Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1914. 4. oldal. azt hiszem, a törvény és igazság szerint is, joga nem volt a magas államnak! Az iskolafenntartók adják a javadalmakat, azok természetét meghatározni, azokat elkülönítni, azok felett rendelkezni első sorban s mindenek felett az ő joguk és kötelességük! Mily anomáliák, visszásságok állanak elő s mily veszedelem fenyegeti gyülekezeteinket államosítás esetén s mily érzékeny veszteség sújtja tanítóinkat e rendelkezéssel, az elkülönítéssel! Az én két gyülekezetem javadalma a legjobbak közé tartozik. Felső-Szecsén meghaladja a 2000 koronát s ebből a föld- és munkaváltság közel 1000 koronát képviselvén, ezen összeg és a 460 korona tandíj mind tanítóinak vétetett, a többi megfeleztetett s kántori díjúi nem egész 400 korona állapíttatott meg, holott preoráns-tanítónk minden három vasárnap közül két vasárnap teljesít csaknem teljes lelkészi szolgálatot s végezi mindazokat a teendőket, melyeket köztudomásúlag ily helyeken végezni kell. Alsószecsén 1400 korona a javadalom s kántori díjul csak 400 korona számíttatott, holott itt is minden harmadik vasárnap terhe a tanítónk vállaira nehezül! Ki fogja nekünk államosítás esetén 400 koronáért azokat a teendőket hűséggel, odaadással, buzgósággal teljesíteni ? s lélekismeretességgel, lankadatlan kötelességérzettel működő tanítóink — de nemcsak itt, hanem az egész vonalon — kielégítetteknek érezhetik-e magukat e méltánytalan megalapítás-szülte honorálással ? Tanítóink, hűséggel, becsülettel szolgáló református tanítóink egyetemének érdeke s gyülekezeteink fenyegető, fejünk felett Damokles kardjaként lebegő veszedelme hangosan kívánják, követelik, hogy tennünk kell valamit, nem szabad tétlen közönyösséggel fel sem vevő hidegséggel egyszerűen tudomásúl venni és napirendre térni a történtek felett! Mi, s talán ez némi tájékozásúl szolgálhat hasonló helyzetben levőknek is, vagy alkalmat ad a hozzászólásra és jobb eljárás ajánlására, ez eljárás e megállapítás ellen tiltakozva, a helyesbbítés iránt beterjesztettük kérvényünket a minisztériumhoz, elkülönítve a javadalmat úgy, hogy csak a tandíjat vettük tanítói javadalomnak, a többi összes járulékokat, tehát a földet is ketté ütve, felerészben tanítói, felerészben kántori javadalomnak számítottuk, így marad nekünk egyik helyen 600, másikon 450 korona kántori fizetésre s a megmaradt tanítói fizetést kértük kiegészíteni a törvény-előírta fizetésre. Amennyiben kérésünk meg nem hallgattatnék, fellebbezni fogunk a közigazgatási bírósághoz. Vederemo ! Ez azonban még nem teljesen megfelelő és célravezető eljárás, egyes esetek, sporadikus kérvények felett könnyen napirendre tér a minisztérium. Nekünk a bajokon segítenünk közös, egyetemes felekezeti érdek és kötelesség s kötelesség most már a kér. közgy. határozata szerint s ez az alap a kiindulási pont s épen azért nyújtottam én be tanügyi bizottságunk és az egyházmegyei közgyűlés utján e javaslatot, hogy legyen bázis, amelyre hivatkozhassunk s amelyen indulhassunk. Kerületi gyűlésünk ugyanis jegyzőkönyve 96. pontjában barsi egyházmegyénk javaslatára elrendeli a tanítói dijlevelek tételeinek elkülönítését s külön dijlevélben rendeli biztosítani a tanítói, kántori és előkönyörgői szolgálatok díjazását. Kívánatos és célszerű lett volna, ha a kerület valami direktívát, útbaigazító tájékoztatást adott volna, vagy a kulcsot megszabta volna, mely szerint ez az elkülönítés egyöntetűen lett volna eszközölhető nem csak a mi egyházkerületünkben, de irányító hatással bírhatott volna a többiekben is, mivel azonban ez elmaradt, vagy tanító-egyesületeink és lelkész-egyesületeink, s ezek által egyházmegyei közgyűléseink kell hogy foglalkozzanak e kiválóan fontos és nem csak hűséges tanítótestületünk érdekeit felölelő, hanem hitfelekezetünk létérdekét is mélyen és szorosan érintő kérdés lehető kedvező és előnyös megoldása felett. Magam részéről az elkülönítés kulcsául általánosságban megfelelőnek vélném, oly helyeken, hol tanítóink csak tanítói és kántori szolgálatot teljesítenek, a tandíj levonásával fennmaradó összes javadalmat két részre elkülöníteni, fele képezné a tandíjjal a tanítói, a másik fele a kántori javadalmat, oly helyeken, hol tanítóink a filiákban, vagy a lelkész távolléte miatt az anyaegyházban végeznek istenitiszteleti szolgálatokat, a tandíj levonása után fennmaradó javadalom három részre lenne osztandó, */b részben a tandíjjal képezné a tanítói, V3 részben kántori és Ys részben istenitiszteleti funkciókért járó javadalmat. Lehetetlenség a fizetések és javadalmak ezerféle változatainál, kisebb-nagyobb voltánál fogva tökéletes egyenlőséget, egyformaságot teremteni, ez önként érthető, de e megosztási kulcs teljesen fedné az igazságot, honorálná a kettős vagy hármas szolgálatot és biztosítaná iskolafenntartó gyülekezeteink jövőjét, sorsát akkor is, ha ®®®®®®®®®®®®®ee®«® . __ __ __ _ _ / ___ —. _ _ TM®®®®*®®®®®®®®®®®®» STELCZER KAROLY ^•«e®®»«®®®®*®®®» műaszíaios, oltárépítő és templom-berendezési vállalata ••«»•••••••o®®®®® äse®»«©®®®®®®®®«®® «••••••••••••®®®®® Sgőr, JCossuth £ajos utca 24-ik szám. □ ffijfüiiH?.: Számes elismerő nuilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. ______________ e®®®®®®«®®«®®»®®®® 3 3o®•®®®•••••••*••©
