Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-27 / 52. szám
Huszonötödik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1914 december 27. DUNÁNTÚLI' PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden yasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4’50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. KARÁCSONYI IMÁDSÁG. w w, RÖMÜNK NAGYOBB-E VAGY FÁJDALMUNK, nem tudjuk, dicsőségben 0 uralkodó nagy Isten! embereknek édes Atyja! Egy ilyen napon örömet hirdettek a betlehemi mezőkön megjelent angyalok. Édes zengeményük ünnepet =D varázsolt az emberek fásult, fáradt szivébe. És pásztorok és bölcsek tisztelegtek egy jászolnál, melyben egy kis gyermek feküdt; ősz aggok vették karjaikba a gyermeket, áldották benne Izráel vigasztalóját. És földobogott a föld, Sión ujjongva énekelt; Júda bércei, Libánon cédrusai boldogan adták vissza az ég üzenetét: „Békesség a földön embereknek és jóakarat mindenféle népnek“. Tudjuk Atyánk, hogy az angyali szózat valóságot hirdetett. A kis gyermek öröme, üdve, vigasza, váltsága lett nemcsak Jeruzsálemnek, hanem mindenféle népnek. Vállán fejedelemség nyugodott s benne megáldattak a föld minden népei. Méltán újjongott hát Sión; Júda és Libánon méltán zengték az angyalok karácsonyi énekét! Mi is Atyánk, kicsordult szívvel háláljuk meghálálhatlan kegyelmedet; a kis jászol-bölcső előtt leborulva s egyszülött Fiadat csókolgatva mondunk dicséretet, magasztaló éneket szent Nevednek! Mégis, mégis ... Atyánk! Valami úgy fáj nekünk karácsony ünnepén. Keblünket égeti valami. A bűnös emberiség megcsufolta ezt a napot, vérködbe borította ama bethlehemi csillagot! A békesség tornyai romokban hevernek, jóakarat nincs, a szeretet vonaglik. Mintha bűnös kezek kilopták volna bölcsőjéből szerelmes Fiadat! Mintha kartácsok záporával szivén lőtték volna angyalaidat! Nincs békesség Sionodban, Uram. Vágtató harci mének, dübörgő ágyús szekerek dúlják annak berkeit. S vérontás miatt gyászba öltözött anyák, hitvesek és árvák sírnak bele a karácsonyba! Mi Urunk Istenünk! A te szerelmed végtelen. Kelj fel segítségünkre s csillapítsd fájdalmainkat, gyógyítsd sebeinket. Löveld sziveinkbe amaz első karácsony melegítő, gyógyító sugarát! Hogy örvendhessünk amaz első Sionnal... Hiszen akkor is sirás-rivás tölté be a levegőt. Akkor is dúlt véres háború ... Ah! mint akkor felhasadt a pirosló hajnal s feljött tüzkorongjával a ragyogó Nap: jövel, Uram, most is kegyelmed, szerelmed áldott Napjának gyógyító, vigasztaló, boldogító sugaraival, váltságod üdvadó drága ajándékaival s a ma született jézus érdeméért deríts hajnalt szenvedéseinkre, nyomorult, nyavalyás sorsunkra! — Ámen. O. ■■ 'Ys ä
