Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

Huszonötödik évfolyam.

10. szám.

Pápa, 1914 március 8.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. -—:

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

PAX VOB3SCUM.

— Drummond. —

Nem azt mondom, vigyázzuk meg, hogy a keresztyén élet minden ember, vagy némelyik ember számára rózsákkal vetett ágy volna. Semmiféle nevelési folyamat nem lehet az. S talán, ha némelyek tudnák, milyen sok van abban a „Krisztustól tanulni“ kifejezésben, nem lépnénk iskolájába olyan gondtalan szívvel. Mert nemcsak a tanulni való a sok ott, sok a meg nem tanulható is. Sokan egyáltalán nem mennek ebbe az iskolába, míg kedélyállapotuk félig tönkre nem ment s jellemük végzetes irányban meg nem állapodott. Arithmetikát tanulni az emberek 50 százalékának nehéz, sokkal többnek keresztyénséget. Megtanulni csak annyit, mit jelent szelídnek és alázatosnak lenni, olyan embernek, aki nem kapott leckéket ebből gyermekkorában, fele addig becsült földi értékeibe kerülhet. Meggondoltuk-e pl., hogy alázatosságot tanulni alázkodáson át visz az út ? Bizonnyal nincs más iskolája. Mikor valaki, mint tanítvány, lép be ilyen iskolába, ez igen nagyot jelent. Nagy nyugalom vár rá ott, de nagy munka is.

Nem volna igazam, bár tárgyam a derültebb oldalt mutatja, ha elhallgatnám a terhet és becsülném az árat. Csakhogy a tehernek sokkal határozottabb jelentést és ritka értéket ad az, hogy a benső élet növekedése jár vele egyenes és okozati összefüggésben. A mi szólamaink „a csapások áldásaidról rendszerint épp’ oly bizonytalanok, mint a keresztyén tapasztalatról alkotott elméleteink. „Valahogy“ — úgy gondoljuk — „jót tesz a fájdalom“. Csakhogy ez nem a „valahogy“ kérdése. Az eredmény határozott, kiszámítható, szükségképpeni. Az ok és okozat legszorosabb törvénye alatt áll. Hogy csak egy példát vegyünk, a vagyon elvesztésének eredménye: megalázkodás; a megalázkodás eredménye, mint láttuk, az alázatos természet; az alázatos természet eredménye pedig: Nyugalom. A nyugalom előidézésének ez, látszólag, nagyon csavargós útja. De a természet rendszerint köralakú folyamatokkal dolgozik; s nem bizonyos, hogy volna más útja is az alázatosságnak, vagy a nyugalom megszerzésének. Ha valaki megrendelésre alázatossá tudná tenni magát, ez egyszerűsítené a dolgot, de nem tatálkozunk ilyen esettel. Mindnyájunknak át kell tehát őrlődnünk a malomkövek között. Ezért a halál, alacsonyabb „én“-ünk halála, a legközelebbi kapu s a legbiztosabb út az élet felé.

Ez azonban csak fele az igazságnak. Krisztus élete kívülről a legnyugtalanabb élet volt, amit valaha csak éltek. Vihar és zaklatás, zaklatás és vihar, hullámok zúdulnak ellene állandóan, mig a megviselt testet sírba nem fektetik. De benső élete tükörsima volt. Mindig nagy volt a szélcsend. Bármely pillanatban mentünk volna, nyugalmat találtunk volna nála. Még mikor vérebek lesték is már Jeruzsálem utcáin, akkor is tanítványaihoz fordult és utolsó örökségül „amaz én békességemet“ ajánlotta nékik. Soha semmi e földön egy pillanatra meg nem zavarta Krisztus élete derültségét. Balsors nem érhette ; vagyona nem volt. Élelem, ruha, pénz — főforrásai a fele világi nyomorúságnak — Ő egyszerűen nem