Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
10. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 81. oldal. vei, szóval intézményes biztosításával magának a protestántizmusnak problémáját oldják meg. Ezért erőink legnagyobb része államsegély kieszközlésében, a viszonosság látszólagos megvédelmezésében forgácsolódik el. S eközben alakúi egy új társadalmi rend anélkül, hogy vezetnénk a kifejlését. S még ennél is nagyobb baj az, hogy reánk bízott drága lelkek a protestántizmus nélkül élik le életüket. így lett legelső feladatunk: a protestántizmus evangélizálása, vagy másszóval: megtartani a protestántizmust a ma számára az evangéliummal és megtartani a protestántizmussal a mai embert az evangélium számára. Ez a mi korunk azért olyan szegény, fáradt, habozó és lázas, mert nem ér le hozzá annak az életnek igazsága, ereje, nemessége, amelyet Isten Jézus személyében plántált bele a világba. Nekünk az evangéliumot kell hoznunk, ami mennyei értékek eleven hatalma. Rejtelmes isteni energia. Nekünk meg kell győznünk a világot nem csak arról, hogy van egy életlehetőség, amely kiemel, átnemesít és beiktat az örökkévalóságba, hanem arról is, hogy ehhez az élethez a legegyenesebb, a legbiztosabb út a protestántizmuson át vezet. „Kezdet és előítélet“ címen is igen tartalmas kis elmélkedést olvashatunk. „Reneszánsz és reformáció“ címen dr. Bartók György írt egy 14 lapra terjedő magvas értekezést, ami egyformán világosít és lelkesít. A Szemle rovatban Veress Jenő „A magyar protestántizmus problémája“ címen írt. Visszapillantást vet azokra, amiket a nyáron Móricz Zsigmond, Ady Endre és Szabó Dezső írtak a magyar protestántizmusról. A protestántizmus feladatát így határozza meg : A protestántizmusnak az a jelenlegi feladata, hogy egyfelől a Jézus hatalmas személyével való összeköttetésnek delejes erőit szórja szét egyházai és belső missziója által, másfelől pedig mint szervezett társadalmi tényező, a protestántizmus szellemét vigye bele a magyar közéletbe. A legégetőbb napi feladat: a csaknem elveszített intelligenciának és munkásságnak tervszerű visszahódítása. Az Irodalmi Szemle rovatban Zoványi Jenő azt bizonyítja, hogy az eleddig Károlyi Péternek tulajdonított „Bonus Pastor seu pastoris optimus vivendi agendique modus. 1570.“ nem Károlyi munkája, hanem egy dán születésű és minden valószínűség szerint Németországba átszármazott lutheránus tudós munkája. Azt mondja, hogy a címben a „Bonus“ csak toldalék. A Protestáns Szemle 2. füzetében már azt is állítja Zoványi, hogy a szerző Hemmingsen Niels, egy 1513-ban született és 1600-ban elhalt dán tudós volt, aki 1537—42-ig Wittenbergben tanult és 1553—1579-ig a theológia tanszékét töltötte be a kopenhágai egyetemen. Ugyancsak az Irodalmi Szemle rovatban ír Révész Imre egy hosszabb cikket (37—60. lapokon) Kálvin-rágalmak címen. Doumergue Emil munkája után ismerteti a római katholikus írók által Kálvinra szórt durva és gyűlöletes rágalmakat és megcáfolja azokat. Igen élénk és időszerű a vegyesek rovata is. A 2. szám a vezető helyen kegyeletesen emlékezik meg Antal Gáborról, a MPIT elnökéről. A további tartalom: Kicsoda az ember ? R. L. Egy modern bölcselő. Dr. Márk Ferenc. Agensválasztás 1762—63-ban. Zoványi Jenő. A német államegyház problémája, p—f.; A világprotestántizmus szociális problémája. Veress Jenő. Az ó-testámentum a legújabb kutatások világában. Dr. Varga Zsigmond. Vegyesek. K. J. Hit és tudomány harmóniája. Külön füzetben a közel múltban megjelent az a beszéd, amellyel Bernát István, a Kálvin-Szövetség elnöke, megnyitotta a dunamelléki ref. egyházker. 1913 október 18-án tartott egyházi értekezletét, mely méltán igényt tarthat azok érdeklődésére, akik szívesen foglalkoznak komoly kérdésekkel. Oliver Lodge, a birminghami egyetem rektorának a legutóbbi tudományos felfedezéseken alapuló beszédét idézve, felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a fejlődés alól nem kivétel a tudomány sem s Voltairen kezdve tévednek azok, akik úgy vélekednek, hogy a tudomány egyedül méltó arra, hogy az embereket az élet útján vezesse. A nagy angol tudós figyelmezteti a tudomány dogmáira támaszkodókat, hogy a csalhatatlanságukba vetett hit gyenge lábon áll. A tudásnak és észnek határai vannak s míg az értelem az emberi természetnek csak egyik alkotó része, az érzelmek, intuíciók és ösztönök
