Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-27 / 52. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 430. oldal. 1914. „A szeretet tűrő, a szeretet kegyes“. A szeretet szinte emberfeletti türelmére van most szüksége a csapások keresztje alatt roskadozónak. A szeretet kegyességére van szüksége ma a társadalomnak. Ha ez a szeretet nem üres frázis, hanem élő valóság, akkor nem ijedünk meg az új feladatoktól sem és készek vagyunk az új kötelességek vállalására. Egyre többen kerülnek haza katonáink közül a harctérről olyamok, akik kenyérkereső munkára nem képesek többé. Mindinkább elfogja lelkünket a részvét, ha egy-egy családfő hősi haláláról értesülünk. Mindinkább fokozódik ezzel is az a kötelességünk, hogy a katonáink csáládjainak szomorú helyzetén segítsünk. Nem csak az állam teszi meg a maga kötelességét, a társadalom is kiveszi e nemes munkából részét. Sajnos, eddig még nem indult meg olyan akció, amely a munkaképtelenné vált, vagy a csatában elesett hősök családjainak intenzív segítségét tűzte volna ki célul. Pedig éppen ezeken a családokon kell különösen segítenünk, ott kell megtörnünk a szeretet kenyerét, ahol nem lesz többé apa, aki azt megtörje övéinek. E nagy föladat megoldásához haladéktalanul hozzá kell fognunk. Ha ezt a társadalom újabb megterhelése nélkül megtudjuk tenni, csak annál nagyobb megértéssel találkozhatunk mindenütt. Mi lenne ez? Az újévi köszöntések megváltása, széliében, széles e hazában. Annyira el van terjedve ez a szokás, hogy egészen szegénysorsu emberek se sajnálnak újévi üdvözlésekért negyven-ötven fillért kiadni. A jobban szituáltaknál meg egész csinos összegek jutnak évenként erre a célra. Rendelné el a belügyminiszter, hogy minden községben, a közoktatásügyi miniszter pedig, hogy minden iskolában gyűjtenék össze azt a pénz csupán, amelyet újévi gratulációkra akartak költeni az egyesek, meg a a családok; ugyancsak erre lennének fölszólítandók a pénzintézetek, a gyárak és egyéb vállalatok; akkor mindjárt szép összeghez lehetne jutni, az emberek külön megterhelése nélkül. Hasonlókép kellene tenni a püspököknek is egyházmegyéjük területén. Ha másutt nem, a templomokban elhelyezett perselyekben tetemes adomány folynék be a kenyérkereső nélkül maradt katona családok fölsegítésére, hogy ha annak célját idején minden pap meghirdetné. Gondtól terhes, súlyos időkben úgy sincs semmi értelme a sztereotip b. u. é. k. betűknek; de meg a sok irka-firkálástól is megmenekednénk, ha az újévi üdvözlések megváltására elhatároznók magunkat. S hogy erre kivétel nélkül mindenki el is határozza magát, ezt nagyon könnyű lesz elérni abban az esethen, ha az újságok néhány buzdító szóval ajánlják e felkarolásra érdemes ügyet olvasóinknak. Közönségünk nem fog habozni, hogy ezt a buzdítást kövesse. Nem, különösen azért, mert senkitől nem kérünk többet egyetlen fillérrel sem annál, mint amit újévi üdvözlésekre elkölteni szokott. De egyönretüen kellene ezt az akciót keresztül vinni, amely költségbe sem kerül. Az említettt tényezők mindegyikének lehetően gyorsan kikellene adni rendeletét, hogy még idejekorán végrehajthassák. Ha a közönség tisztában lesz az adakozás módjával s tudni fogja, hogy éppen ennél a gyűjtésnél szolgáljon a leghumánusabb célt s a gyűjtést megindítónak személyében megnyugodni látja azt a biztosítékot, hogy fillérei hováfordítása kétséges nem marad: akkor biztosra vehetjük, hogy ez a hazafias akció megtermi gyümölcsét. Cseppekből lesz a tenger. Az újévi üdvözlések megváltási összege nem várt eredménnyel fog járni. Én megpróbáltam és saját tapasztalásom sikerére hivatkozom. Az újévi köszöntések megváltási összegét mindenki a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala özvegy és árva alapja javára fizeti be. A posta a Hadsegélyző Hivatal címére (Budapest IV., Váci utca 38.) feladott pénzküldeményeket portómentesen szállítja, ha az utalványra fel van jegyezve, hogy katonáknak szánt szeretetadomány. LÉVAY MIHÁLY orsz. gyűl. képviselő ESZTENDŐ UTOLSÓ ESTÉLYÉN MONDANDÓ IMÁDSÁG. ÉLÜNK VISSZANÉZNI EZ ESZTENDŐRE JÓ ATYÁNK, s futunk ndő rettentéseiből, mint Lót Sodomából s nem fordítjuk vissza arcunkat, nehogy a tüzes véreső kővé keményítse szivünket. Oh máskor olyan jó, olyan igen csendes volt ez az este, úgy kívántuk elfeledni az időt, olyan szivmozdító volt az örökkévalóságba lakozni tenálad. Még akinek soha imára nem hajolt is szive, ezen az estén érezte szivében, hogy van Isten s hogy jó az Isten s hálát mondott nagy alázatosan. Nem csalunk meg Uram Téged imádságunkban, inkább bevaljuk, a hála helyén ma fájdalom, a köszönet helyén ma kétségeskedés, a hit helyén ma ingadozás, a reménység helyén ma balsejtelem fogta el szivünket. Nem volt még ilyen év talán, mióta a világ áll, nem volt még ilyen év a mi életünkbe, nem volt még ilyen nagy szivünk próbája sohasem. Tehetünk-e róla, ha a jeleket látva, de szándékodat nem ismerve kishitüek vagyunk. Épen most valljuk be előtted Atyánk a számadás napján, mikor egy egész éven áttudunk tekinteni, éppen most kell bevallanunk, mikor önmagunk állítjuk mérlegre életünket, hogy ami tenálad számít, éppen abból nincs semmink, éppen az hagyott el a számadás napjára. Oh mit ér nekünk a többi dolgunk mind, ha Te előtted nem ér az semmit, mit ér a mi életünk is, ha Te előtted értéktelen és könnyű. Tudósnak az ő tudó-F □—=—□
