoz fordult és megkérdezte, hogy mit tegyen ? A — bölcs — azt a rideg választ adta, hogy „semmit“. „Felkarolni egy ilyen kérdést, — mondotta — csak rosszat eredményezne, nem jó felébreszteni az „alvó oroszlánt“. Csodálkozva és habozva távozott el Butlerné; de ettől kezdve sokszor eszébe jutott Blakenak, a festő-poétának az a borzasztó vészjósló mondása: Angolhon számára utcáról-utcára Szövi szemfedelét a romlott nő átka. Finom női lelke úgy is már régen visszaborzadt a társaságban elfogadott bizonyos theóriáktól. Maga mondja, hogy csak Isten és hű élettársa tudják, hogy mennyit szenvedett a szomorú szociális helyzet miatt. Több, a fentiekhez hasonló eset is növelte aggodalmát. Egy alkalommal meglátogatott a fogházban egy, a kis
